tag:blogger.com,1999:blog-85120765186680106292024-03-18T12:04:57.902+05:30gujarati worldU-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.comBlogger1701125tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-54211838966672298382024-03-17T20:06:00.003+05:302024-03-17T20:07:07.682+05:30ટેલેન્ટ શોના માળખાનું ‘સજ્જડબંબ પાંજરું પહોળું થયું’<p><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">આજે
મહિલા દિવસ ન હતો. કોઈ સરકારી બેટી</span>/<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">કન્યાલક્ષી
ઉજવણું પણ ન હતું. આમ જુઓ તો હતો નડીયાદની સૂરજબા મહિલા આર્ટ્સ કોલેજનો ટેલેન્ટ શો.
પણ તેનું વિચારબીજ, તે બીજને કેન્દ્રમાં રાખીને થયેલું આયોજન અને આજે સવારે થયેલો તેનો
અમલ જોયા પછી થયું કે એક કોલેજ-એક વિદ્યાસંસ્થા ધારે તો શું કરી શકે—અને એ વાત
આપણી આસપાસના વાતાવરણમાંથી કેટલી હદે ભૂંસાઈ ગઈ છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મહિલા
આર્ટ્સ કોલેજ અને ખાસ તો તેની એક વિશિષ્ટ પ્રવૃત્તિ </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">વીરામૃત કોલેજ ઓન વ્હીલ્સ</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> સાથે સંકળાયેલા હોવાનો નાતો અને
કોલેજના આચાર્ય-પરમ મિત્ર હસિત મહેતા સાથે લગભગ ત્રણ દાયકાની ગાઢ દોસ્તી –આ બંને
પરિબળો બાજુ પર રાખ્યા પછી પણ કહેવું પડે કે આવો અસાધારણ, સંવેદનસભર છતાં
સાત્ત્વિક રંજકતાથી ભરપૂર કાર્યક્રમ કદી જોયો નથી. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">હસિત
મહેતાને ઓળખતા લોકો જાણે છે કે તેમને અવનવા મૌલિક વિચાર આવે છે અને તેને સાકાર
કરવા માટે પોતાનાં અને સાથીદારોનાં રાતદિવસ એક કરી-કરાવીને જ જંપે છે. એવો જ એક
વિચાર હતોઃ કોલેજના ટેલેન્ટ શો નિમિત્તે કંઈક જુદું કરવાનો. જુદું એટલે એવું કશું,
જેમાં મહિલા આર્ટ્સ કોલેજમાં ભણતી વિદ્યાર્થિનીઓનો સંઘર્ષ અને તેમની સફળતા ઉજાગર
થાય. થોડા મહિના પહેલાં આવેલા આ વિચાર પછી ધીમે ધીમે કાર્યક્રમનું સ્વરૂપ ઘડાતું
ગયું અને કેટલાક પાયાના નિયમ નક્કી થતા ગયા. જેમ કે,</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"></p><ul style="text-align: left;"><li><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આ
કાર્યક્રમનો આશય કોલેજના પ્રચારનો કે કોલેજ કેટલી મહાન છે, તે દર્શાવવાનો નથી. તેનું
સઘળું લક્ષ્ય કોલેજમાં ભણતી છોકરીઓની આવડત પર હોવું જોઈએ. </span></li><li><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ટેલેન્ટ
શોમાં સામાન્ય રીતે હોબીમાં સ્થાન પામતી કળા</span>/<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આવડતો પ્રદર્શિત થતી હોય છે. આપણા
ટેલેન્ટ શોમાં તે સિવાય જીવનલક્ષી કસબો-વ્યવસાયોને પણ સ્થાન મળવું જોઈએ. </span></li><li><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ફક્ત
એવી જ વિદ્યાર્થિનીઓને શો માટે પસંદ કરવી, જે તેમના કસબ કે કળામાંથી કમાતી હોય.
કેમ કે, મોટા ભાગના કિસ્સામાં એવી કમાણી તેમના ઘર માટે ઉપયોગી અને ટેકારૂપ હોવાની.
</span></li><li><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કોલેજની
ભૂતપૂર્વ વિદ્યાર્થિનીઓનો પણ શોમાં સમાવેશ કરવો. </span></li><li><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કાર્યક્રમ
રૂઢ અર્થમાં ટેલેન્ટ શો નથી. એટલે તેના આમંત્રણમાં ક્યાંય તે શબ્દનો ઉલ્લેખ ન
કરવો. </span></li></ul><o:p></o:p><p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">હવે સામાન્ય
લાગે એવી આટલી સ્પષ્ટતાઓ સુધી પહોંચવામાં ઘણો સમય નીકળ્યો. પછી શરૂ થઈ
વૈવિધ્યપૂર્ણ આવડત ધરાવતી વિદ્યાર્થિનીઓની તલાશ. મહિલા આર્ટ્સ કોલેજમાં નડિયાદ અને
તેની આજુબાજુનાં આશરે 200 ગામમાંથી છોકરીઓ ભણવા આવે છે. મોટા ભાગની છોકરીઓ સામાન્ય,
સંઘર્ષરત પરિવારોની હોય છે. દલિત-મુસ્લિમ-પછાત છોકરીઓનું પ્રમાણ બહુ મોટું હોય છે.
ધીમે ધીમે વિવિધ આવડતવાળી છોકરીઓની યાદી બનાવવાનું કામ શરૂ થયું. અધ્યાપકો પ્રમાણે
જવાબદારીઓ વહેંચવામાં આવી. કોઈ પણ છોકરીનું નામ આવે, એટલે તેના કસબની વિડીયો
અધ્યાપકો મેળવે અને તે હસિતભાઈને બતાવે. તેના આધારે છોકરીને સામેલ કરવી કે નહીં,
તે નક્કી થાય. આ તબક્કો લાંબો ચાલ્યો.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અગાઉ આ પ્રકારના
કોઈ કાર્યક્રમનો આધાર ન હોવાથી, દરેકેદરેક બાબત નવેસરથી નક્કી કરવાની હતી. એટલે
સવાલ આવ્યો કે ગાય-ભેંસ દોહીને ડેરીમાં દૂધ ભરીને કમાણી કરનાર અને ખેતરમાં પાણી
વાળવાનું અને બીજું કામ કરીને રૂપિયા કમાનાર વિદ્યાર્થિનીઓનો આ કાર્યક્રમમાં સમાવેશ
થાય</span>? <span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>તે માટે ઝાઝો વિચાર કરવો ન પડ્યો.
તરત નિર્ણય થયોઃ કેમ નહીં</span>? <span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ચોક્કસ.
થવો જ જોઈએ. એવી રીતે ગીત, અભિનય અને નૃત્ય જેવી પરંપરાગત શોની આવડતો ઉપરાંત, મેક
અપ, રંગોળી, મહેંદી, સીવણ અને રાંધણ જેવી, સ્ત્રીઓ સાથે પરંપરાથી સંકળાયેલી આવડતો
અને સ્વરક્ષણ, પશુપાલન, ખેતમજૂરી, પતંગ બનાવવી, વેસ્ટમાંથી બેસ્ટ જેવી બીજી ઘણી
અનોખી અને અભૂતપૂર્વ આઇટેમો પણ કાર્યક્રમનો હિસ્સો બની. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">યાદીમાં
એક પછી એક ચીજો ઉમેરાતી ગઈ, તેમ આશ્ચર્ય સાથે આનંદ અને ઉત્સાહ વધતાં ગયાં. કોઈ
છોકરીને તેની આવડત વિશે શીખવવાનું ન હતું, પણ મંચ પરથી નિશ્ચિત સમયમાં તેની
પ્રસ્તુતિ શી રીતે થાય તે માટે ભરપૂર તૈયારી કરાવવામાં આવી. અગાઉ જણાવ્યું તેમ,
કાર્યક્રમના કેન્દ્રસ્થાને કોલેજ નહીં, વિદ્યાર્થિનીઓ હતી. એટલે, હસિતભાઈનાં સક્ષમ
સહાયક પારુલ પટેલે બીજી અનેક કામગીરી ઉપરાંત ભાગ લેનારી તમામ વર્તમાન અને પૂર્વ
વિદ્યાર્થિનીઓ સાથે વાતચીત કરીને તેમના વિશેની વિગત મેળવી, જેને કાર્યક્રમની
સ્ક્રીપ્ટમાં વણી શકાય.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">કાર્યક્રમનું
નામ હસિતભાઈના મનમાં ચોંટી ગયું હતુઃ સો દા</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ડા સાસુના, એક દા</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ડો વહુનો. તેમના મનમાં એવો ખ્યાલ હતો
કે કોલેજ, શિક્ષકો અને આખો સમાજ ઘણાખરા કિસ્સામાં જૂના જમાનાની ફિલ્મી સાસુઓ જેવું
વર્તન રાખતો હોવા છતાં, છોકરીઓ સંઘર્ષથી અને પોતાની આવડત વડે રસ્તો કાઢે છે. તેમને
બિરદાવવા માટેનો આ </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">એક
દિવસ</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> છે. આ એક દિવસ
અંત નહીં, પણ શરૂઆત છે—એવી ભાવના પણ તેમાં સ્પષ્ટ રીતે વ્યક્ત કરવામાં આવે.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">તે
બાબતને કેન્દ્રમાં રાખીને નિમંત્રણ તૈયાર કરવામાં આવ્યું અને કાર્યક્રમની
સ્ક્રીપ્ટ પણ બીરેન કોઠારીએ અને મેં હસિતભાઈને સાથે રાખીને લખી. ત્યારથી લઇને ગઈ
કાલે નડીયાદના ઇપ્કોવાલા ટાઉન હોલમાં થયેલા ગ્રાન્ડ રીહર્સલ અને આજે થયેલા
કાર્યક્રમનો વિગતવાર અહેવાલ લખવાને બદલે, તેના રેકોર્ડિંગની લિન્ક જ અહીં આપું
છું. </span></p><p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">કાર્યક્રમ વિશે એટલું જ કહેવાનું કે આખી ટીમે અત્યાર સુધી કરેલી દૃષ્ટિપૂર્વકની
મહેનત ફળી, કાર્યક્રમમાં અનેક વિવિધતા હોવા છતાં અને સ્ટેજ પર અનેક પ્રકારની વસ્તુઓ
થોડા થોડા સમય માટે લાવવાની હોવા છતાં, ક્યાંક ગરબડગોટાળા કે વિલંબ ન થયા. કાર્યક્રમ
એટલી ચુસ્તીથી પૂરો થયો કે ઘણાને તે ટૂંકો લાગ્યો. વચ્ચે થોડી મિનીટ માટે હોલની
લાઇટ ગઈ ત્યારે પણ વિદ્યાર્થિનીઓ, વાલીઓ અને બીજા મહેમાનોથી ભરેલા આખા હોલમાં
ક્યાંય અશાંતિ ન સર્જાઈ. </span><span face="Shruti, sans-serif">અંગ્રેજીમાં જેને 'ટીઅરજર્કર' કહેવામાં આવે છે એવી, લોકોને પકડી પકડીને રડાવે એવી કોઈ વાત કે સૂચન ન હોવા છતાં, છોકરીઓના સંઘર્ષ અને સફળતાની કથાઓ અને તેનું જે રીતે મંચ પરથી ગૌરવ કરવામાં આવ્યું, તે જોઈને કેટલાયની આંખો ભીની થઈ. પત્રકારત્વમાં જેને 'હ્યુમન ઇન્ટરેસ્ટ સ્ટોરી' કહેવામાં આવે છે એવી કથાઓ મહિલા આર્ટ્સ કોલેજમાં લગભગ દરેક વિદ્યાર્થિની પાસે હોય છે. પરંતુ કોઈ વાત છાપામાં કે સોશિયલ મિડીયા પર ચડે ત્યાર પછી જ તેની મહત્તા સમજવાની આદત પડી ગઈ છે. આ કાર્યક્રમ સંવેદનશીલતા પર ચડેલી આદતની-વ્યવહારની ધૂળને ખંખેરીને, અસલી સંવેદન અનુભવવાનું નિમિત્ત બની રહ્યો. </span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">વધુ તો આ
લિન્ક જોઈને ખાતરી કરજો. </span><span face="Shruti, sans-serif">સળંગ સમય ન હોય તો ટુકડે ટુકડે કરીને જોશો તો પણ તેનું અનોખાપણું અને તેની સંવેદનપ્રેરક તાકાત તમે અનુભવી શકશો. </span></p><p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/LHu7MiMXO1g" width="320" youtube-src-id="LHu7MiMXO1g"></iframe></div><p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><o:p> </o:p>વિડીયોમાં જોવા નહીં મળે એવી કાર્યક્રમની કેટલીક તસવીરોઃ</p><p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgojcT-ucpSvEpqNq8gSSeBG8E6q_myqj-zn3Sk8k9qQXcOJk8DLiM4OZ6OcSBNN-K0SeF0xirw6nCORhhROGooEnTgrBux8nixbUEEL4ahoMzNad68jDyACP8zSgMiRyT-bnY80vk1rxyyO7giUXmb8uOGRyRQ0BCGH-Pbyrw3_td0MPPwLvwaYlH8gEc/s2822/IMG_0083.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2116" data-original-width="2822" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgojcT-ucpSvEpqNq8gSSeBG8E6q_myqj-zn3Sk8k9qQXcOJk8DLiM4OZ6OcSBNN-K0SeF0xirw6nCORhhROGooEnTgrBux8nixbUEEL4ahoMzNad68jDyACP8zSgMiRyT-bnY80vk1rxyyO7giUXmb8uOGRyRQ0BCGH-Pbyrw3_td0MPPwLvwaYlH8gEc/w400-h300/IMG_0083.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">કાર્યક્રમ પહેલાં, બંધ પરદાની પાછળ, ભાગ લેનાર વિદ્યાર્થિનીઓ સામે<br />'પ્રોફેસર'નો ક્લાસઃ છેલ્લી સૂચનાઓ આપતા હસિત મહેતા</td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsW_iRaqNNbSu77rs7SkE4RPTCrnNuGL8Ym3k0HHbf1_nyvtEDvr6P7k2UvX73K4dsSNOJG92sq6iewR8WIJ-au4SvcmaAJMHV391eHtzMgKBx9oKdjuSMat1CEhGTQjzG4qjWoH7r_KmS9qlnbhBvA9xwbzB6-TkDei_dqrKDJvsYvfks3Il2f4Ufu_Q/s2822/IMG_0088.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2116" data-original-width="2822" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsW_iRaqNNbSu77rs7SkE4RPTCrnNuGL8Ym3k0HHbf1_nyvtEDvr6P7k2UvX73K4dsSNOJG92sq6iewR8WIJ-au4SvcmaAJMHV391eHtzMgKBx9oKdjuSMat1CEhGTQjzG4qjWoH7r_KmS9qlnbhBvA9xwbzB6-TkDei_dqrKDJvsYvfks3Il2f4Ufu_Q/w400-h300/IMG_0088.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">કાર્યક્રમ શરૂ થતાં પહેલાં, પરદા પાછળ, ભાગ લનેાર વિદ્યાર્થિનીઓ <br />અને સ્ટાફની સર્વધર્મપ્રાર્થના</td></tr></tbody></table><p></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyWmiXJwlsegmuq8IN5odLBF5drhoqAaduQ8Rtz3048vWEzfqaPAi4vGGk6fj1Y6lIkfxTDaDXDT-cy2W-wiSM0e-BKzV0hnWoRik7q5UiirusmDKKuryqxb1TvZYkwedqn755sGBEq8YOytJpOHaixX8OHC7eSm3Hw7NyTTquzfOv2xl7KRqdNajRNpg/s2822/IMG_0093.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2116" data-original-width="2822" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjyWmiXJwlsegmuq8IN5odLBF5drhoqAaduQ8Rtz3048vWEzfqaPAi4vGGk6fj1Y6lIkfxTDaDXDT-cy2W-wiSM0e-BKzV0hnWoRik7q5UiirusmDKKuryqxb1TvZYkwedqn755sGBEq8YOytJpOHaixX8OHC7eSm3Hw7NyTTquzfOv2xl7KRqdNajRNpg/w400-h300/IMG_0093.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">હોલમાં અચાનક લાઇટો ગઈ એટલે મોબાઈલ ઝગમગી ઉઠ્યા, <br />પણ હોલની શાંતિ જરાય ખોરવાઈ નહીં</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikvRVWYdHrkTRS5wFlzZt8FH4GxVCc2z1SyKIQ_RFZhXAq2zXkhAXPLdUQgLqsMFxzpceDcrqCib2B6AHPDLOX45eZ-7rLHWxCm-dwI6fMugN7tJpM2UvzCngVXLDa6F-gdGVWOqfVwtwmfKduMBqxO3S1Hwx5H3xKUKOdzCs3dgFy20Jp2f9DEliJXkI/s2822/IMG_0110.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2116" data-original-width="2822" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEikvRVWYdHrkTRS5wFlzZt8FH4GxVCc2z1SyKIQ_RFZhXAq2zXkhAXPLdUQgLqsMFxzpceDcrqCib2B6AHPDLOX45eZ-7rLHWxCm-dwI6fMugN7tJpM2UvzCngVXLDa6F-gdGVWOqfVwtwmfKduMBqxO3S1Hwx5H3xKUKOdzCs3dgFy20Jp2f9DEliJXkI/w400-h300/IMG_0110.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">છેલ્લે, મંચ પર આખા સ્ટાફ સાથે, કોલેજની એનસીસી કેડેટોની <br />હાજરીમાં જનગણમન...<br /><br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ6LAkIHBKrHtcissMqpzgNCRAp0EVLLuGNPv1AmB9ahIp_Oyi09UUWc_L7aKifvA8IoPuJKNdaCxg34oB4y6slDv70UKAEZa17REsbHwmrar6bJ6ws0IIJ1TmQnJdFB-LYAGGpyCq6-7TevUzBeNAFO01p7Fw1cXogVDifiu3TptAf4ldKWuQOZJfYX4/s2612/IMG_0115.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1166" data-original-width="2612" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZ6LAkIHBKrHtcissMqpzgNCRAp0EVLLuGNPv1AmB9ahIp_Oyi09UUWc_L7aKifvA8IoPuJKNdaCxg34oB4y6slDv70UKAEZa17REsbHwmrar6bJ6ws0IIJ1TmQnJdFB-LYAGGpyCq6-7TevUzBeNAFO01p7Fw1cXogVDifiu3TptAf4ldKWuQOZJfYX4/w400-h179/IMG_0115.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">સૂરજબા મહિલા આર્ટ્સ કોલેજ અને વીરામૃત કોલેજ ઓન વ્હીલ્સનો<br />આખો સ્ટાફ </td></tr></tbody></table><br />U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-57873979865315829962024-03-04T21:51:00.003+05:302024-03-04T21:51:18.766+05:30ગુસ્સો આવે ત્યારે...<p> <span style="font-family: Shruti, sans-serif;">હાસ્ય માણસ અને બીજાં પ્રાણીઓને જુદાં પાડનારું પરિબળ છે
એવું કહેવાય છે. પ્રચલિત અને વૈજ્ઞાનિક રીતે ખોટી માન્યતા પ્રમાણે, બીજાં પ્રાણીઓ
હસી શકતાં નથી, જ્યારે મનુષ્યપ્રાણી હસી શકે છે. તેનાથી સાવ જુદા પાટે એમ પણ કહી
શકાય કે, ગુસ્સો માણસ અને બીજાં પ્રાણીઓને એકરૂપ કરનારું, એક હરોળમાં બેસાડનારું લક્ષણ
છે. કેટલાક તો આગળ વધીને એમ પણ કહે છે કે ગુસ્સો માણસનું પ્રાણીમાં—વધુ ચોક્સાઈથી
કહીએ તો, અસામાજિક પ્રાણીમાં--રૂપાંતર કરી નાખે છે. કેટલાક માણસોનો ગુસ્સો જોઈને
એવો વિચાર પણ આવે કે તેમના તે સ્વરૂપને પાશવી-પશુ જેવું ગણાવવામાં પશુઓને અન્યાય
થવા સંભવ છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પ્રાણીઓ વિના કારણે ગુસ્સે થતાં નથી. તે ચા પીતાં ન હોવાથી,
તેમને ખરાબ ચાના કારણે ગુસ્સો આવવાનો સવાલ રહેતો નથી. તે ઓફિસમાં કામ કરતાં નથી.
એટલે તેમને કર્મચારીઓ પર ગુસ્સો આવવાની સંભાવના પણ નીકળી જાય છે. તે (સરકસ સિવાય)
વાહન ચલાવતાં નથી. એટલે તેમને </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">રોડ રેજ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> પ્રકારનો, વાહનચાલકસહજ ગુસ્સો ચડતો નથી. તેમનામાં લગ્નસંસ્થા નથી, જમણવારો
નથી, કપડાં નથી, હાઉસિંગ સોસાયટી અને ફ્લેટની મિટિંગો નથી, રમતગમત નથી, રાજકારણ
નથી, ... ટૂંકમાં, ગુસ્સો પ્રેરનારાં પરિબળોમાંથી ઘણાંખરાં પ્રાણીસૃષ્ટિમાં
ગેરહાજર હોય છે. છેલ્લા થોડા સમયના ગુજરાતના પ્રવાહો ધ્યાનમાં રાખતાં એ પણ ઉમેરવું
જોઈએ કે પ્રાણીઓ ફિલ્મો બનાવતાં નથી. એટલે તેમની ફિલ્મો જોઈને બીજાં પ્રાણીઓને કે ફિલ્મ
જોનાર પ્રાણીઓની ટીકાથી ફિલ્મ બનાવનારાં પ્રાણીઓને ગુસ્સો આવે, એવી શક્યતા નથી.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સામાન્ય માણસોને ગુસ્સે થવા માટે
કારણ જોઈએ છે, જ્યારે મહાજનો એવી રીતે વિચારતા નથી. તે પહેલાં ગુસ્સે થઈ જાય છે
અને પછી તેનું કોઈ ને કોઈ કારણ શોધી કાઢે છે. </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કોઈ કારણ ન જડે
તો, બસ યું હી, પોતાના હોવાની રૂએ અથવા દિવસનો ક્વોટા પૂરો કરવા માટે પણ તે ગુસ્સે
થઈ શકે છે. અલબત્ત, એવો ગુસ્સો મુખ્યત્વે સુખીસંપન્ન માણસોને વધારે આવે છે. </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">મોટી માછલી નાની માછલીને ખાય, એવો માત્સ્યન્યાય સૃષ્ટિનો ક્રમ ગણાય છે. તેમાં
ઉમેરો કરતાં કહી શકાય કે દરેક સાહેબ તેની નીચેના કર્મચારી પર ગુસ્સો ઠાલવે, એ પણ
સૃષ્ટિનો નિયમ છે. જેમની નીચે કોઈ કર્મચારી નથી, એવા કર્મચારીઓ ઓફિસમાંથી પેકેજમાં
છેવટે ગુસ્સો મળે છે. ફક્ત અમુક કંપનીના કે તમુક સ્ટોરમાં જ વાપરી શકાય એવા ગીફ્ટ
વાઉચરની જેમ, એવો ગુસ્સો ઘરે જ ચાલી શકે એવો હોય છે. એવા લોકોનાં પરિવારજનોને તેનો
ભરપૂર લાભ મળે છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">કોઈની પર અકારણ પ્રેમ ઢોળવાનું
કહેવામાં આવે તો તે અજૂગતું લાગી શકે, પણ કોઈની પર અકારણ ગુસ્સે થવાની વાત એટલી
વિચિત્ર નથી લાગતી. આ વાતનાં ઉદાહરણ તરીકે ભાડૂતી ટ્રોલથી માંડીને સાહેબલોકો
સુધીના અનેક નમૂના સાંભરી આવશે. પીનેવાલોંકો પીનેકા બહાના ચાહિએ—એવી જ રીતે,
ગુસ્સે થનારાને ગુસ્સે થવા માટે ઘણી વાર કારણ નહીં, ફક્ત બહાનું જ જોઈતું હોય છે.
તે કોઈના બોલવા પર કે મૌન પર, ચાલવા પર કે ઊભા રહેવા બદલ, હસવા બદલ કે ન હસવા બદલ—ઇચ્છે
તે બાબત પર ગુસ્સે ભરાઈ શકે છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કહેવાય છે કે માણસ ગુસ્સામાં ભાન
ભૂલે છે. એમ તો, પ્રેમમાં પણ તે ભાન ક્યાં નથી ભૂલતો</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> ફક્ત એટલી હકીકતથી ગુસ્સાને પાશવી કે આસુરી ઠેરવવાનું યોગ્ય નથી. વ્યવહારમાં
ઘણા લોકો ચહેરા પર એટલાં મહોરાં ચડાવીને રાખતા હોય છે કે તેમનું સાચું સ્વરૂપ
તેમની ભાન ભૂલાયેલી અવસ્થામાં જ જોવા મળે છે. તે દારૂના નશામાં ચકચૂર જણની જેમ
લથડિયાં નથી ખાતાં એટલું જ. તેમના
વ્યક્તિત્વની, તેમના શિષ્ટાચાર અને સભ્યતાની ખરી કસોટી તે ગુસ્સામાં હોય ત્યારે
થાય છે. ગુસ્સે ભરાયા પછી તે ઉશ્કેરાઈને (ઘોડા-ગધેડા જેવાં) કયાં પ્રાણીઓનું આવાહન
કરે છે કે સામેવાળાનાં કયાં મહિલા કુટુંબીજનોનું સ્મરણ કરે છે, તેની પરથી તેના
ગુસ્સાનું અને વ્યક્તિત્વના એક અંશનું પણ માપ નીકળી જાય છે. ગાળ એ ગુસ્સાની મસિયાઈ
બહેન છે, એવું આ ચિંતનલેખ હોત તો જરૂર લખ્યું હોત. ઘણા ચિંતનલેખો હાસ્યલેખ જ હોય
છે, પણ આ ખરેખર હાસ્યલેખ છે. એટલે એવી સરખામણી ટાળીને કહેવું જોઈએ કે ગાળ એ
ગુસ્સાની આડપેદાશ નહીં, સીધી જ પેદાશ છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુસ્સો </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આવે છે</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એમ કહેવાથી એવો સવાલ પણ થાય કે બજેટના રૂપિયાની જેમ ગુસ્સો
ક્યાંથી આવે છે અને ક્યાં જાય છે</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> ગુસ્સો પેદા મગજમાં થાય એ તો જાણે
સમજ્યા, પણ ત્યાર પછી તે કોઈની આંખોમાં, કોઈના નાક પર, કોઈની જીભ પર, તો કોઈના આખા
ચહેરા પર તે આવે છે. ગુસ્સાના કારણે કોઈની આંખમાંથી અંગારા વરસે છે (જે સગડી
સળગાવવા કે શક્કરિયાં શેકવા જેવા કોઈ ઉપયોગમાં લઈ શકાતા નથી), કોઈના નાકનું ટેરવું
વગર લિફ્ટે ઉપર ચડી જાય છે, તો કોઈની આખો ચહેરો તેની પર કોઈએ વઘાર કર્યો હોય એવો
તમતમી જાય છે. ઘણાના શરીરમાં ગુસ્સાનું સૌથી પહેલું સ્થાપન જ હાથ કે પગમાં થાય છે.
અલબત્ત, હાથ-પગમાં સ્થપાતો ગુસ્સો ચેપી નીવડે અને તેનો ચેપ સામેવાળાને લાગે એવી
પૂરી સંભાવના રહે છે. એવું થાય ત્યારે માણસને એટલું અર્ધસત્ય ચોક્કસ સમજાય છે કે
ગુસ્સો ખરાબ તો છે—ખાસ કરીને સામેના માણસને આવે ત્યારે. <o:p></o:p></span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-79166337890870541682024-02-29T21:43:00.006+05:302024-02-29T21:43:39.028+05:30ડબલ સીઝનનું દુઃખ<p> <span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ગુજરાતમાં અત્યારે કઈ ઋતુ ચાલે છે</span><span lang="EN-US">?</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ના. આવી રહેલી ચૂંટણીની કે રામના
નામે ચાલેલા રાજકારણની ઋતુની અહીં વાત નથી. બીજા પક્ષોમાંથી પક્ષપલટો કરીને, </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પાપી જેમાં ડૂબકી દઈને પુણ્યશાળી બને છે</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એવા ભાજપમાં જોડાઈ જવાની મોસમ તો હવે કાયમી બની ચૂકી છે. તેની અસરો ગ્લોબલ
વોર્મિંગની જેમ જ ગંભીર છે, છતાં ગ્લોબલ વોર્મિંગની જેમ તેની ગંભીરતા કોઈને
સ્પર્શતી નથી. બધા તેને નજરઅંદાજ કરીને જાણે કશું બનતું જ નથી, તેમ હંકાર્યે રાખે
છે. ચૂંટણી આવે ત્યારે એ પ્રવૃત્તિ વધુ જોર પકડે છે. તેના માટે (અલ નીનો જેવું) </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અલ નમો</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> પરિબળ કારણભૂત મનાય છે. અલ નીનોની જેમ અલ નમોની અવળી
અસરો સુવિદિત છે, પણ તેને લગભગ કુદરતી જેવી ગણીને, તેને રોકવા-અટકાવવા માટે નક્કર
વિચાર કે કાર્યવાહી થતાં હોય એવું જણાતું નથી. </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">ઉન્માદની ઋતુ ચાલે છે, એમ કહેવું
સાચું નહીં ગણાય. કારણ કે, ઋતુઓ તો થોડા થોડા સમય પછી બદલાય પણ છે. વિષુવવૃત્તના
પ્રદેશોમાં રોજ વરસાદ પડે, એવું ભૂગોળમાં આવતું હતું. આપણો દેશ વિષુવવૃત્ત પર નથી.
છતાં, અહીં દરરોજ વોટ્સએપ સહિતના સોશિયલ મિડીયા પર જૂઠાણાંનો અને ટીવી ચેનલો પર
દુષ્પ્રચારનો અનરાધાર વરસાદ વરસે છે. તેના લીધે અનેક સામાજિક-માનસિક રોગો ફેલાય
છે, પરંતુ કોરોનાની જેમ તેમને કોઈ મહામારી તરીકે જાહેર કરતું નથી.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">એ બધું ઘડીભર ભૂલીને ફક્ત કુદરતી
ઋતુની વાત કરીએ તો, ગુજરાતમાં ડબલ સીઝન ચાલે છેઃ સવારે શિયાળા જેવી ઠંડી અને બપોરે
ઉનાળા જેવો તાપ. આ વાત સાચી, પણ બહુ જાહેર છે. છતાં, અત્યારે ડબલ સીઝન ચાલી રહી છે,
એવું કહેનાર ઘણાખરા લોકોને લાગે છે કે તેમણે કેટલી અદભૂત, અભ્યાસપૂર્ણ, મહત્ત્વની
અને મૌલિક વાત કરી દીધી. એટલું જ નહીં, તેમણે આ નિદાન ન કર્યું હોત તો ગુજરાતના લાખો
લોકો મોસમના બેવડા સ્વભાવ વિશે અંધારામાં જ રહી જાત. કેટલાકને પોતે લખતાં પહેલાં કેટલી
મહેનત કરે છે એની ટચૂકડી જાહેરખબર મોટા પાયે કરવાનો શોખ હોય છે. તેમનો ઇરાદો નેક
હોય છેઃ વાચકને લેખ વાંચવાથી નહીં તો કમ સે કમ લેખકની સ્વઘોષણાથી ખબર તો પડે કે
લેખક કાયમ વેઠ જ ઉતારે છે એવું નથી. તે ક્યારેક મહેનત પણ કરે છે અને મહેનત કરે
ત્યારે જાણ કરવાનું ચૂકતો નથી. આ પ્રકારની માનસિકતા ધરાવનારા કહી શકે છે કે તે દુનિયાભરની
શ્રેષ્ઠ યુનિવર્સિટીઓનાં આ વિષય પર થયેલાં સંશોધનોની એડિબલ (ખાઈ શકાય એવા કાગળ પર
કાઢેલી) પ્રિન્ટના ટુકડા તપેલીમાં મુકીને, તેને ખાંડના પાણીમાં ઓગાળીને પી ગયા
હતા. આમ વિષયને શબ્દાર્થમાં પી જવાને કારણે તેમણે તો ક્યારનું કહી દીધું હતું કે દુનિયામાં
ડબલ સીઝન ચાલે છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ડબલ સીઝનને હજુ કોઈએ </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સ્યુડો-શિયાળો</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> કે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સ્યુડો-ઉનાળો</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> કહી નથી. કારણ કે, તે હજુ રાજકીય
મુદ્દો બની નથી અને તેના થકી લોકોને ઉશ્કેરીને પોતાના ભણી વાળી શકાય, એવી જરૂર ઊભી
થઈ નથી. ડબલ સીઝન જાહેર ચર્ચાઓ અને પ્રસાર માધ્યમોના પત્રકારો માટે ઘણી ઉપયોગી
નીવડે છે. કૂતરું માણસને નહીં, માણસ કુતરાને કરડે તે સમાચાર છે—એવી વ્યાખ્યાની
રૂએ, શિયાળામાં ઠંડી પડે કે ઉનાળામાં ગરમી પડે તે નહીં, શિયાળામાં ગરમી (કે
ઉનાળામાં ઠંડી) પડે તે સમાચાર છે. એટલે, કોઈ મોટા સમાચાર ન હોય—એટલે કે, ઉપરથી કોઈ
ખરેખર મોટા કે નાનામાંથી મોટા કરવાના સમાચાર આવ્યા ન હોય અથવા ખરા અર્થમાં મોટા
સમાચાર હોય તેમને મોટા બનાવવાના ન હોય--ત્યારે ડબલ સીઝન અને તેની આડઅસરો તે જગ્યા
પૂરે છે. ડબલ સીઝન અને તેમાં ફેલાતી બિમારીના સમાચાર વાંચીને દરેક વાચકને લાગે છે
કે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ઓહો, મને પણ આવું જ લાગે છે.</span><span lang="EN-US">’</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">જૂના ભારતમાં </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ડબલ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> સાથે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ટ્રબલ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> સંકળાયેલી હતી. નવા ભારતમાં</span><span lang="EN-US"> ‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ડબલ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> સાથે </span><span lang="EN-US"> ‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એન્જિન</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> સંકળાયેલું છે. એ જુદી વાત છે કે ઘણાને એ બંનેના
અર્થ સરખા જ લાગે છે, ડબલ સીઝન ડબલ ટ્રબલ છે કે ડબલ એન્જિન, તેનો આધાર માણસના
આરોગ્યની મજબૂતી પર રહે છે, પણ આસપાસ જોતાં અને અહેવાલો પરથી સાબીત થાય છે કે
તબીબી વ્યવસાય માટે ડબલ સીઝન ડબલ એન્જિન પુરવાર થાય છે. તેમાં તાવ-શરદી-ખાંસી વગેરે
જૂઠાણાં-ધીક્કાર અને ભ્રષ્ટાચારની જેમ વ્યાપક પ્રમાણમાં ફેલાયેલાં જોવા મળે છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">અત્યાર લગી ફક્ત ડબલ સીઝનના મામલે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સરકાર બિચારી શું કરે</span><span lang="EN-US">?’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">—એવી લાગણી વ્યાપેલી હતી. હવે તે
લાગણી મોંઘવારી, બેરોજગારી, ભ્રષ્ટાચારથી માંડીને ધિક્કાર અને જૂઠાણાંના ફેલાવાની
ચર્ચામાં પણ વપરાય છે. પંદર-વીસ વર્ષ પહેલાં પેટ્રોલના ભાવથી માંડીને સરેરાશ
મોંઘવારી-ભ્રષ્ટાચારના વિરોધમાં સરકારની (વાજબી) ટીકા કરનારા અને તેની સામે મોરચા
કાઢનારા હવે માસુમિયતથી કહી દે છે, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પણ એમાં સરકાર શું કરે</span><span lang="EN-US">?’</span><span lang="EN-US" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સરકારની નિષ્ફળતાઓ બદલ તેની આકરી ટીકા કરવાના મુદ્દે
દેશમાં ઘણાં વર્ષથી ડબલ સીઝન ચાલે છે. પરંતુ આ તમામની યાદીમાં સૌથી ચિંતાજનક ડબલ
સીઝન છે લોકશાહી અને આપખુદશાહીની. તેમાં વિચારધારા અને વિચારવિહીનતા—એમ બે ઘાતક પ્રકારના
તાવની બીમારી એટલી પ્રસરે છે કે તે બીમારી ગણાતી બંધ થઈ જાય છે અને તંદુરસ્તીનું,
દેશભક્તિનું, ધાર્મિકતાનું પ્રતીક ગણાવા લાગે છે.</span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-11696487700446945202024-02-28T21:58:00.004+05:302024-02-28T22:09:37.900+05:30મહેફિલ-કથા અને અનોખી મહેફિલ હેમંતકુમાર-વી. બલસારાની <p> (ફેસબુક પર દિવાળી 2022 વખતે લખેલી પોસ્ટ)</p><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ગીતો માણતો થયો ત્યાં સુધીમાં ગમતા ગાયકો-સંગીતકારોમાંથી મોટા ભાગના સિધાવી ગયા હતા. એ અર્થમાં ક્યારેક લાગે કે હું મોડો પડ્યો. બાકી, તેમને મળી શકાયું હોત. કદાચ કોઈક રીતે, તેમની એકાદ અનૌપચારિક મહેફિલમાં બેસવા મળ્યું હોત અને આજીવન યાદ રહી જાય એવી રસવર્ષામાં તરબોળ થયો હોત. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">તે વસવસો જરાતરા હળવો થાય એવી કેટલીક મહેફિલોમાં બેસવા મળ્યું, એને જીવનની ચરમ સફળતાઓમાં ગણું છું. 1992 કે 1993માં ફિલ્મસંગીતના ગુરુ નલિન શાહ સાથે પૂના જવા મળ્યું. ઉંમર માંડ એકવીસ-બાવીસની. શાસ્ત્રીય સંગીતમાં સમજ ત્યારે પણ ન પડે ને હજુ પણ નથી પડતી. છતાં, ફિલ્મસંગીતમાં બીરેન ને હું ઘાયલ. એ અવસ્થા અને માનસિકતામાં, પૂનાની એક સાંજે, સંગીતકાર રામ કદમના ઘરે મહેફિલ જામી. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">નલિનભાઈ, તેમના એલઆઇસીના યુવાન મિત્ર રણજિત કુલકર્ણી, બીજા એકાદ ભાઈ હતા અને હું. આટલા જ લોકો. રામ કદમે શાંતારામની મરાઠી ફિલ્મ 'પિંજરા' માં આપેલું સંગીત બહુ જાણીતું બન્યું હતું. પણ તે સાંજની મહેફિલ રામ કદમના સંગીત વિશે નહીં, મુખ્યત્વે 1940ના દાયકાના સંગીત વિશેની હતી. રામ કદમ પેટી (હાર્મોનિયમ) લઈને બેઠા હતા. અમે તેમને વીંટળાઈને બેઠા. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">રામ કદમે થોડા વખત માટે 1940ના દાયકાના વિખ્યાત સંગીતકાર-ગાયક રફીક ગઝનવી સાથે કામ કર્યું હતું. રફીક ગઝનવી વિશે મંટોએ લાંબું પ્રકરણ લખ્યું છે. (દસ્તાવેજ ભાગ-5, પાનાં 95-114) પણ ત્યારે એ વાંચ્યું ન હતું. મનમાં રફીક ગઝનવીની ઓળખ જૂની 'લૈલા મજનૂ'ના સંગીતકાર તરીકેની હતી. અમારી વ્યાખ્યા પ્રમાણેની 'જૂની' એટલે 1976ની નહી, 1945ની. મદન મોહનની નહીં, રફીક ગઝનવીની. તેનાં કેટલાંક ગીતની કેસેટ નલિનભાઈ પાસેથી મળી હતી અને તે બહુ ગમ્યાં હતાં. જા રહા હૈ કારવાં યે ઝિંદગી કા કારવાં, તુમ્હારી જાને તમન્ના સલામ કરતી હૈ-- જેવાં ગીત આજે પણ સાંભળીને રોમાંચ થાય છે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">એ ફિલ્મમાં રફીક ગઝનવીએ પોતે એક ગીત ગાયું હતું, 'ઓ જાનેવાલે રાહી, મુઝકો ન ભૂલ જાના'. તેની ધૂન જરા પેચીદી હતી. ગાવામાં શાસ્ત્રીય ઉસ્તાદી માગી લે એવી. રામ કદમે તેમના હાર્મોનિયમ પર એ ગીત છેડ્યું અને સાથે, કેવળ સૂર પુરાવવા પૂરતું, ગાવાનું શરૂ કર્યું. ગાતા જાય, હાથ પેટી પર ફરતો જાય અને વચ્ચે વચ્ચે ગાવાનું રોકીને, એ ગીતમાં રફીક ગઝનવીએ કયા સૂર ક્યાં ને શા માટે લગાડ્યા છે, તેની વાત કરતા જાય. સાંભળીને એવું લાગે, જાણે બસ, દુનિયામાં બધું અટકી જાય ને આ ચાલ્યા જ કરે...ચાલ્યા જ કરે...</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ગીતની વાત થાય એટલે શબ્દોની પણ ચર્ચા થાય. ગીતની બીજી લીટી હતી, 'મહમિલ કો જરા રોકો, સુન લો મેરા ફસાના'. તેમાં લોકજીભે 'મહમિલ'ને બદલે 'મહફિલ' ચડેલું. પાછી રોકવાની વાત. એટલે મહેફિલ રોકવાનું બંધ બેસે. તે વખતે નલિનભાઈએ કહ્યું કે મહમિલ એટલે ડોલી. લૈલા ડોલીમાં જઈ રહી છે અને મજનુ તેને થોભવા કહે છે. (આ લખતી વખતે મહમિલનો અર્થ તપાસી જોયો. ઊંટ પર મુકવાની અંબાડી અથવા ડોલી, જેમાં સ્ત્રીઓ બેસે છે.)</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">બીજી સાંજે રામ કદમને ફરી મળવાનું હતું. મેં નલિનભાઈને લગભગ દુરાગ્રહ કરીને એ બેઠકના રેકોર્ડિંગની વ્યવસ્થા માટે કહ્યું. તેમણે મહાપરાણે એકાદ પ્લેયર-કમ-રેકોર્ડરનો બંદોબસ્ત કર્યો. પણ પહોંચ્યા પછી જામનો દૌર શરૂ થયો. નલિનભાઈએ આગલા દિવસનો તંતુ આગળ વધારવા પ્રયાસ કર્યો, ત્યારે રામ કદમે હાથમાં પકડેલો પ્યાલો બતાવીને કહ્યું, "આને સ્પર્શ્યા પછી હું પેટીને અડતો નથી."</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">***</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">'સેહરા', 'ગીત ગાયા પથ્થરોંને' જેવી ફિલ્મોમાં યાદગાર ગીતો આપનાર, વિસરાયેલા અને બેહાલીમાં જીવતા સંગીતકાર રામલાલને 2003માં મળવાનું થયું. અઢી-ત્રણ કલાકની મુલાકાતમાં જીવનચરિત્રાત્મક વિગતો ઉપરાંત ગીતોની અને જુદાં જુદાં ગીતોમાં તેમણે વગાડેલી શરણાઈની વાત થઈ. ત્યારે તેમણે 'સેહરા'નાં ગમતાં ગીતો વિશે, તેમાં વાગેલાં વાદ્યો અને વાદ્યકારો વિશે થોડી વાત કરી હતી અને તે ગીતો પોતે ગાઈ પણ બતાવતા હતા. એક ઓરડીમાં રહેતા એ સંગીતકારની સાથે મહેફિલ તો થઈ ન કહેવાય, પણ જ્યારે ગીતોની વાત ચાલતી અને તે ગાતા હતા, ત્યારે આસપાસની ઘેરી કરુણતા બે ઘડી વિસારે પડી જતી હતી. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">થોડાં વર્ષ પછી, રજનીકુમાર પંડ્યાના પ્રયાસોને કારણે, વિખ્યાત ભજનગાયિકા જુથિકા રોયની આત્મકથાનું ગુજરાતી પ્રકાશન અને તેમનું સન્માન અમદાવાદમાં શક્ય બન્યાં. કાર્યક્રમમાં જુથિકા રોય બે-ત્રણ ગીત ગાવાનાં હતાં. તેની તૈયારી વખતે અમે થોડા લોકો સાથે હતા. તેમાં મુંબઈસ્થિત સંગીતકાર-જાણકાર સંગીતપ્રેમી તુષાર ભાટિયા પણ હતા. જુથિકા રોયનો અવાજ સાવ ખળભળી ગયો હતો. છતાં, તે જુથિકા રોય હતાં. તુષાર ભાટિયા સિતાર પર 'મને ચાકર રાખોજી'નો અંતરો વગાડતા હતા ને સૂરમાં ક્યાંક ચૂક થઈ કે તરત જુથિકા રોયે તેમના નિર્મળ સ્મિત અને ભારે બંગાળી છાંટ ધરાવતા ઉચ્ચાર સાથે, એટલો ભાગ ગાઈને સુધાર્યું. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">સંગીતકાર અજિત મર્ચંટ સાથે પહેલી જ મુલાકાતથી કૌટુંબિક આત્મીયતા થયા પછી, તેમના ઘરે તે વગાડતા અને ગાતા હોય, કોઈ શબ્દ ભૂલે અને નીલમકાકી સામે જુએ એટલે કાકી તરત પૂર્તિ કરે, એવી અનેક મિની મહેફિલો થઈ. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ફિલ્મસંગીતથી જરા અલગ, પણ મહેફિલરસની રીતે જરાય ઉતરતી નહીં, એવી મહેફિલો રાજસ્થાની લોકગાયક સમંદરખાન માંગણીયાર અને તેમના સાથીદારો સાથે બેસીને માણવા મળી છે. પહેલી વાર રાજસ્થાનના ઉદેપુર પાસે આવેલા 'શિલ્પગ્રામ'માં, પછી કુલ્લુ (મનાલી)માં નદી કાંઠે આવેલી એક નિશાળમાં તેમને અપાયેલા ઉતારે મોડી રાત સુધી, ત્યાર પછી 1995માં મહેમદાવાદના ઘરે અને વીસેક વર્ષ પછી ફરી મહેમદાવાદના ઘરે. તે મહેફિલોનો અને તેમાં રેલાયેલા ફ્રી સ્ટાઇલ સંગીતનો કેફ દિવસો સુધી મન પર છવાયેલો રહ્યો છે અને હજુ પણ એ યાદ કરવાની જ વાર, એટલો હૈયાવગો છે. </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">***</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ઉપર જણાવેલી અને જેનો ઉલ્લેખ ચૂક્યો હોઈશ એવી એ બધી મહેફિલોને જાનદાર અને આજીવન યાદગાર બનાવે એવાં બે મુખ્ય તત્ત્વોઃ સંગીત અને અનૌપચારિકતા. એટલે જ, યુટ્યુબ પર ધીમે ધીમે સામગ્રી મુકાવા લાગી, ત્યારે આવી ચીજોની સતત શોધ રહેતી હતી. તેમાં એક વાર એક વિડીયો મળી ગઈઃ વાદક-અરેન્જર વી.બલસારા અને હેમંતકુમારની અનૌપચારિક મહેફિલ. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6X4rKbysjIzbV7710zsAME8ppSb0K_c5y2wuYLIEjpWqc9p5N6UiEMVODQjZTdLfhA_PBPmsGXesLWiTzsfU7U2h_2YmpdetC5ETE5iNdS1poQjMOgplTrQwwulkaEmPdcPpzwAEfuxrHfwb4qW3mvAYJ6VVLi4QToYmXQWk3sH024Src2nMC_gDcB28/s947/Untitled.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="667" data-original-width="947" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6X4rKbysjIzbV7710zsAME8ppSb0K_c5y2wuYLIEjpWqc9p5N6UiEMVODQjZTdLfhA_PBPmsGXesLWiTzsfU7U2h_2YmpdetC5ETE5iNdS1poQjMOgplTrQwwulkaEmPdcPpzwAEfuxrHfwb4qW3mvAYJ6VVLi4QToYmXQWk3sH024Src2nMC_gDcB28/w400-h281/Untitled.jpg" width="400" /></a></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">આમ તો એ બાકાયદા કેેમેરાથી રેકોર્ડ થયેલી છે. છતાં, તેમાં બલસારા કે હેમંતકુમાર, કોઈના પક્ષે કેમેરાની હાજરીનો ભાર વરતાતો નથી. આખી વાતચીત બંગાળીમાં છે. પણ વિડીયોને માણવામાં બંગાળી જરાય નડતરરૂપ નથી. હા, કોઈ બંગાળી મિત્ર થોડી મહેનત લઈને આખી વાતચીતનું નહીં તો, કમ સે કમ, તેમાં થયેલા અગત્યના મુદ્દાનું ગુજરાતી/અંગ્રેજી કરી આપે તો મઝા ઓર વધે ખરી. </span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">પરમ મિત્ર વિસ્તસ્પ હોડીવાલાનો ફેસબુક થકી પરિચય થયો તે પહેલાં, અમારા માટે વિસ્તસ્પ એક જઃ વિસ્તસ્પ બલસારા એટલે કે વી. બલસારા. ઉત્તમ વાદક, મુકેશનાં કેટલાંક બિનફિલ્મી ગીતોમાં તેમણે સંગીત આપેલું. પણ તે કેવા કમાલના વાદક છે અને કેટકેટલાં વાદ્યો કેટલી નિપુણતાથી, રમાડતા હોય એમ વગાડી જાણે છે, તે જાણવા માટે આખી વિડીયો અચૂક જોશો. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">હેમંતકુમારના પ્રેમીઓ માટે આ મહેફિલમાં કેટલીક ગજબની ચીજો છે. કઈ તેનું મીઠું રહસ્ય ખોલતો નથી. તમે સાંભળીને મઝા કરજો. તમારે સીધા ત્યાં સુધી પહોંચવું હોય તો તેના કાઉન્ટ અહીં લખ્યા છે.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">1. 6:52થી </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">2. 20:25થી</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">આ બંનેમાં હેમંતકુમાર જે રીતે, બેઠ્ઠાં બેઠ્ઠાં, કશાય આયાસ વિના, લગભગ વાત કરવાની ઢબે, છતાં જે મધુરતાથી ગાય છે, તે જોઈને રુંવાડાં ઊભાં થઈ જાય છે અને થાય છે કે ક્યાંથી આવ્યા હશે આ લોકો? અને ક્યાંથી લાવ્યા હશે આવી પ્રતિભા?</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">***</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">શક્ય હોય તો સમય કાઢીને આખી વિડીયો જ સાંભળવા જેવી છે. તે સંગીત અને વાદનની સાવ જુદી જ દુનિયામાં લઈ જશે, તેની ખાતરી. </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">લિન્કઃ <a class="x1i10hfl xjbqb8w x1ejq31n xd10rxx x1sy0etr x17r0tee x972fbf xcfux6l x1qhh985 xm0m39n x9f619 x1ypdohk xt0psk2 xe8uvvx xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r xexx8yu x4uap5 x18d9i69 xkhd6sd x16tdsg8 x1hl2dhg xggy1nq x1a2a7pz xt0b8zv x1fey0fg" href="https://m.youtube.com/watch?v=gVnxI63t4aI&fbclid=IwAR1zx3O6rP9UEtNeTaw4Ds2Z_2sLIzIBtjrtVp9iiKlodJMiDRazVT5c5Ew" rel="nofollow noreferrer" role="link" style="-webkit-tap-highlight-color: transparent; border-style: none; border-width: 0px; box-sizing: border-box; cursor: pointer; display: inline; list-style: none; margin: 0px; outline: none; padding: 0px; text-decoration-line: none; touch-action: manipulation;" tabindex="0" target="_blank">https://m.youtube.com/watch?v=gVnxI63t4aI</a></div></div>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-47303882896241032102024-02-26T21:27:00.008+05:302024-02-26T21:27:42.056+05:30 કૃષ્ણ, સુદામા અને તાંદુલ<p><span style="white-space-collapse: preserve;">વડા પ્રધાને ગયા સપ્તાહે તેમના એક ભાષણમાં એ મતલબનું કહ્યું કે કૃષ્ણ-સુદામાના જમાનામાં અત્યારની ટેકનોલોજી હોત તો કોઈએ કૃષ્ણને તાંદુલ આપતા સુદામાની વિડીયો લઈને સોશિયલ મિડીયા પર ચડાવી દીધી હોત અને કૃષ્ણ પર લાંચ લેવાના આરોપ મુકાયા હોત. </span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">સામાન્ય રીતે રામનો ઉપયોગ કરવા માટે જાણીતા વડાપ્રધાનને ચેન્જ ખાતર કૃષ્ણ સાંભર્યા, તેની પાછળ સર્વોચ્ચ પ્રેરણા કામ કરતી હશે, એવું ધારી શકાય. અલબત્ત, સર્વોચ્ચ પ્રેરણા દર વખતે આધ્યાત્મિક હોય તે જરૂરી નથી. તે દુન્યવી અને કાયદાકીય—એટલે કે સર્વોચ્ચ અદાલતના ચુકાદામાંથી પેદા થયેલી પણ હોઈ શકે. ગયા સપ્તાહે સર્વોચ્ચ અદાલતે વડા પ્રધાનની આગેવાની હેઠળનો શાસક પક્ષ વર્ષોથી જેના મુખ્ય લાભાર્થી રહ્યો છે તેવા ઇલેક્ટોરલ બોન્ડ (દાતાના નામ વિના નાણાંભંડોળ ઉઘરાવવાના બોન્ડ) ગેરબંધારણીય જાહેર કર્યા. </span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">ઘણા સમયથી દેશમાં બંધારણીય મૂલ્યો અને બંધારણીય સંસ્થાઓની દશા જોતાં, આ સમાચારથી ઘણાને નવાઈ કે આંચકો ન લાગ્યાં. આમ પણ, વોટ્સએપ પર મળતા રેડીમેડ અને ટેલર-મેડ નીરણના બંધાણને કારણે જાતે વિચારવાની આદત રહી ન હોય. એટલે, બીજા અનેક સમાચારોની જેમ તે સમાચાર પણ આવ્યા ને જતા રહ્યા. </span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">એક સમય હતો, જ્યારે ભારતમાં કોઈ ચીજ ગેરબંધારણીય જાહેર થાય તો જાહેર જીવન ખળભળી ઉઠતું, પ્રસાર માધ્યમોમાં વાજબી કાગારોળ મચતી અને લોકો પણ આંદોલિત થઈ ઉઠતા. તે સમય સો કે હજાર નહીં, દસ વર્ષ પહેલાં જ હતો, એવું પણ ઘણાને યાદ આવતું નથી. ઠંડા કલેજે નિયમિતપણે બોલાતાં જૂઠાણાં અને ગરમ કોઠે નિયમિતપણે ચાલતી ધિક્કારસભર આપખુદશાહી—આ બંનેના મિશ્રણની લોકોની યાદશક્તિ પર વધારે ખરાબ અસર થઈ છે કે લોકોની સમજ પર, એ નક્કી કરવું કપરું બને એમ છે. છતાં, કેટલાક લોકો એવા હતા, જેમને લાગ્યું કે સર્વોચ્ચ અદાલતના ઇલેક્ટોરલ બોન્ડ વિશેના ચુકાદા અને વડા પ્રધાનને યાદ આવેલા સુદામાના તાંદુલ વચ્ચે સીધો સંબંધ હશે. </span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">વડા પ્રધાને પોતાની ઓળખ ભલે ફકીર તરીકે આપતા હોય અને કહેતા હોય કે મૈં તો ઝોલા ઉઠાકર ચલા જાઉંગા. પણ અત્યાર લગીની તેમની ભપકાબાજીને ધ્યાનમાં રાખતાં કૃષ્ણ-સુદામાના રૂપકમાં તે પોતાની જાતને સુદામા તરીકે ન જોતા હોય, એ તો સ્પષ્ટ છે. પોતાના માથાડૂબ પ્રેમમાં પડેલો માણસ પોતાની જાતને ભગવાન-સમકક્ષ માનતો હોય અને આજુબાજુનું મંડળ પોતાના સ્વાર્થની પૂર્તિ ખાતર તેનો એવો ભ્રમ પોષતું હોય, તો એ પણ સ્વાભાવિક ગણાય. </span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">વડા પ્રધાનનો કિસ્સો વિલક્ષણ એવી રીતે પણ છે કે તે પોતે અથવા બીજું કોઈ તેમને રામ કે કૃષ્ણ સમકક્ષ ગણાવે તો કશું ન થાય. પોતાની ધાર્મિક લાગણી દુભવવા માટે સદા ઉત્સુક અને તેમાંથી જ પોતાની ગુંડાગીરી-કમ-નેતાગીરીની કારકિર્દી બનાવવા ઝંખતા લોકોને પણ તેનાથી વાંધો ન પડે. ‘ન્યૂ ઇન્ડિયા’માં એવો આખો એક સમુદાય પેદા થઈ ચૂક્યો છે, જે વડા પ્રધાનને ભગવાન સાથે સરખાવા માટે આતુર ન હોય તો પણ, તે બાબતે વડા પ્રધાનનું ઉપરાણું લઈને લડવા ઉતરી શકે. આ નકરી કલ્પના નથી. અયોધ્યાના કાર્યક્રમ પહેલાં બાળસ્વરૂપ શ્રી રામ વડા પ્રધાનની આંગળી પકડીને અયોધ્યાના નવા બનેલા મંદિરે જતા હોય, એવાં પોસ્ટર સોશિયલ મિડીયા પર બહુ ફરતાં હતાં. ‘જય શ્રી રામ’ના નારા લગાડતા અને રાજકારણનો હાથો બનવા તલપાપડ કોઈને તે પોસ્ટર સામે વાંધો પડ્યો હોય, વડા પ્રધાને તે પોસ્ટર વિશે ખેદ વ્યક્ત કરીને પોસ્ટર બનાવનાર અને વહેતું કરનાર સામે પગલાં લેવાની વાત કરી હોય, અને ચાર ઠેકાણે કોર્ટ કેસ થયા હોય—એવું કશું જાણવા મળ્યું નથી. </span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">કૃષ્ણ-સુદામાના વડા પ્રધાને આપેલા રૂપકમાં સુદામા કોણ હોઈ શકે, એની અટકળો ઘણાએ વહેતી મુકી. ઘણાને થયું કે તેમાં ધારવા જેવું શું છે? જવાબ સાવ ઉઘાડો નથી? બદલાયેલા સમયની માગને ધ્યાનમાં રાખતાં સુદામા કોઈ એક જ હોય, એવું પણ શા માટે ધારી લેવું? ઇલેક્ટોરલ બોન્ડના તાંદુલ આપનાર સુદામાઓ તો સેંકડોની સંખ્યામાં છે. નવા જમાનામાં સુદામા જ કૃષ્ણને ત્યાં જાય, એવું પણ જરૂરી નથી. કૃષ્ણની વર્તમાન આવૃત્તિ પોતે સુદામાના ભવ્ય મહાલય કે અંગત વિમાનમાં મુસાફરી કરીને બિચારા સુદામાનો ધક્કો બચાવી લે તો તેમાં ખોટું શું છે? </span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">આધુનિક સુદામાઓને પણ ખબર છે કે તાંદુલના જમાના હવે ગયા. હવે કૃષ્ણ તેમને વિસરે નહીં જાય અને સુદામાએ કામ પડે ત્યારે તેમને સંભારવા પણ ન પડે--એવું થવું જોઈએ. બાળપણના સ્નેહથી પણ અદકેરી એવી આ ગાંઠ ટકા વિના ટકાવી શકાય નહીં. આવા અંતરંગ સંબંધોમાં આશ્ચર્યનું તત્ત્વ નુકસાનકારક નીવડી શકે. આધુનિક કૃષ્ણ આધુનિક સુદામા પાસેથી હક કરીને તાંદુલ લઈ લે, પણ સુદામાને સરપ્રાઇઝ આપવા માટે, પોતે તેમને શું આપ્યું છે, તે ખાનગી રાખે તો મુશ્કેલી થાય. ‘એ સર્વ ધૂર્ત કપટીની સેવા, લટપટ કરી મારા તાંદુલ લેવા’—એવી પ્રેમાનંદ-પંક્તિ પ્રમાણે વિચારીને આધુનિક સુદામા ક્યાંક નવા કૃષ્ણ શોધી લે તો?</span></p><p><span style="white-space-collapse: preserve;">આ બધા કલ્પનાના પતંગ વચ્ચે, બીજો વિચાર પણ આવે છેઃ વડા પ્રધાન પ્રજાના મોટા સમુદાયને જુમલાબાજીના તાંદુલ આપીને, બદલામાં સત્તારૂપે તેનું અનેકાનેક ગણું વળતર ખાટી લે છે, એ જોતાં કૃષ્ણ-સુદામાના રૂપકમાં તે પણ સુદામા હોઈ શકે?</span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-4376955673126150452024-01-27T11:51:00.007+05:302024-01-27T11:51:48.239+05:30દિલીપભાઈ ગોહિલની અણધારી વિદાય<p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgViYazplL72X2fIonVPxlcGqHTZ-PmvzDL6VtXadCPCCeBTbr72wuOjlTwIgzKaiPvJk5Xr6SxuX7lGOLqxGo5gMxCOmQmkZipGihuyqO-YOIRaf7BCV1pademyOPKkPttBwBmhazH9nsvILIdZk8htFDZqZLq_RNcry_YVR3UeYheoZpU1L-mWlCHDo8/s713/100_1274.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="713" data-original-width="541" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgViYazplL72X2fIonVPxlcGqHTZ-PmvzDL6VtXadCPCCeBTbr72wuOjlTwIgzKaiPvJk5Xr6SxuX7lGOLqxGo5gMxCOmQmkZipGihuyqO-YOIRaf7BCV1pademyOPKkPttBwBmhazH9nsvILIdZk8htFDZqZLq_RNcry_YVR3UeYheoZpU1L-mWlCHDo8/w304-h400/100_1274.jpg" width="304" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">દિલીપ ગોહિલ</td></tr></tbody></table></p><p><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">દિલીપભાઈ ગોહિલ ગયા--નીલેશભાઈ (રૂપાપરા)ની લગભગ પાછળ પાછળ. </span></p><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">આ બંને અને દીપક સોલિયા--એ 'સમકાલીન'માં બનેલી ત્રિપુટી. પછી 'ઇન્ડિયા ટુડે'માં સાથે. ત્યાર પછી નોકરીમાં છૂટા પડ્યા, પણ તેમની વચ્ચેનો તાર અતૂટ રહ્યો. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">દિલીપભાઈની કારકિર્દી ગુજરાતી પત્રકારત્વના અને તેમની પ્રકૃતિના ચઢાવઉતારના પ્રતિબિંબ જેવી. સૌથી વધુ પ્રતિષ્ઠિત એવા 'ઇન્ડિયા ટુડે' (ગુજરાતી)ના કોપી એડિટર અને શીલાબહેન (ભટ્ટ)ના નેજા હેઠળ ચાલતા રિડીફ.કોમની ગુજરાતી સાઇટથી માંડીને તે વેબસાઇટ, ટીવી ચેનલો અને દિવ્ય ભાસ્કર જૂથના સુરતથી <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>નીકળેલા ટેબ્લોઇડ 'ડીબી ગોલ્ડ' સાથે પણ સંકળાયેલા રહ્યા. 'આરપાર'માં અને 'ડીબી ગોલ્ડ'માં તેમની સાથે પ્રત્યક્ષ-પરોક્ષ રીતે કામ કરવાનું થયું. 'આરપાર'માં તેમની સાથે થોડો સંઘર્ષ પણ રહ્યો. છતાં, લાંબા સમયની બિરાદરી અને મીઠાશ ટકી રહ્યાં. 2006માં થોડા સમય માટે 'ભાસ્કર'માં મારી પાસે કશું કામ રાખવામાં ન આવ્યું, ત્યારે 'ડીબી ગોલ્ડ'ના એડિટર તરીકે દિલીપભાઈ મારી પાસે હાસ્યની અઠવાડિક કોલમ લખાવતા હતા. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">પોલિટિકલી કરેક્ટ શબ્દ વાપર્યા વિના કહેવું હોય તો કહી શકાય કે બાપુગીરી એ દિલીપભાઈનો સ્થાયી ભાવ રહ્યો. તેમને અવનવા વ્યવસાયો કેવી રીતે થઈ શકે, તે ઝીણવટથી વિચારવાનો શોખ હતો. તે 'ઇન્ડિયા ટુડે' (ગુજરાતી)ના કોપી એડિટર હતા ત્યારે નીચે કીટલી પર હિમાંશુ કીકાણી, મનીષ મહેતા અને બીજા મિત્રો સાથે ચા પીતાં પીતાં તે ટ્રકોનો ધંધો કેવી રીતે કરી શકાય, તેની વિગતવાર વાત કરતા. તે ઝડપથી બોલતા. અવાજ પ્રમાણમાં મૃદુ હતો, પણ અભિપ્રાયો આકરા. લાગણીશીલતા અને રૂક્ષતાનું વિલક્ષણ મિશ્રણ લાગે અને બંનેમાંથી એકેય બનાવટી ન લાગે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">પછીનાં વર્ષોમાં સતત, એકધારો દોસ્તીની મધુરતાવાળો સંબંધ રહ્યો. તેમણે ઘણાં અંગ્રેજી પુસ્તકોના સરસ અનુવાદ કર્યા. અમારા 'સાર્થક પ્રકાશન' માટે 'ઇન્ડિયા આફ્ટર ગાંધી'નું ગુજરાતી કરવાનું થયું, ત્યારે પણ દિલીપભાઈ જ યાદ આવ્યા. તેમણે પુસ્તકનો મોટા ભાગનો અનુવાદ કર્યો. વચ્ચેના લાંબા ઝોલ પછી હવે એ પુસ્તકનું આખરે પ્રૂફ વાંચવાનું ચાલે છે અને થોડા મહિનામાં તે પ્રકાશિત થશે, પણ એ પહેલાં તો દિલીપભાઈ ઉપડી ગયા. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">તે અમદાવાદ રહ્યા ત્યાં સુધી સાર્થકના મિલનોમાં આવતા. છેલ્લાં બે-એક વર્ષથી હું તેમને 'ઇન્ડિયા ટુડે' (ગુજરાતી)ના તેમના અનુભવો 'સાર્થક જલસો' માટે લખવા કહેતો હતો. તે તૈયાર હતા અને એકાદ વાર તો લખવાનું શરૂ પણ કર્યું છે, એમ કહેતા હતા. છેલ્લે તેમને નોકરી માટે રાજકોટ જવાનું થયું ત્યારે એવી વાત થઈ કે ત્યાં સેટ થઈ ગયા પછી તે લખી આપશે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">પણ એ તો જતા રહ્યા. સાઠની અંદર રહેલા મિત્રો જતા રહે તે બહુ આકરું લાગે છે. નિકટતા ઓછીવત્તી હોય તો પણ આંચકો એકસરખો લાગે છે અને રહી રહીને મગજમાં હથોડા વાગે છે કે એક દિવસ આમ જ ચાલુ વાક્યે, અણધાર્યું, મોટું પૂર્ણવિરામ મુકાઈ જશે અને એ સાથે જ, ધ એન્ડ. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">તે અહેસાસ મિત્રો-ચાહનારાંને પ્રેમ કરવા માટે આવતી કાલની રાહ નહીં જોવાના નિર્ણયને ફરી ફરીને દૃઢ બનાવે છે. સાથે એવું પણ થાય છે કે આટલું યાદ રાખવા માટે આટલી મોટી કિંમત ચૂકવવાની?</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">દિલીપભાઈ, આટલી વહેલી વિદાય આપવી ગમતી નથી, પણ તમે ક્યાં સાંભળો એમ છો?</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglOiLuA32xLougiazL_eii8PB5aiB6xdaBMKhoDZfR0gIHl-dp7VIjbhO17lTxLpuotxgqanzlefcnTerYO8soibfASqVVLu8IJSWDd83ZtlsI5dB9tPJ9frRrIBME1llbryVIGg5J8pYbVcDAAAQHWBhKjgXVU2JlSZdSXjkmBLSwu7LEZ255YvUQq0Q/s3264/DSCN9953.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2448" data-original-width="3264" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglOiLuA32xLougiazL_eii8PB5aiB6xdaBMKhoDZfR0gIHl-dp7VIjbhO17lTxLpuotxgqanzlefcnTerYO8soibfASqVVLu8IJSWDd83ZtlsI5dB9tPJ9frRrIBME1llbryVIGg5J8pYbVcDAAAQHWBhKjgXVU2JlSZdSXjkmBLSwu7LEZ255YvUQq0Q/w400-h300/DSCN9953.JPG" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">જલસો મિલનમાં દિલીપ ગોહિલ</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuxw2R8O71AZDTeoJe4RTbhMkVI6mhJP_NuEoYtHq2hanBZ-PIrk0JfCI1EQKtf28m8sd0a72Mzdm3hx_Al60BZhEYbUaumOCtnTZjxAoJBfgC-Bb-1im1Uc_iliqIanZ_ucJe6fJqA9RKfDqUEx2PX0PDNVrzNBiOWaUOFPmtdO5eYp2p66WHd5Es0IA/s4272/IMG_8617.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2848" data-original-width="4272" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuxw2R8O71AZDTeoJe4RTbhMkVI6mhJP_NuEoYtHq2hanBZ-PIrk0JfCI1EQKtf28m8sd0a72Mzdm3hx_Al60BZhEYbUaumOCtnTZjxAoJBfgC-Bb-1im1Uc_iliqIanZ_ucJe6fJqA9RKfDqUEx2PX0PDNVrzNBiOWaUOFPmtdO5eYp2p66WHd5Es0IA/w400-h266/IMG_8617.JPG" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">દીપક સોલિયા સાથે દિલીપ ગોહિલ</td></tr></tbody></table><br /><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><br /></div></div>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-84129928726229118662024-01-23T19:03:00.007+05:302024-01-23T19:03:53.352+05:30રામરાજ્યનું સપનું<p><span style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify;">વાત જાણે એમ છે કે એક દિવસ રાવણને લંકામાં રામરાજ્ય સ્થાપવાનું મન થયું.
રામરાજ્ય વસ્તુ જ એવી છે કે બધાને તે સ્થાપવાનું તો નહીં, પણ સ્થાપ્યાનો જશ
લેવાનું મન ચોક્કસ થાય. લોકોને થાય કે રામરાજ્ય સ્થાપવાનો જશ લેવાથી પોતે પણ રામ
સમકક્ષ કહેવાશે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">મન થયા પછી રાવણને તો સપનાં આવવાં લાગ્યાં. સપનામાં તેને દેખાય લંકા અને તેનાં
મંદિરો, પણ અંદર ભગવાનની મૂર્તિને બદલે તેને પોતાની મૂર્તિ દેખાય. મંદિરની બહાર
દર્શનાતુર એવાં લંકાનાં પ્રજાજનોની લાંબી લાઇન પડી ગઈ હોય. એક પછી એક બધાં અંદર
જાય, પણ બહાર આવે ત્યારે તેમના ચહેરા પર થોડી આઘાતની લાગણી હોય. (કેમ કે, અંદર
રામને બદલે રાવણનાં દર્શન થયાં હોય) છતાં, કોની મગદૂર છે કે હરફ સરખો પણ ઉચ્ચારે</span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">?<span lang="GU"> બહાર રાવણની બિનસત્તાવાર સેનાના સભ્યો ઉભેલા જ હોય. તે બહાર
નીકળનારાને પૂછે પણ ખરા,</span>‘<span lang="GU">બરાબર દર્શન થયાં ને</span>?’</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">દર્શન તો થયાં જ હોય, પણ રાવણનાં. એટલે, દર્શનકર્તાથી સરખી </span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">‘<span lang="GU">હા</span>’<span lang="GU"> પણ ન પડાય અને હેમખેમ ઘરે પહોંચવાનું
હોય, એટલે ખોંખારીને </span>‘<span lang="GU">ના</span>’<span lang="GU"> પણ ન પડાય.
ઘણા દર્શનાર્થીઓ એવા શાણા કે પોતે આશ્વાસન લે અને રાવણની મૂર્તિ જોઈને દુઃખી થયેલા
લોકોને પોરસ ચઢાવે,</span></span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એમ કહો ને કે મંદિરમાં
રાવણની જ મૂર્તિ હતી. વાલીની કે સુગ્રીવ કે જાંબુવંતની મૂર્તિ હોત તો શું થાત</span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">?<span lang="GU"> લંકાપતિ તેમનાં દર્શન કરવા બદલ તમને જેલમાં નાખત અને લંકા(પતિ)ના
ન્યાયાધીશો તમારો કેસ ચલાવત જ નહીં.</span></span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">’</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">જોકે, રાવણને સપનામાં આ બધું એડિટ થઈને દેખાયું. તેને ખાતરી થઈ કે લંકામાં
રામરાજ્યનું સ્થાપન હાથવેંતમાં છે અને રામના નવા અવતાર તરીકે તેનું નામ ગણાતું થઈ
જશે. પરંતુ લંકાની ન્યૂસ(ન્સ) ચેનલોવાળા રાવણને સમજાવવા લાગ્યા કે સાહેબ, રામરાજ્ય
લાવવાનું કામ અધૂરું રહ્યું હોય કે શરૂ પણ ન થયું હોય તો ભલે, પણ રામ તરીકે
સ્થાપિત થવાના પ્રયત્નો કાચા કે અધૂરા ન રખાય.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">તેમની સલાહથી પ્રેરિત અને ઉત્સાહિત થયેલા રાવણને વળી કેટલાંક સપનાં આવ્યાઃ
એકમાં તે શ્રી રામના સૈન્યે લંકા સુધી પહોંચવા માટે બાંધેલા પુલ પર તે એકલો એકલો
સ્લો મોશનમાં ચાલી રહ્યો હતો અને હાથ હલાવીને દરિયાનાં મોજાંનું અભિવાદન ઝીલી
રહ્યો હતો. બીજા સપનામાં તે (અ)ઘોર તપસ્યા કરી રહ્યો હતો. તેની તપસ્યામાં કમી રહી
જાય એટલા માટે કેટલાક વિરોધીઓ લંકાની વાસ્તવિક પરિસ્થિતિનાં અને ગરીબ જનતાની
સ્થિતિનાં આંકડાસ્ત્રો છોડી રહ્યા હતા. તેમને લાગતું હતું કે રાવણ રામ સમકક્ષ બની
જશે તો પછી લંકા રામભરોસે થઈ જશે. પણ તે રાવણને કશું નુકસાન પહોંચાડી શકતા ન હતા. કારણ
કે આજુબાજુ તેની વાનરસેના ઢાલ બનીને ઊભી હતી.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">હા, રાવણની પોતીકી વાનરસેના હતી, જે જન્મે નહીં, પણ કર્મે એ ઓળખ પામેલી હતી. લંકામાં
રામરાજ્ય સ્થાપવા માટે વાનરસેના જરૂરી છે, એવો રાવણનો અને તેના ભાઈ કુંભકર્ણનો દૃઢ
મત હતો. કુંભકર્ણની ભારપૂર્વકની સલાહ હતી કે રામરાજ્ય સ્થપાતાં પહેલાં વાનરરાજ
સ્થપાવું જોઈએ. એવું થઈ જાય, તો પછી રામરાજ ક્યારથી શરૂ થશે તેની મુદતો પાડતા રહેવાનું.
રાવણને એ દલીલ ગળે ઉતરી હતી ને તેની વાનરસેના લોકોને સમજાવવા લાગી હતી કે વાનરરાજ
એ રામરાજ્યનું જ એક અંગ છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">રાવણ જે કહે તે સાચું માની લેનારા લંકામાં ઘણા હતા. રાવણે તેમને ઠસાવી દીધું હતું
કે તેનું રાજ આવ્યું તે પહેલાં લંકામાં ડાયનોસોર ફરતાં હતાં. તેમાંથી માંસાહારી
ડાયનોસોરોનો નાશ કરીને, શાકાહારી ડાયનોસોરોને બળદની જગ્યાએ જોતરીને ખેતી કરીને તેણે
લંકાને સોનાની બનાવી હતી. તેણે એમ પણ કહ્યું હતું કે ડાયનોસોર અને માણસ આ પૃથ્વી
પર કદી સાથે રહ્યાં નથી, એવું જૂઠાણું લંકાવિરોધીઓનું કાવતરું હતું, જે અત્યાર
સુધી ચાલી ગયું, પમ હવે રાવણના રામરાજ્યમાં તેમની ખેર નથી.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">રાવણરાજ્યને રામરાજ્ય તરીકે સ્વીકારવાની અને તેનો જયજયકાર કરવાની ના પાડતા
લોકોને ખાતરી હતી કે રામરાજ્યની તો ખાલી વાતો હતી. અસલમાં રાવણે એવી વ્યવસ્થા
ગોઠવી દીધી હતી કે તે ફક્ત પોતાનાં સપનાંની મોટી મોટી વાતો કરે અને ફુલફટાક થઈને પુષ્પક
વિમાનમાં ફર્યા કરે. ટીકાકારોને જવાબ આપવા માટે આખી વાનરસેના દિવસરાત તૈયાર રહેતી હતી.
ટીકાકારો કહે કે રામરાજ્યમાં તો મર્યાદાનો મહિમા હતો. રામ મર્યાદાપુરુષોત્તમ હતા,
તો રાવણની વાનરસેના કહેતી, </span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">‘<span lang="GU">રાવણ પણ
મર્યાદાપુરુષોત્તમ જ છે. તેમણે પોતાના સિવાય બીજા બધા પર કેટલી બધી મર્યાદાઓ નાખી
છે</span>?<span lang="GU"> થાય છે કોઈ આઘાપાછા</span>?’</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ટીકાકારો કહે કે રામ પ્રજાવત્સલ રાજા હતા. ધોબીની ટીકા પણ ગંભીરતાથી સાંભળતા
હતા, જ્યારે રાવણ તો સવાલોના જવાબ આપતો જ નથી. ત્યારે રાવણની વાનરસેના કહેતી, </span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">‘<span lang="GU">રામાયણના સેંકડો પાઠ છે. તેમાં ક્યાંય તમે એવું વાંચ્યું કે
શ્રી રામે પ્રશ્નો પૂછનારાને એક જગ્યાએ ભેગા કરીને, તેમના પ્રશ્નો સાંભળ્યા અને
વારાફરતી તેમના જવાબ આપ્યા</span>?<span lang="GU"> રામરાજ્યમાં એવું કશું થયું નથી.
એનો અર્થ એ કે એવું કશું ન થાય, તે રામરાજ્ય હોવાની જ સાબિતી છે.</span>‘</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">ગમે તે હોય, પણ રાવણને રામરાજ્ય સ્થાપવાની બહુ ઉતાવળ હતી. એટલે, એક દિવસ
સપનામાં તેણે લંકાનું નામ બદલીને અયોધ્યા કરી નાખ્યું.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: GU;">--અને તેની આંખ ખુલી ગઈ. </span><span style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: GU;">સપનાંનું આ સુખ હોય છે. આંખ કદીક ખુલે તો ખરી. <o:p></o:p></span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-75933706969051288552024-01-17T19:31:00.010+05:302024-01-17T19:31:49.550+05:30રાષ્ટ્રીય (પ)તંગ મહોત્સવ<p> <span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ઉત્તરાયણ નિમિત્તે, અને ખરેખર જરૂર હોય એ સિવાયના લગભગ તમામ
પ્રસંગે, ગુજરાતમાં અઢળક ચિંતન થયું છે-થતું રહે છે. પતંગ, દોરી અને આકાશને
સાંકળતી ફિલસૂફી </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પરંપરાગત હર્ષોલ્લાસ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> સાથે </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ઠલવાય છે. ઉત્તરાયણના દિવસે ઠેર ઠેર વેચાતા તૈયાર
ઊંધિયામાંથી તેલના નીકળે, એવા રેલા છાપાંમાં ચિંતનના નીકળે છે. બંનેના ભાવક વર્ગને
થાય છેઃ બરાબર છે, ઊંધિયામાં તેલ (ને છાપામાં ચિંતન) હોય ને તે અમુક હદ સુધી ભાવે
પણ ખરું. છતાં એનું કંઈ માપ હોય કે નહીં</span><span lang="EN-US">?</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">સરકાર-રીતિની જેમ ઉત્તરાયણ પણ
કેટલાક માટે ખાવાનો, કેટલાક માટે બેફામ ઢીલ મુકવાનો અને કેટલાકને મન કશું
સમજ્યાવિચાર્યા વિના બીજાના ટેકામાં ચિચિયારીઓ પાડવાનો- પથ્થરબાજી કરવાનો તહેવાર
હોય છે. ઉત્તરાયણ કહેવાય પતંગનો ઉત્સવ, પણ આગળ ઉલ્લેખેલી ક્રિયાઓ અને તેના કરનારાઓને
માટે પતંગ તો કેવળ નિમિત્ત.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પહેલાં </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એક અગાસી, એક પતંગ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ની સ્થિતિ શક્ય ન હતી. એક જગ્યાએથી
બે-ત્રણ પતંગ ચગતા હોય તે બહુ સામાન્ય દૃશ્ય હતું. તેમાં થોડી અરાજકતા થતી, ક્યારેક
અંદરોઅંદર પેચ લડી જતા, દોરીઓ ગુંચવાઈ જતી, લડાઈઝઘડા થતા. છતાં, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">વિવિધતામાં અરાજકતા</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ની સાથોસાથ </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">વિવિધતામાં એકતા</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> પણ જળવાઈ રહેતી હતી. વર્તમાન સમય </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એક દેશ, એક અગાસી, એક પતંગ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">નો છે. બીજા પતંગોને ઊંચા થવા
દેવાતા નથી અને થાય તો તેમને હાથોહાથમાંથી કાપી નાખવામાં આવે છે. અને તે પણ, ચગેલા
પતંગ દ્વારા નહીં, પણ આજુબાજુની ભીડ દ્વારા અને એકમેવ પતંગબાજના </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ઝંડા</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ધારીઓ દ્વારા.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સંયુક્ત અગાસીનો અનુભવ ધરાવતા લોકોને યાદ હશે કે આખા
ટોળામાં પતંગ ચગાવનાર એક જ હોય, પણ આખું ટોળું તેની તરફેણમાં એવી ગગનભેદી
ચિચિયારીઓ પાડે કે પતંગ ચગાવનારનો વટ પડી જાય. તે નિર્દોષ પ્રવૃત્તિએ સાંપ્રત
કાળમાં સમાચાર અને સોશિયલ મિડીયા પરના પ્રચારનું રૂપ લીધું છે. </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">આખા દેશમાં પતંગ ચગાવનાર એક જ છે અને બીજા કોઈને તો તે
આવડતું જ નથી,</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એવો ઘોંઘાટ
સતત ચાલુ છે. તેનાથી આગળ વધીને એવો માહોલ જમાવવામાં આવ્યો છે કે </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">અગાઉ કોઈએ પતંગ ચડાવ્યા જ ન હતા ને પેચ લડાવ્યા જ ન હતા. આ
દેશનું નસીબ છે કે પહેલી વાર તેને કોઈ એવો માણસ મળ્યો, જેને પતંગ ચગાવતાં આવડતું
હોય. હવે જોજો, દેશ કેવો વિશ્વગુરુ બની જશે.</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">અગાસીના માહોલ વિશે જાણનારાને ખ્યાલ હશે કે એક જ પતંગ પર
ચિચિયારી પાડતા ટોળામાં વચ્ચેવચ્ચે તલસાંકળી, લાડુડી, બોર-જામફળ, ચીકી વગેરે
વહેંચાતું રહે છે. તેનાથી બૂમો પાડવાનો ઉત્સાહ ટકી રહે છે. કેટલાકને એ નથી મળતું.
છતાં, તે બૂમો પાડવામાં ઉત્સાહપૂર્વક ભાગ લે છે. તેમને બીક છે કે તે ટોળામાં સામેલ
નહીં થાય, તો હવે પછીની ઉત્તરાયણ તેમને જેલમાં કરવી પડશે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એકના એક વીર પતંગવાળાનો જયજયકાર કરતા રહેવા માટે, તેનો પતંગ
બહુ સરસ ચગતો હોય કે તે વારેઘડીએ પેચ લડાવીને વિજેતા બનતો હોય, એવું બિલકુલ જરૂરી
નથી. હકીકત તો એ છે કે તેનો પતંગ ચગતો હોય, એ પણ જરૂરી નથી. ચગતા અને સરસ ચગતા
પતંગનાં ગુણગાન તો સૌ ગાય. </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ન ચગેલા પતંગના ધણીને આકાશવિજેતા
જાહેર કરીએ તો ખરા.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એટલે પતંગ ચગાવનાર અગાસી પર ઉભો
ઉભો આકાશ તરફ જુએ તો આકાશને ખબર પાડી દેવાનો તેનો માસ્ટર સ્ટ્રોક, નીચે જુએ તો વિરોધીઓને
ભોયંભેગા કરવાના ઇરાદાનો માસ્ટર સ્ટ્રોક, ગોગલ્સ પહેરે તો માસ્ટર સ્ટ્રોક, શાલ ઓઢે
તો માસ્ટર સ્ટ્રોક. તે પતંગ ચગાવતો હોય એવો ભાસ થાય, એટલે ટોળાએ આકાશમાં સૌથી ઊંચે
દેખાતો પતંગ તેમના પતંગબાજનો હશે, એવું જાહેર કરી દેવાનું. કોઈ પુરાવા માગે તો
કહેવાનું કે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">જા, ઉપર જઈને પતંગને પૂછી આવ.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> કોઈ પૂછે કે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">તમારા પતંગબાજના હાથમાં દોરી તો
દેખાતી નથી.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> તો કહેવાનું, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એ સ્ટ્રીંગલેસ પતંગની લેટેસ્ટ આધ્યાત્મિક ટેકનોલોજી છે. જે લોકોને તેમાં
શ્રદ્ધા હોય તેમને જ દોરી દેખાય—લાલ ચશ્મા પહેરવાથી અદશ્ય મિસ્ટર ઇન્ડિયાને જોઈ
શકાતો હતો તેમ.</span><span lang="EN-US">’</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">વચ્ચે વચ્ચે એવી જાહેરાત પણ કરી
દેવાની કે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">હમણાં જ સમાચાર આવ્યા છેઃ આપણા ધાબાનો પતંગ છેક ચંદ્ર
પરથી દેખાય છે.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="EN-US" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કેટલાક લોકો એવા પણ હશે, જે કહેશે,</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> અમે ક્યારના જયજયકાર કરીએ છીએ, પણ
દોરી દેખાતી નથી.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> પછી હળવેકથી કહેશે, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પણ શું થાય</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> દેશની પ્રતિષ્ઠા વધતી હોય તો
આપણાથી સવાલ કેમ પૂછાય</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> તેમ છતાં, કોઈ ખરાઈ કરનારો તંત ન છોડે, તેની પર રાષ્ટ્રગૌરવ અને વિશ્વવિભૂતી
એવા ગૌરવબાજની દોરીમાં દાંતી પાડવાનો આરોપ મુકીને, તેને અંદર કરી દેવાનો.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પતંગ સરખી કે સાવ ન ચગી હોય, છતાં
જયજયકાર ચાલુ રખાવવો હોય તો પોળના અનુભવીઓનો જૂનો અને જાણીતો બીજો રસ્તો છેઃ દૂર
કે નજીક, કોઈ ને કોઈ </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">દુશ્મન</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> ધાબું શોધી કાઢવું અને એ દિશામાં પથ્થરમારો શરૂ કરાવી દેવો. તેની સાથે વચ્ચે
વચ્ચે આપણો પતંગ વિક્રમસર્જક ઊંચાઈએ પહોંચ્યો, ગિનેસ બુકમાં તેનું નામ આવ્યું,
તેને અમેરિકાનો ફ્રિ-લીપ બટલર એવોર્ડ મળ્યો, પતંગની ટેકનોલોજી સૌથી પહેલાં આપણા
દેશમાં શોધાઈ હતી—એવી બધી વાતો વહેતી રાખવાની.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ખોટું તો ખોટું, પણ ગૌરવ અને ઝનૂન
સંતોષાઈ જાય, પછી પતંગ ચગે કે ન ચગે, પતંગ હોય કે ન પણ હોય, શો ફરક પડે છે</span><span lang="EN-US">?</span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-32788021727577026992024-01-08T21:33:00.005+05:302024-01-08T21:33:58.413+05:30માથું ખંજવાળવા વિશે<p><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">મથાળું વાંચીને કેટલાક વાચકો માથું ખંજવાળે તો નવાઈ નહીં. કારણ કે, માથાના ખોડા ઉપરાંત આશ્ચર્ય, આઘાત, ગુંચવણ, સવાલ, વિચાર જેવાં ઘણાં કારણસર માણસ માથું ખંજવાળી શકે છે. વિચારકો ગાલ પર આંગળીઓ રાખીને પડાવેલા ફોટા મુકે છે, તેને બદલે તેમના લખાણ સાથે (પોતાનું) માથું ખંજવાળતા ફોટા મુકતા હોત તો વિચારક તરીકેની તેમનો વધારે પ્રભાવ પડત. </span></p><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ચિબુક પર હાથ મુકીને વિચારતા માણસનું શિલ્પ જગવિખ્યાત છે, પણ માથું <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>ખંજવાળતા માણસનું શિલ્પ બનાવ્યું હોત તો તે વધારે અર્થઘન બની રહેત. અથવા લિઓનાર્દો દ વિન્ચીએ સ્મિત કરતી મોનાલિસાને બદલે એવા જ સ્મિત સાથે માથું ખંજવાળતી મોનાલિસાનું ચિત્ર બનાવ્યું હોત, તો ચિત્રના રહસ્યમાં અનેક ગણો વધારો થઈ ગયો ન હોત? ‘મોનાલિસાના માથામાં જુઓ પડી છે, એટલે તે માથું ખંજવાળે છે‘ એવા શુષ્ક અર્થઘટનથી લઈને ‘મોનાલિસા પોતે કેમ સ્મિત કરી રહી છે એ વિચારે, સ્વયંલીલાથી જ રહસ્યાંદોલિત થઈને, ચિત્તના ગૂઢ વ્યાપારોમાં નિમગ્ન બનીને માથું ખંજવાળી રહી છે’—એવા વિવેચનને પણ અવકાશ રહેત. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">એટીકેટ એટલે કે રીતભાતના ચુસ્ત નિયમો પ્રમાણે માથું ખંજવાળવું એ અસભ્ય ક્રિયા ગણાય છે. કોઈની હાજરીમાં, કોઈની સામે માથું ખંજવાળવાથી જોનાર ખંજવાળનારના માથા વિશે જ નહીં, તેની અંદર રહેલા પદાર્થ વિશે પણ શંકાકુશંકાઓ કરી શકે છે. ખરી કમાલ તો ત્યારે થાય, જ્યારે સામેવાળાએ માથું કેમ ખંજવાળ્યું, એ વિચારતાં વિચારતાં ખુદ જોનાર પોતે જ પોતાનું માથું ખંજવાળવા બેસી જાય. કેમ કે, માથાના ખોડા કે જુ સિવાયનાં કારણે માથું ખંજવાળવું એ મહદ્ અંશે અનૈચ્છિક અને લગભગ રીફ્લેક્સ એક્શનની જેમ થતી પ્રતિક્રિયા છે. કંઈક સમજવામાં ગુંચ પડી નથી ને માથામાં હાથ ગયો નથી. એ ચેષ્ટા એવી છે કે ભ્રષ્ટાચારની જેમ તેનું આચરણ લગભગ દરેક જણ દ્વારા થાય છે. છતાં દરેક જણ ઇચ્છે છે કે બીજાએ તે ન કરવું જોઈએ. પોતાના માટે જે જરૂરિયાત કે મજબૂરી લાગતી હોય, તે બીજા કરે ત્યારે અનિષ્ટ લાગે, તે માનવપ્રકૃતિની કમાલ છે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">સમાજમાં ગૌરવઘેન વ્યાપે ત્યારે શરમ અને ગૌરવ, અસલામતી અને દાદાગીરી—એવી બે વિરોધાભાસી લાગણીઓ સમાંતરે ચાલે છે. મોટા ભાગના લોકોને અત્યાર સુધીમાં તેનો અનુભવ થઈ ચૂક્યો હશે. એ જ તરાહ પર, માથું ખંજવાળવાને કારણે ટીકાને પાત્ર બનેલા લોકો નવા મેળવેલા ગૌરવભાન પછી કહી શકે છે, ‘અમારું માથું. અમારો હાથ, અમારો દેશ અને અમે ખંજવાળીએ, તેમાં તમારે શા માટે મોં મચકોડવું જોઈએ? માથું છે તો ખંજવાળીએ પણ ખરા. જેમને જાહેરમાં માથું ખંજવાળનારા ન ગમતા હોય તેમણે દેશ છોડીને જતા રહેવું જોઈએ.’</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">શરીરશાસ્ત્ર પ્રમાણે માથું અને કરોડરજ્જુ સંકળાયેલાં હોય છે, પરંતુ જાહેર જીવનમાં એવું બનવું અનિવાર્ય નથી. એટલે ઘણા માથાવાળા લોકો તેમના માથાની અંદર રહેલો ‘ખોડો’ જાહેરમાં (લેખો કે ભાષણો દ્વારા) ઉડાડે ત્યારે સમજુ જણ વિચારે છે કે આ માથું હોવાની નહીં, કરોડરજ્જુ નહીં હોવાની નિશાની વધારે લાગે છે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">સભ્યતા તો જાહેરમાં માથું ખંજવાળવાની જ ના પાડે છે. છતાં, જાહેરમાં માથું ખંજવાળના કેટલાક પ્રકારોમાં પહેલો પ્રકાર સભ્યતાપૂર્વક ખંજવાળવાનો છે. તેમાં માણસ પોતાનો હાથ માથા નજીક લઈ જાય છે અને હથેળી માથા પર પસવારતો હોય એવો અભિનય કરતાં, જોનારની નજર ચુકાવીને હળવેકથી ખંજવાળી લે છે. તેનાથી સામેવાળાના મનમાં ભ્રમ પેદા થાય છે. દરમિયાન, સલુકાઈથી માથું ખંજવાળી લેનારે હાથ સામાન્ય સ્થિતિમાં લાવી દીધો હોય છે. </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">બીજા પ્રકારમાં માણસ વિચારવા માટે ખંજવાળતો નથી, પણ ખંજવાળવા માટે વિચારવાનો અભિનય કરે છે. પોતે જાણે ઊંડા વિચારમાં સરી પડ્યો હોય અને વિચારવાની ક્રિયાના વિસ્તાર તરીકે-તેના ભાગરૂપે ખંજવાળતો હોય તેમ તેનો હાથ માથામાં લઈ જાય છે અને બિનધાસ્ત, સભ્યતાની ઐસીતૈસી કરીને ખંજવાળે છે. પણ એ વખતે ચહેરા પર તે ખંજવાળતા નહીં, વિચારવાના ભાવ રાખે છે. તેનાથી જોનારને લાગે છે કે આમ તો આ જણ જાહેરમાં ખંજવાળે નહીં, પણ મુદ્દો જ એવો છે કે વિચાર-વિચારમાં તેમણે ખંજવાળી લીધું હશે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ત્રીજા પ્રકારમાં કળા ઓછી ને જોશ વધારે હોય છે. તેમાં માણસ પહેલાં એકાદ લસરકાથી માથું ખંજવાળવાની શરૂઆત કરે છે. પણ જોતજોતાંમાં આંગળીઓની સંખ્યા, તેમનું આવર્તન અને તેમાં રહેલું જોશ વધતાં જાય છે. થોડી વારમાં તો એવું લાગે છે કે તેમને રોકવામાં નહીં આવે તો તે ખંજવાળીને માથાના વાળને મૂળમાંથી ઉખાડી નાખશે. તેમને ખંજવાળતા જોઈને ક્યારેક સામેવાળાને અસુખ થવા માંડે છે. સાથે એવી બીક પણ લાગે છે કે સામેવાળાને તેમના માથાથી સંતોષ નહીં થાય, તો ક્યાંક મારું માથું ખંજવાળવા ન લાગે. </div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ગમે તેવી એટીકેટની વાતો છતાં, માથું ખંજવાળવું તંદુરસ્ત લોકશાહી માટે ઉપકારક છે તેમાં બેમત નથી. સત્તાધીશોની નીતિરીતિઓ સામે માથું નમાવી દેવાને બદલે તેના વિશે મૂંઝવણ અનુભવવી, માથું ખંજવાળવું અને સવાલ પૂછવા એ ચડિયાતો અને યોગ્ય વિકલ્પ છે. આ રીતે માથું ખંજવાળવું એ કરોડરજ્જુની તંદુરસ્તી માટે પણ ફાયદાકારક નીવડી શકે છે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">‘સત્તાધીશોની પીઠ ખંજવાળવાને બદલે પોતાનું માથું ખંજવાળવું એ સાચી દેશભક્તિ છે’—આવું કોઈ મહાપુરુષે કે મહામહિલાએ કહ્યું ન હોય તો એ કહેવાનો સમય પાકી ગયો નથી?</div></div>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-24821798132027496292024-01-03T21:22:00.008+05:302024-01-03T21:22:48.286+05:30શિક્ષણક્ષેત્રે કુરુક્ષેત્રે<p> <span style="font-family: Shruti, sans-serif;">ગુજરાતની શાળાઓમાં છથી આઠ ધોરણનાં બાળકોને ભગવદ્ ગીતા
શીખવવામાં આવશે, એ સમાચાર વાંચીને મનમાં કેટલાંક દૃશ્યો આવી ગયાં.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><b><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સરકાર બતાવવા માગે છે તે દૃશ્યઃ </span></b><b><span style="mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એક શાળા છે. તેના ઓરડામાં વડા પ્રધાનની શાળા-મુલાકાત વખતે
ફોટોશોપ કરીને લગાડેલી એવી નહીં, પણ અસલી બારી છે. તેમાંથી તડકો વર્ગખંડમાં
પ્રસર્યો છે. વર્ગખંડમાં બાળકો યુનિફોર્મ પહેરીને લાઇનસર બેઠાં છે અને એકાગ્રતાથી
ગીતાના શ્લોકોનું પઠન કરી રહ્યાં છે. એક શ્લોક પૂરો થાય, એટલે શિક્ષક શ્લોકનો
એકેએક શબ્દ છૂટો પાડીને તેનો અર્થ સમજાવે છે. તે સાંભળીને બાળકના ચિત્તમાં
જ્ઞાનપ્રાપ્તિનો રોમાંચ વ્યાપી જાય છે, જે તેના ચહેરા પર ઝગમગી ઉઠે છે.</span><span style="mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">--પણ આપણે જાણીએ છીએ કે સરકાર આવી રીતે જ વિદેશમાં
ખડકાયેલું કાળું નાણું પાછું લાવીને, ઇલેક્ટોરલ ફંડમાં નહીં, લોકોનાં ખાતામાં
નાખવાની હતી. એટલે, આગળ જણાવેલું સપનું જોવા માટે સરકારી ચશ્મા પહેરવા અનિવાર્ય
છે. </span><span style="mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એ ચશ્મા વિશે પણ લગે હાથ થોડું કહી દેવું જોઈએ. થ્રી-ડી
ચશ્મા વિશે મોટા ભાગના લોકોએ સાંભળ્યું હશે ને ઘણાએ તે ફિલ્મ જોતી વખતે પહેર્યા પણ
હશે. સરકારના ચશ્મા તેનાથી પણ જૂની છતાં સદાબહાર એવી વન-ડી ટેકનોલોજી ધરાવે છે. તે
પહેર્યા પછી એક જ પરિમાણ—સરકાર બતાવે તે જ—દેખાય છે. </span><span style="mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">શાળામાં બાળકોને ગીતા ભણાવવાના સમાચાર સરકારના વન-ડી ચશ્મા
પહેરીને વાંચીએ તો પછી શાળામાં શિક્ષકોની અછત, વિદ્યાર્થી-શિક્ષક ગુણોત્તર, ઉપલા
ધોરણના વિદ્યાર્થીઓને નીચલા ધોરણનું ગુજરાતી વાંચવામાં પડતાં ફાંફાં, શિક્ષકોનું
આર્થિક શોષણ અને તેમની સાથે સરકારી વેઠિયા જેવું વર્તન—આવું કશું જ નહીં દેખાય. એ
ચશ્મા પહેરીને જોતાં દેખાશે કે આઠમું ધોરણ ભણીને પાર ઉતરેલા વિદ્યાર્થીઓ—અને આઠમા
ધોરણ પછી ભણવાનું છોડી દેતી ગ્રામ્ય વિસ્તારોની ઘણીબધી વિદ્યાર્થીનીઓ—એકબીજા સાથે
ગીતાના શ્લોકો ટાંકીને જ વાતચીત કરતી હશે. ખેતરમાં મજૂરી કરતી વખતે, કારખાનાંમાં
કામ કરતી વખતે કે ભણવાનું છોડીને બીજી કોઈ પણ આર્થિક પ્રવૃત્તિમાં જોતરાયા પછી પણ
તેમના હૃદયમાં અહર્નિશ ગીતાપાઠ ચાલતો હશે. ફળની આશા વિના કર્મ કરવાનું તે શીખે કે
ન શીખે, ફળીભૂત થવાની આશા વગરનાં વચનો હોંશે હોંશે પી જવાનું તે જરૂર શીખી જશે. </span><span style="mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સરકારી ચશ્માથી એવું પણ દેખાશે કે ગુજરાતી માધ્યમમાં ભણનારા
બાળકોમાંથી હજારો બાળકો ગુજરાતી વિષયમાં ભલે નાપાસ થાય, પણ ગીતાના વિષયમાં તેમનું
પરિણામ ઝળહળતું હશે અને આખું વિશ્વ એ ચમત્કાર જોઈને ભારતના વિશ્વગુરુપદ પર વધુ એક
વાર મહોર મારી દેશે. </span><span style="mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ભવિષ્યમાં ગીતાશિક્ષણ બધાં ધોરણ માટે લાગુ કરવામાં આવે
ત્યારે શિક્ષણ મંત્રીની સાથોસાથ એક હોદ્દો ગીતા મંત્રીનો પણ ઊભો કરી શકાય, જેથી
વિપક્ષમાંથી ખરીદી લાવેલા કોઈ નેતાને મંત્રીપદ આપવાનો વાયદો કર્યો હોય તો, વ્યવહાર
મુજબ, વાસ્તવિક સત્તા આપ્યા વિના, એ વાયદો પૂરો કરી શકાય. </span><span style="mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><b><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઘણા શિક્ષકો જોવા ઇચ્છે એવું
દૃશ્યઃ </span></b><b><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગીતા અભ્યાસમાં આવતાંની સાથે
સમૃદ્ધ વાલીઓના ફોન આવવા લાગ્યા હશે કે તેમના સંતાન માટે ગીતાનું ટ્યુશન બંધાવવું
છે. </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કોઈ સારા ટીચર હોય તો બતાવજો.</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> શહેરોમાં બધા વિષયોના ટ્યુશન ક્લાસનું જે પેકેજ નક્કી થતું હશે, તેમાં ગીતાનો
સમાવેશ નહીં થાય. તેને સ્પેશિયલ સબ્જેક્ટ ગણીને તેની ફી ગણિત કે વિજ્ઞાન કરતાં
દોઢી રાખી શકાશે. ફીવધારાના વિરોધીઓને હિંદુવિરોધી તરીકે ગણાવવાની સુવિધા પણ
રહેશે. આઠમા ધોરણમાં ભણતાં સંતાનોને બારમા પછી આપવાની પરીક્ષાની તૈયારી કરાવતાં
વાલીઓ, ગીતાની તૈયારી માટે બાળક ચોથા ધોરણમાં હશે ત્યારથી તેનું ટ્યુશન શોધવા
લાગશે, જેથી છઠ્ઠામાં ગીતા આવે ત્યારે તેમનું બાળક બીજાં બાળકોની સ્પર્ધામાં પાછળ
ન પડી જાય. તેના કારણે ગીતાના ટ્યુશન ક્લાસ ખરેખર તો છઠ્ઠા ધોરણથી નહીં, ચોથા
ધોરણથી જ શરૂ કરી શકાશે. </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગીતાનો સબ્જેક્ટ ગુજરાતી ઉપરાંત
સંસ્કૃત અને અંગ્રેજીના શિક્ષકો પણ શીખવી શકશે. ગીતાના ટ્યુશનક્લાસ ભરનારાને
ગીતાનો એકાદ શ્લોક લખેલું ટી શર્ટ પણ આપી શકાય. શ્લોક સંસ્કૃતની સાથોસાથ અંગ્રેજી
લિપિમાં લખેલો હોવાથી શહેરનાં, અંગ્રેજી મિડીયમમાં ભણતાં બાળકો પણ તેનો લાભ લઈ
શકશે—અને એવું થાય તો ટી શર્ટના જથ્થાબંધ ઓર્ડરમાંથી મળનારું કમિશન અલગ. </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સરકારી જાહેરાત પછી મોડા જાગેલા
કેટલાક હજુ ગીતાની ગાઇડ લખી રહ્યા હશે, પણ કેટલાક </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અનુભવી</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> શિક્ષકો તો ગાઇડનું લેખન પૂરું કરવામાં હશે. કારણ
કે, જાહેરાત થતાં પહેલાં તેમને આગોતરી ગાંધીનગરથી ખબર પડી ગઈ હશે. </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગીતાને બારમા ધોરણમાં ફરજિયાત
કરવામાં આવે અને તેના માર્ક પણ વિદ્યાર્થીની છેવટની ટકાવારીમાં ગણાશે એવી જાહેરાત
થાય, તો વિદ્યાર્થીઓ ગુજરાતી ભાષાને અવગણે છે એવી રીતે ગીતાને અવગણી નહીં શકે અને
કમર કસીને તેની તૈયારી કરશે. મતલબ, તેનાં પેપર ફૂટશે અને કમાણીની નવી દિશાઓ ખુલશે,
જેના પગલે કહી શકાશે કે શિક્ષક કભી સાધારણ નહીં હોતા. </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><b><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઘણા વિદ્યાર્થીઓ જોવા ઇચ્છે એવું
દૃશ્યઃ </span></b><b><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">વિદ્યાર્થીઓ</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અને તે વળી ઇચ્છે</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અઢળક રૂપિયા ખર્ચીને તે શિક્ષણની ગુણવત્તા સિવાય
બીજું કંઈ પણ ઇચ્છી શકે. તેમનો ધર્મ શિક્ષણના તળીયે પહોંચેલા સ્તર વિશે વિચારવાનો
તો બિલકુલ નથી. તેમણે આગળ આપેલાં બે દૃશ્યોમાં જ્યાં ગોઠવાઈ શકાય ત્યાં ગોઠવાઈ
જવાનું. એની તેમને સંપૂર્ણ છૂટ હશે. ગીતા-પરંપરા પ્રમાણે તેમને કહી પણ શકાશેઃ યથેચ્છસિ
તથા કુરુ. તમને ઠીક લાગે તે વિકલ્પ પસંદ કરો. <o:p></o:p></span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-37850478329769514282023-12-24T11:08:00.008+05:302023-12-24T11:09:54.446+05:30 બહેન લોકશાહીની વાર્તા<p><span style="color: #050505; font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">એક હતી લોકશાહી. પરણીને આવી ત્યારે તેનો દબદબો હતો. બધાં તેને માનપાન આપતાં હતાં. તે પોતે પણ સમૃદ્ધ ઘરમાંથી આવી હતી. તેના પિયરમાં સંપત્તિ ઓછી, પણ ઉજળી પ્રતિષ્ઠા. સાસરું ગરીબ હતું, પણ મહેનતથી આગળ અવાશે એવી શ્રદ્ધા. એટલે બહેન લોકશાહીએ સાસરે આવીને બહુ વૈતરું કર્યું. શરૂ શરૂમાં તો લાગતું હતું કે એ લાંબું નહીં ટકે. કારણ કે, કેટલાંક સાસરીયાં દુષ્ટ, સ્વાર્થી કે મૂઢ હતાં. તેમને બહેન લોકશાહીની કદર ન હતી. તેમને લાગતું હતું કે આપણી સેવા માટે નવી કામવાળી આવી છે. તેને નીચોવી લો. </span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">તે નવી છે, તેને ગોઠવાતાં વાર લાગશે, તેને થોડો સમય આપીએ—એવું વિચારનારા બહુ ઓછા હતા. છતાં, બહેન લોકશાહીનું કાઠું મજબૂત હતું. એટલે બહુ મોટા અને ચિત્રવિચિત્ર ખોપરીઓ ધરાવતા પરિવારમાં આવી હોવા છતાં, તેણે ધીમે ધીમે પોતાની પકડ જમાવવા માંડી. ઘરના લોકો એકદમ રીઝી જાય એવા ન હતા. બાર સંધાય ત્યાં તેર તૂટીને ઊભા રહે. છતાં, દર પાંચ વર્ષે તેની વર્ષગાંઠ આવે ત્યારે બધાં બહુ ધામધૂમથી તેની ઉજવણી કરવા લાગ્યા. આડે દિવસે તેની સત્તર ભૂલો કાઢનારા પણ તેની વર્ષગાંઠે તેનું સારું સારું બોલતા હતા. વર્ષગાંઠના દહાડે ધાંધલ કરનારા કુટુંબીજનો પણ હતા. છતાં, એકંદરે લોકશાહીને, તેના સાસરિયાંને અને બહારના લોકોને પણ એવું લાગતું હતું કે લોકશાહી સાસરિયાં સાથે સેટ થઈ ગઈ છે. </span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">લોકશાહીની સાસરીનો પરિવાર એટલો મોટો હતો કે ક્યાંક, કોઈકની લડાઈ ચાલુ જ હોય. લોકશાહી બિચારી તે જોઈને જીવ બાળ્યા કરે, પણ તે શું કરી શકે? તેની પ્રકૃતિ જ એવી હતી કે તેણે સહદેવની માફક, બધું જાણ્યા છતાં, ચૂપચાપ જોયા કરવાનું. તેની પાસે સમજાવટની ક્ષમતા હતી, લડવાની શક્તિ નહીં. તેનો મૂળ સ્વભાવ રાંક. એટલે બીજા લોકો તેને જેટલું બોલવા દે અને કરવા દે, એટલું જ એનાથી થાય. સૈદ્ધાંતિક રીતે તેની ક્ષમતા હિમાલય ચઢી જવાની ને દરિયાના તળીયે ડૂબકી મારવાની. પણ સાસરિયાં તેને હાથપગ બાંધીને એક રૂમમાં પૂરી રાખે, તો જાતે તેનાથી પોતાનાં બંધન પણ છોડાય નહીં. એ તેની નબળાઈ ગણો તો નબળાઈ ને સજ્જનતા ગણો તો સજ્જનતા. </span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">સાસરીયાંને આ ખબર હતી. છતાં, શરૂઆતમાં તેની સાથેનું વર્તન સારું હતું. એક જૂથ તેને વીતાડે તો બીજું જૂથ તેની વહારે આવે. એ બે જૂથ ભેગાં થઈને તેને વીતાડે, તો ઘરમાં ઘણા વડીલો હતા, તેમાંથી કોઈ ને કોઈ બહેન લોકશાહીનું ઉપરાણું લઈને તોફાની જૂથોને ટપારે. </span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">આમ ને આમ દિવસો વીતતા હતા. પણ થોડાં વર્ષ પછી એક ગંભીર પ્રસંગ બન્યો. ઘરનાં બે જૂથો વચ્ચે મોટી ને ગંભીર તકરાર થઈ. ઘર પર સત્તા ભોગવતા જૂથને થયું કે આ શી માથાકૂટ? એના બદલે બીજા જૂથનો ફેંસલો આણી દેવો જોઈએ, પણ ઘરમાં આવું કંઈ પણ થાય ત્યારે બહેન લોકશાહી વચ્ચે આવી જતી હતી અને તેના રાંક પણ માયાળુ સ્વભાવને કારણે લોકોને તેની દયા આવી જતી હતી. એટલે છેવટે ગમે તેટલી શત્રુવટ પછી પણ ઝઘડા ઠરી જતા હતા અને બધું સામાન્ય થઈ જતું હતું. </span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">ઘર પર સત્તા ભોગવતા જૂથને એ વાતની બરાબર ખબર હતી. એટલે તેમણે સૌથી પહેલાં બહેન લોકશાહીના હાથપગ બાંધ્યા, મોઢે ડૂચો માર્યો અને નાખી એક અંધારિયા ઓરડામાં. લોકશાહી હતપ્રભ થઈ ગઈ. તેને નાનીમોટી થપાટો તો અનેક વાર વાગી હતી, પણ આવું તેની સાથે પહેલી વાર થયું હતું. ઘર પર પ્રભાવ ધરાવતા જૂથે જાહેર કરી દીધું કે લોકશાહી બહેનની તબિયત બગડી હોવાથી અને તેની માઠી અસર ઘરની સલામતી પર પડે એમ હોવાથી, તેને આરામ આપવામાં આવ્યો છે, પણ ઘરના લોકોએ ચિંતા કરવાની જરૂર નથી. </span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">લોકશાહી બહેન માટે એ કાળ ભારે કપરો હતો. એક તબક્કે તો એવું લાગ્યું કે તે ફરી કદી બેઠી નહીં થઈ શકે. પણ ખબર નહીં કેમ, થોડા વખત પછી, ઘર પર પ્રભાવ ધરાવતા જૂથે અચાનક એક દિવસ આવીને લોકશાહીનાં બંધન ખોલી નાખ્યાં, તેને તાજી હવામાં આણી અને ફરી તેની જગ્યાએ સ્થાપિત કરી. લોકશાહીને ફરી આવું વેઠવું ન પડે તે માટે પગલાં લેવામાં આવ્યાં.</span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">પણ ખાસ્સા વખત પછી ફરી એક વાર બહેન લોકશાહી એવી કે વધારે ખરાબ સ્થિતિમાં આવી છે. આ વખતે તેને અંધારિયા ઓરડામાં ધકેલવામાં નથી આવી. ધીમે ધીમે કરીને તેના હાથ-પગ-આંખો-મોં બધે પાટા અને દોરડાં બાંધી દેવામાં આવ્યાં છે. લોકશાહી સાથે જબરદસ્તી થાય ત્યારે વચ્ચે પડનારા વડીલોને એક પછી એક ડરાવીને કે તેમનાં મોઢાં રૂપિયાથી ભરીને ચૂપ કરી દેવામાં આવ્યા છે. તેની ચિંતા કરતા સામાન્ય સભ્યોમાંથી ઘણાને અફીણના નિયમિત ડોઝ આપવામાં આવે છે. એટલે તે લોકશાહીની આ સ્થિતિ વિશે ચિંતા કરવાને બદલે ઝૂમી રહ્યા છે. </span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">બહારનું કોઈ જુએ તો તેને લાગે કે ઘરમાં બધું પહેલાંની જેમ જ ચાલે છે. કોઈ પૂછે કે ‘લોકશાહીને ચસકી પણ ન શકે એવી રીતે દોરડાં ને પાટા કેમ બાંધ્યા છે?’, તો જવાબ મળે છે, ‘તેના રક્ષણ માટે.’ </span></span></p><p><span style="color: #050505;"><span style="font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">અંધારિયા ઓરડામાં પુરાયેલી લોકશાહી તો બચી ગઈ હતી, પણ આ વખતે તેનું શું થશે, ખબર નથી.</span></span></p><div><br /></div>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-90759694565255176412023-12-10T20:14:00.002+05:302023-12-10T20:16:32.964+05:30નીલેશ રૂપાપરાની આંચકાજનક વિદાય <p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પ્રેમાળ મિત્ર
નીલેશ રૂપાપરા ઓચિંતા-અણધાર્યા જતા રહ્યા. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સવારે કેતનભાઈ
મિસ્ત્રીનો ફોન આવ્યો. જાણવા મળ્યું કે ગઈ કાલે રાત્રે નીલેશભાઈ પરિવારજનો સાથે હતા અને બ્લડ પ્રેશર ઓચિંતું
વધી ગયું, ભારે બ્રેઇન સ્ટ્રોક આવ્યો. હાલત બહુ ગંભીર છે. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ને સાંજે
ટૂંકો સંદેશોઃ નીલેશભાઈ ગયા. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">1995થી
2023 સુધીના સમયગાળાની અનેક મધુર યાદો ઉભરી આવી.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">તેમને
પહેલી વાર જોયા મુંબઈમાં </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અભિયાન</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની ઓફિસમાં</span>. <span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ત્યારે તેમના માથે ખાસ્સા છાપરા જેવા
વાળ હતા. ચહેરા પર ધ્યાન દોરે એવી ભરાવદાર છતાં ખૂંખાર ન લાગે એવી મૂછો, ચશ્માની
પાછળ દેખાતી, સહેજ ઢળેલાં પોપચાંવાળી આંખો, ધીમી પણ ખચકાટ વગરની ચાલ, હાથમાં
સીગરેટ. બોલ્યા એટલે થયું કે આમનો તો અવાજ પણ સરસ છે. એકદમ બેઝવાળો. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">તે </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અભિયાન</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ના સંપાદક હતા. દીપક સોલિયા ચીફ
રીપોર્ટર. બંને જણ અત્યંત કામગરા તરીકે જાણીતા. નીલેશભાઈ ડેસ્ક સંભાળે. એટલે કે જે
અહેવાલો-લખાણો આવે તેમનું કમ્પ્યુટર પર જ એડિટિંગ કરે, કાપકૂપ કરે, સુધારેમઠારે
અને છેલ્લે લેખનું મથાળું તથા ભૂમિકા (ઇન્ટ્રો) બાંધે. તેમની ભાષા અત્યંત સમૃદ્ધ.
લેખનમાં અભિવ્યક્તિ જોરદાર. પાછા ચહેરેથી લાગે તેવા ધીરગંભીર કે ઠાવકાઠમ પણ નહીં.
છૂટથી મસ્તીમજાક કરે ને ખુલીને હસે. </span><o:p></o:p></p><p class="MsoNoSpacing"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigQOF8SeuWTIQr0T1k0shJxZgSysZBNEQdVjiWQIoUOrSPZcHH6pFKcrMDeVn7320wpkIre6KZ1HJjV-9ENf5UtfedlsBHRG318bDhCbw5d9eB-EjAOAUsZWOITBVDDrIzV8dYy_hNLvc_ABVl9nCMlMNzjuKU-U-YChU9R_aBYd_FNPOQ5IU4t1wiofg/s2769/IMG_20220603_180545_Bokeh__01.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1925" data-original-width="2769" height="278" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigQOF8SeuWTIQr0T1k0shJxZgSysZBNEQdVjiWQIoUOrSPZcHH6pFKcrMDeVn7320wpkIre6KZ1HJjV-9ENf5UtfedlsBHRG318bDhCbw5d9eB-EjAOAUsZWOITBVDDrIzV8dYy_hNLvc_ABVl9nCMlMNzjuKU-U-YChU9R_aBYd_FNPOQ5IU4t1wiofg/w400-h278/IMG_20220603_180545_Bokeh__01.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">'મારી પત્રકારત્વ-લેખનની સફર' પુસ્તક માટે નીલેશભાઈ પાસેથી 1995ના અરસાનો ફોટો મંગાવ્યો ત્યારે તેમણે બે-ત્રણ ફોટા મોકલ્યા હતા. તેમાંનો આ ફોટો મારા મનમાં રહેલી તેમની એ અરસાની છબીની સૌથી નજીકનો હતો.</td></tr></tbody></table><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ત્યારે
હું તો પત્રકારત્વમાં સાવ નવો. અનુભવ શૂન્ય. પહેલી મુલાકાત નીલેશભાઈ સાથે થઈ ને
પહેલા જ દિવસથી તેમણે સિનિયોરિટીના કડપને બદલે પ્રેમાળ મિત્ર તરીકે અપનાવી લીધો.
અમારું બેસવાનું ક્યુબિકલ એક જ. પણ તેમને એવું ન થયું કે આ ક્યાં આવી પડ્યો.
ઉલટું, જોડાયા પછી તરતના અરસામાં કાર્ટૂન વિશેની મારી કવર સ્ટોરી જોઈને તેમણે
કહ્યું,</span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">મેડ મેગેઝીન
વિશે ખ્યાલ છે</span>?’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> મેં
ના પાડી, એટલે તેમણે ટેબલના ખાનામાંથી એક અંક કાઢીને મને આપ્યો, રાખી લેવા માટે.
ત્યારથી </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">મેડ</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> સાથેનું ગાઢ પ્રેમપ્રકરણ શરૂ થયું.</span><p></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing">‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અભિયાન</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માં તેમની પાસેથી-તેમને જોઈને હું ડેસ્ક
કામગીરીમાં ઘણું શીખ્યો. એ વિશે મેં </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મારી પત્રકારત્વ-લેખનની સફર</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માં લખ્યું, ત્યારે તેમણે તેમની શાલીનતાને અનુરૂપ ધોખો કર્યો હતો, </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">તું મને બહુ ફૂટેજ આપે છે.</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અભિયાન</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માંથી તે અમદાવાદ </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઇન્ડિયા ટુડે</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની ગુજરાતી આવૃત્તિમાં આવ્યા. અગાઉ
તે </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઇન્ડિયા ટુડે</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> ગુજરાતીની દિલ્હી ઓફિસમાં પણ હતા જ.
થોડા સમય પછી મારે પણ </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અભિયાન</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની અમદાવાદ ઓફિસે આવવાનું થયું. ત્યારે
અને પછી </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સંદેશ</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માં જોડાયો ત્યારે નીલેશભાઈના કારણે </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઇન્ડિયા ટુડે</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની ઓફિસમાં મારી અવરજવર ઘણી રહી. તેમાંથી
હિમાંશુ કીકાણી, દિલીપ ગોહિલ, મનીષ મહેતા, વિવેક મહેતા સહિત બીજા ઘણા સાથે પરિચય
અને દોસ્તી થયાં. </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સંદેશ</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માં મારી (પ્રશાંત દયાળ સાથેની)
દૈનિક હાસ્યકોલમ શરૂ થઈ ત્યારે તેના શરૂઆતના લેખ મેં આગ્રહપૂર્વક નીલેશભાઈને
વાંચવા આપ્યા હતા અને તેમનો પ્રામાણિક અભિપ્રાય માગ્યો હતો. તેમના પ્રોત્સાહન અને
કેટલાંક સૂચનનું મારે મન બહુ મહત્ત્વ હતું. આનંદ એ વાતનો પણ છે કે અહીં લખેલી આ
બધી વાતો મેં તેમના સુધી મૌખિક અને </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મારી પત્રકારત્વ-લેખનની સફર</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> થકી લેખિત સ્વરૂપે પણ પહોંચાડી અને મારી કૃતજ્ઞતા વ્યક્ત કરી શક્યો. તેના
માટે અંજલિલેખની રાહ ન જોઈ. આમ પણ, મારે તેમનો અંજલિલેખ લખવાનો આવશે, એવું તો સપનેય ક્યાંથી વિચાર્યું હોય.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">તેમણે </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઇન્ડિયા ટુડે</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> (ગુજરાતી) પછી અમદાવાદ છોડ્યું,
ત્યાર પછી પણ અમારી વચ્ચે અનિયમિત રીતે નિયમિત સંપર્ક ચાલુ રહ્યો. તે નાટકો અને
ટીવી સિરીયલ લખવાના કામમાં વળ્યા. </span>‘<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અભિયાન</span>’<span face=""Shruti",sans-serif" lang="GU" style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માં જોડાતા અગાઉ તેમણે મિર્ઝાબંધુઓ
(સઈદ-અઝીઝ)માંથી કોઈ એકની સાથે કામ કર્યું હોવાની મારી છાપ છે. (એ વિશે તેમના એ
સમયગાળાના સાથીઓ સંજય છેલ અને રાજુ પટેલ વધુ કહી શકે)</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">અસલમ
પરવેઝ સાથે નીલેશભાઈની જોડી બની. </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">લેખકઃ
અસલમ પરવેઝ</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> અને </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">રૂપાંતરઃ નીલેશ રૂપાપરા</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> –એવી રીતે ઘણાં નાટકો થયાં. તેમાંના
એક, ઘણા સફળ થયેલા કોમેડી નાટક </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">જલસા
કરો જયંતિલાલ</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">નો
અમદાવાદમાં શો હતો ત્યારે તેમણે બીજા મિત્રોની સાથે મને પણ સજોડે નાટકના શો માટે
આમંત્રણ આપ્યું હતું અને અમને બધાને પહેલી-બીજી હરોળમાં બેસાડીને નાટક બતાવ્યું
હતું. </span></p><p class="MsoNoSpacing"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVUimSvwZlG4wFFLLOEegOmzbej74Fk2ed2f2OoDTPE-4ONORwvTcQIkOwYCRfB5XD41hp1gXXqa-4unbtI3o1VgyYUeYMfLLvaJWzRZktvBgmlqLeQNjqLXlTTAHE2byQUsXx-DCHF5K0aQEVqQ-wY2RZYEqn1CsaK8qpPXVzWq3o9XQUBYDXDmKzEh8/s2798/IMG_8290.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2798" data-original-width="2092" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVUimSvwZlG4wFFLLOEegOmzbej74Fk2ed2f2OoDTPE-4ONORwvTcQIkOwYCRfB5XD41hp1gXXqa-4unbtI3o1VgyYUeYMfLLvaJWzRZktvBgmlqLeQNjqLXlTTAHE2byQUsXx-DCHF5K0aQEVqQ-wY2RZYEqn1CsaK8qpPXVzWq3o9XQUBYDXDmKzEh8/w299-h400/IMG_8290.jpg" width="299" /></a></div><p class="MsoNoSpacing"><o:p><span face="Shruti, sans-serif">તેમની લેખનક્ષમતા અને ભાષાસજ્જતા વિશે મારા મનમાં બહુ આદર હતો. તે પોતે પણ એ બાબત વિશે સભાન અને સજાગ હતા.</span> </o:p><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">2006-07માં
છ મહિના માટે એક એવો સોનેરી યોગ બની આવ્યો, જ્યારે આકાર પટેલ </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">દિવ્ય ભાસ્કર</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ના તંત્રી બન્યા, હું ત્યાં રોજ ચાર
કલાક </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઓપ-એડ</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> પેજના કામ માટે જતો હતો અને દીપક
સોલિયા </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">આહા જિંદગી</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> સામયિકના સંપાદક ઉપરાંત પૂર્તિઓના સંપાદક
તરીકે મુંબઈથી અમદાવાદ આવ્યા. તે વખતે અમે કેટલીક પૂર્તિઓ નવેસરથી કરવાનું
વિચાર્યું. તેમાં રવિવારની પૂર્તિ માટે અમે નીલેશભાઈ પાસે એક નવલકથા લખાવવાનું
નક્કી કર્યું. દીપકને ખબર હતી કે નીલેશભાઈ પાસે કોઈ આઇડીયા છે. તેમની સાથે વાતચીત
કર્યા પછી નીલેશભાઈએ નવલકથાનું બેકગ્રાઉન્ડ અને તેનાં બે પ્રકરણ મોકલ્યાં. એ નવલકથા
કેવી થશે અથવા કેવી થાય એવું તે ઇચ્છે છે, તેના માટે નીલેશભાઈએ આપેલું વન લાઇનર
હતું, </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">અશ્વિની ભટ્ટનો
પ્લોટ, મધુ રાયની ભાષા</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">. </span></p><p class="MsoNoSpacing"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuX8I1AI_KCA9NnVetyY-HrFHFJfkAJxIXtIkglpFT9uQEjXwwpQnl8K-3qbuKrRk8qNKPfz76aTWpi3qEpjtRud0OQWfP2FqhkyvPet0tlHoBGUIAWBUdoGHL8CxaLqtWnUUOSlJoK6f2xpmL-NOpjjopw5lft7A36QpRzaOz_-RmFr5tWL153f72GnQ/s3118/IMG_8289.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3118" data-original-width="2268" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuX8I1AI_KCA9NnVetyY-HrFHFJfkAJxIXtIkglpFT9uQEjXwwpQnl8K-3qbuKrRk8qNKPfz76aTWpi3qEpjtRud0OQWfP2FqhkyvPet0tlHoBGUIAWBUdoGHL8CxaLqtWnUUOSlJoK6f2xpmL-NOpjjopw5lft7A36QpRzaOz_-RmFr5tWL153f72GnQ/w291-h400/IMG_8289.jpg" width="291" /></a></div><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">અખબારી દુનિયામાં ઘણીખરી સારી બાબતોનું થાય છે તેમ, ન આ નવલકથા શરૂ થઈ શકી, ન નવા
અંદાજવાળી પૂર્તિઓ. છેવટે, એકાદ દાયકા પછી એ નવલકથા અમે સ્થાપેલા </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">સાર્થક પ્રકાશન</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">માં 'છલનાયક' નામે પ્રગટ થઈ, ત્યારે એક વર્તુળ પૂરું
થયાનો આનંદ આવ્યો. </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">સાર્થક
જલસો</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">માં એક વાર
તેમણે માતૃભાષા વિશે અને </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">સાર્થક
જલસો-18</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">માં </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">સમકાલીન</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> તથા હસમુખ ગાંધી વિશે પ્રેમથી લખી
આપ્યું હતું.</span><p></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">રાજકીય
ધ્રુવીકરણ સમાજમાં અને સોશ્યલ મિડીયામાં પ્રસરી ગયું, ત્યારે અમારે વિચારધારાના
સાવ સામસામા છેડે ઊભા રહેવાનું થયું. પરંતુ અમને એ વાતનો બહુ સંતોષ રહ્યો કે અમારી
મૈત્રી પર તેનો ડાઘ સરખો ન લાગ્યો. એ બાબતે અમે એકબીજા વિશે બહુ આશ્વસ્ત હતા. તેમની
ભદ્રતા એવી કે એક વાર તેમની પોસ્ટ નીચે કમેન્ટમાં કોઈએ મારા વિશે કંઈ એલફેલ લખ્યું
હશે, તો એ તેમણે કાઢી નાખ્યું. એ તો ઠીક, મને મેસેજ મોકલ્યો. ત્યારે મેં તેમને
લખ્યું હતું કે તમારે આવો મેસેજ મોકલવાનો ન હોય. એક તો, મેં એ વાંચ્યું નથી અને
ખાસ તો, તમારા વિશે મને ખાતરી છે કે તમે સંબંધની ગરીમા કદી ચૂકો નહીં.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-Xz4cjJu1RyN0R6dSx0FcETEDvZGYaxf2jGSe0-avd_a4e9_9hDBC3krS0j9YwDcpTvPWioMRsJ3C7lRPQ4YAAfYDE5t67dKD-eF8gh4C4GCjFqwMXKQzVP0pPeEsRECWRWcvZRlkTNLSeagenu56T6csLTLvIf3aOsppyeSs87UdIKG66UeE5bcNP0E/s3264/DSCN9644.JPG" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2448" data-original-width="3264" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-Xz4cjJu1RyN0R6dSx0FcETEDvZGYaxf2jGSe0-avd_a4e9_9hDBC3krS0j9YwDcpTvPWioMRsJ3C7lRPQ4YAAfYDE5t67dKD-eF8gh4C4GCjFqwMXKQzVP0pPeEsRECWRWcvZRlkTNLSeagenu56T6csLTLvIf3aOsppyeSs87UdIKG66UeE5bcNP0E/w400-h300/DSCN9644.JPG" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">મહેમદાવાદના ઘરે (ડાબેથી) ઉર્વીશ, નીલેશ રૂપાપરા, દીપક સોલિયા, રમેશ ઓઝા, બીરેન કોઠારી (મે 2016) : વિચારધારાના મતભેદો એની જગ્યાએ, પણ દોસ્તી એના કરતાં બહુ ઊંચી છે. </td></tr></tbody></table><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">થોડાં
વર્ષ પહેલાં એક વાર હું મુંબઈ ગયો ત્યારે દીપક, નીલેશભાઈ અને હું ચહીને અમારા </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">અભિયાન</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> સમયના બાર </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">સંધ્યા</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">માં સંભારણાં ખાતર ગયા હતા. તે પહેલાં
અને પછી પણ તેમને ક્યારેક મળવાનું થતું હતું. પરંતુ મારા માટે એ </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">અભિયાન</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">વાળા નીલેશભાઈ હતા અને તેમના માટે
હું એ જ ઉર્વીશ. તેમનો મિત્રપ્રેમ એવો કે મારી હાસ્યવ્યંગ વિડીયોના 100 ભાગ થયા
ત્યારે, તે વિડીયોની સામગ્રી તેમની વિચારધારાથી સાવ સામા છેડાની હોવા છતાં, તેમણે
લખ્યું કે મિત્રની સેન્ચુરી થાય ત્યારે આનંદ તો થાય જ, ભલે તે સામેની ટીમમાંથી
રમતો હોય. તેમની આ બાબત તેમને બીજા ઘણા લોકો કરતાં જુદા અને ઊંચા બનાવતી હતી.</span><p></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">તેમની
નવલકથા </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">મહેકનામા</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> અને ખાસ તો તેમના વાર્તાસંગ્રહ </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">આનંદ રોડને પેલે પાર</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> વાંચ્યા પછી અમારી વચ્ચે મેઇલની
મઝાની આપ-લે થઈ હતી. તેમાં તેમની માનસિક નિર્મળતાનું વધુ એક ઉદાહરણ મળ્યું. આમ તો
એ અંગત મેઇલ છે અને જાહેરમાં મુકતાં ખચકાટ થાય. પણ હવે એ નથી ત્યારે અંગતતાના
ભંગનો દોષ વહોરીને પણ એ મેઇલના અંશ મુકતાં જાતને રોકી શકતો નથી.</span></p><p class="MsoNoSpacing"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEZaqgp8xnIyO92M2qL9TjTkdDEz5785kXRlHrNw0b-NIPPzDtdpJUSMhaDUdGaZsXgNF7k2vl5ttu7afcGcjN-OMLgZQFSJYSh0UgXQVhpThWaKqlWb3h_VRG1GxOxYht6Lre3GbzMSwB3kkVwTMklcvPLwIMQB0uVml9i2Mgc7evZZiiHFnAc95PZ0U/s2532/IMG_8288.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2532" data-original-width="1631" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEZaqgp8xnIyO92M2qL9TjTkdDEz5785kXRlHrNw0b-NIPPzDtdpJUSMhaDUdGaZsXgNF7k2vl5ttu7afcGcjN-OMLgZQFSJYSh0UgXQVhpThWaKqlWb3h_VRG1GxOxYht6Lre3GbzMSwB3kkVwTMklcvPLwIMQB0uVml9i2Mgc7evZZiiHFnAc95PZ0U/w258-h400/IMG_8288.jpg" width="258" /></a></div>“(<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">વાર્તાસંગ્રહની)</span><span lang="GU"> </span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પ્રસ્તાવના સાથે હું સહમત નહોતો</span>,
<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ખાસ તો એમણે આ વાર્તાઓને લોકભોગ્ય શ્રેણીમાં
મૂકી (હું ટીવીલેખક ને પત્રકાર હોવાને કારણે લોકભોગ્ય વાર્તાઓ જ લખું એવા ગૃહિત
સાથે એમણે લખ્યું હોય એમ લાગ્યું) એ વાત સાથે મારી વધુ અસહમતિ હતી...જોકે પછી એના
રિએક્શન રૂપે મારી વાત મેં બહુ અઘરી અઘરી લખી જે મારે નહોતું કરવું જોઈતું... પણ
ક્યાંક અંદરખાને એવું દેખાડી દેવાની વૃત્તિ હતી કે અમનેય લખતાં આવડે છે... છેલ્લે</span>,
<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઘરવાપસી વિશે. 2015ની શરૂઆતમાં </span>Koenraad
Elst<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">નું પુસ્તક </span>Negationism in India:
Concealing the Record of Islam <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">વાંચેલું અને એ મગજ પર ચઢી ગયેલું.
પુસ્તકની અધિકૃતતા વિશે તો આજેય શંકા નથી પણ એની જાલીમ અસરમાંથી નીકળવું હતું.
સાથેસાથે દીકરાની મુસ્લિમ પ્રેમિકા પ્રત્યે મનમાં એક ટકોય મેલ હોય તો એ કાઢવો હતો.
પરિણામે એ વાર્તા લખાઈ. અને લખ્યા પછી ઘણા પૂર્વગ્રહો-પક્ષપાતો નીકળી શકે એનો
અનુભવ લગભગ પહેલી વાર થયો.</span>”<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> ( 19 એપ્રિલ 2018)</span><p></p>
<p class="MsoNoSpacing">‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">મારી
વાચનયાત્રા</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> એવા
એક પુસ્તકનો ખ્યાલ ઘણા વખતથી મનમાં છે. તેમને એ વિષય પર લખવાનું કહેતાં તેમનો મેઇલ
આવ્યો હતો, </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">થૅન્ક્સ ઉર્વીશ</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">મને ગમે એવું લખવાનું કહ્યું છે તેં... અને હું પ્રયત્ન પણ કરીશ.
પરંતુ હાલના તબક્કે વાયદો કરી શકું તેમ નથી. કારણ</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">તબિયત રિસાયેલી પ્રેમિકા જેવી દશામાં છે. ઉપરથી પહેલાં લીધેલું નાટક
લખવાનું કમિટમેન્ટ પૂરું કરવાનું છે. આથી મને ગણતરીમાં ન રાખીને ચાલે તો સારું...
ફરી કહું છું કે કોશિશ કરીશ</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પણ...</span>’ <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">(12 જુલાઇ, 2023)</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span face="Shruti, sans-serif">નીલેશભાઈ, આપણે તો આ લેખ પૂરતા તમને ગણતરીમાં ન રાખવાની
વાત થઈ હતી અને તમે તો...</span> </p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-90971224666555228612023-11-25T23:01:00.008+05:302023-11-30T22:18:39.887+05:30નંદલાલ બોઝના ગાંધીજીઃ એક ચિત્ર, ચાર અવતાર<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsIaTW9m-t5MLmCYib-edBPLOYgNj4jYbF0SG-ZMrzFUwIv1hgSsH01pGoxjv5Ny_vjLBbgIMZom-CGV18TQJcub9byGy0272UdCwRGAqUOgJgpAl4XKS3d3sW9X2giPAN-P6liXKF6YQUxZ6RLgQzmbl_m5a1G6GIDLMtVixs43DnO1YEQjwvIW7xWQE/s4032/IMG_6255.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="4032" data-original-width="3024" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsIaTW9m-t5MLmCYib-edBPLOYgNj4jYbF0SG-ZMrzFUwIv1hgSsH01pGoxjv5Ny_vjLBbgIMZom-CGV18TQJcub9byGy0272UdCwRGAqUOgJgpAl4XKS3d3sW9X2giPAN-P6liXKF6YQUxZ6RLgQzmbl_m5a1G6GIDLMtVixs43DnO1YEQjwvIW7xWQE/w300-h400/IMG_6255.JPG" width="300" /></a></div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">શાંતિનિકેતનના કળાશિક્ષક અને ઉત્તમ કળાકાર નંદલાલ બોઝે તૈયાર કરેલું ગાંધીજીનું લિનોકટ ગાંધીજીનાં સૌથી પ્રખ્યાત ચિત્રોમાં સ્થાન ધરાવે છે. દાંડી કૂચ વખતે લાકડી સાથે, પણ લાકડીના ટેકે નહીં એવી રીતે ચાલતા, 61 વર્ષે પણ અડીખમ ગાંધીજીનું ભવ્ય દર્શન એ ચિત્રમાં થાય છે. તે લિનોકટની નીચે નંદલાલ બોઝની સહી સાથે અંગ્રેજીમાં BAPUJI અને 1241930 (12 એપ્રિલ 1930) લખેલું જોવા મળે છે. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">દાંડી કૂચની શરૂઆત 12 માર્ચ 1930ના રોજ થઈ હતી. તો પછી લિનોકટ નીચે 12 એપ્રિલની તારીખ કેમ? એવો સવાલ થઈ શકે. 12 એપ્રિલનું કોઈ ઐતિહાસિક મહત્ત્વ નથી. (દાંડીકૂચ પછી ગાંધીજીની ધરપકડ પાંચ મેના રોજ થઈ હતી.) 12 એપ્રિલે પાછળનો સામાન્ય તર્ક એ સૂઝે કે લિનોકટનું કામ તેમણે વહેલું શરૂ કર્યું હોય અને તે 12 એપ્રિલે પૂરું થયુ હોય. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">એ સંભાવનાનો મજબૂત આધાર દેબદત્ત ગુપ્તાના બ્લોગ VISUALISING THE DANDI MARCH AT SANTINIKETAN માંથી મળ્યો. કોલકાતાની રવીન્દ્રભારતી યુનિવર્સિટી સાથે સંકળાયેલા કળા ઇતિહાસકાર ગુપ્તાએ નોંધ્યું છે કે ગાંધીજીની શાંતિનિકેતનની મુલાકાત વખતે રવીન્દ્રનાથની સાથોસાથ કળાકાર નંદલાલ બોઝ (બસુ)ને પણ ગાંધીજી સાથે આત્મીયતા થઈ હતી. શાંતિનિકેતનના કેટલાક વિદ્યાર્થીઓ સ્વદેશી ચળવળમાં ભાગ પણ લેતા હતા અને બોઝના ખાસ મિત્ર અક્ષયબાબુ દાંડીકૂચમાં જોડાવા માટે અમદાવાદ પહોંચ્યા હતા. (દાંડીકૂચના યાત્રીઓમાં તેમનું નામ મળતું નથી. એટલે તે અમદાવાદ આવ્યા હોય અને દાંડીયાત્રી તરીકે તે જોડાઈ ન શક્યા હોય તે બનવાજોગ છે.)</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">દાંડીકૂચ શરૂ થઈ તે દિવસે, 12 માર્ચ 1930ના રોજ, નંદલાલ બોઝે ગાંધીજીનું એક રેખાચિત્ર બનાવ્યું. તેની નીચે લખાણ હતુંઃ BAPUJI 1231930. આ ચિત્રમાં ગાંધીજીના માથે શિખા અને હાથમાં ટોકરી (ઘંટડી) જોવા મળે છે અને નીચે નંદલાલ બોઝની સહી નથી. </div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_plPr_uJJDIHDKjIlDUeSI2kl5rJ7xyn8XIE-INWEmQIC0WQmSLE_36emHFhWIte5iKbzpHgLwV9AdC21LXwOh7fvgtM_4_FtmlKUsEZF0zqUKY3Eva2rx9_5jEvQQXugP9MD9kjdu9FykEgdl-6nQU4gU8CcNK5wukAFEyzdwSyFWb1k4jcm5GmTNxc/s2260/Gandhinandalal1.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2260" data-original-width="1330" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_plPr_uJJDIHDKjIlDUeSI2kl5rJ7xyn8XIE-INWEmQIC0WQmSLE_36emHFhWIte5iKbzpHgLwV9AdC21LXwOh7fvgtM_4_FtmlKUsEZF0zqUKY3Eva2rx9_5jEvQQXugP9MD9kjdu9FykEgdl-6nQU4gU8CcNK5wukAFEyzdwSyFWb1k4jcm5GmTNxc/w235-h400/Gandhinandalal1.jpg" width="235" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">નંદલાલ બોઝે બનાવેલું મૂળ ચિત્ર, તારીખ 12031930 (દાંડી કૂચનો પ્રારંભ)</td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">દાંડીકૂચના અરસામાં કલકત્તામાં સતીશચંદ્ર દાસગુપ્તાના તંત્રીપદે 'સત્યાગ્રહ સંગબાદ' નામનું અખબાર સાયક્લોસ્ટાઇલ કોપીના સ્વરૂપે નીકળતું હતું. શાંતિનિકેતનના-નંદલાલ બોઝના વિદ્યાર્થી પ્રભાતમોહન બેનરજી એ અખબારના મુદ્રક હતા. તેની પર સરકારની ખફાનજર થયા પછી અખબારની માગ ઓર વધી ગઈ. તે વખતે નંદલાલ બોઝ તેમના દીકરાને જાપાન ભણવા મોકલવાની વ્યવસ્થા માટે કોલકાતા અવરજવર રહેતી. કોલકાતા હોય ત્યારે તે પેપરની ઓફિસે પણ જતા. એ દિવસો યાદ કરીને પ્રભાતમોહન બેનરજીએ બંગાળી સામયિક 'દેશ'ના નવેમ્બર-ડિસેમ્બર 1966ના અંકમાં લખ્યું હતું કે તેમની વિનંતીને માન આપીને નંદલાલ બોઝે તેેમને ગાંધીજીનું રેખાચિત્ર 'સત્યાગ્રહ સંગબાદ'માં છાપવા માટે આપ્યું અને એ તેમણે સાયક્લોસ્ટાઇલ નકલમાં હોંશથી-ગૌરવભેર છાપ્યું પણ ખરું. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGVIJymKIxW0nDRL16ZdnxBDppNOU30L60D6BbnYhGhz1rKrUiXkhKyeLMsHDsyxazD-gQcVZfB0Py6nQIxDDHmLNkETsjiyVmus2xmHv0n5wih8y7TEp8iUBZgd9ypEpC6xGhq5quJi4yBGwFvUHrvuqa2L6KOmzOSjMgbIo-dUYjTFUzOuojt_z-4EQ/s2000/2.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2000" data-original-width="1067" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGVIJymKIxW0nDRL16ZdnxBDppNOU30L60D6BbnYhGhz1rKrUiXkhKyeLMsHDsyxazD-gQcVZfB0Py6nQIxDDHmLNkETsjiyVmus2xmHv0n5wih8y7TEp8iUBZgd9ypEpC6xGhq5quJi4yBGwFvUHrvuqa2L6KOmzOSjMgbIo-dUYjTFUzOuojt_z-4EQ/w214-h400/2.jpg" width="214" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">થોડા ઉમેરા સાથેનું નંદબાબુનું ચિત્રઃ <br />નામ બદલાયું, ઘડીયાળ ઉમેરાયું</td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">એ જ ચિત્ર પ્રભાતમોહન બેનરજીએ 1932માં પ્રકાશિત થયેલા તેમના બંગાળી પુસ્તક 'મુક્તિ-પોથે'ના મુખપૃષ્ઠ પર છાપ્યું. પરંતુ તેમાં કેટલાક ફેરફાર હતા. ચિત્રની નીચે અંગ્રેજીમાં BAPUJIને બદલે બંગાળીમાં 'જોય-જાત્રા' (વિજય-યાત્રા) લખેલું હતું. અગાઉના ચિત્રમાં નંદલાલે ગાંધીજીની કમરે લટકતું ઘડિયાળ ઉમેર્યું હતું. જોકે, તારીખ એ જ રાખી હતીઃ 1231930, પણ એ તેમણે બંગાળીમાં લખી હતી. આ પુસ્તક પણ અંગ્રેજ સરકારે જપ્ત કર્યું હોવાથી, તે દુર્લભ બની ગયું. </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">ત્યાર પછી બન્યું પ્રખ્યાત લિનોકટ, જેની નીચે તારીખ હતી 12 એપ્રિલ 1930, જે ચિત્ર પૂરું થયાની તારીખ હોઈ શકે છે. લિનોકટમાં શિખા, ટોકરી, ઘડિયાળ ગેરહાજર છે. બેકગ્રાઉન્ડ પણ કાળુંધબ્બ નથી. મૂળ લિનોકટ કળાત્મક ચીજવસ્તુઓની હરાજી કરનારી કંપની ક્રિસ્ટીઝની વેબસાઇટ પર જોવા મળે છે. (ત્યાં જૂન 2011માં તેની મૂળ પ્રિન્ટ વેચાણ માટે મુકાઈ હતી અને તેના 2,250 પાઉન્ડ ઉપજ્યા હતા.)</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCBWejOUl8lsxDCH_qa3RJNCv2C2oe1qLkTVGSDOHirwCK0YqFI53N5lxUy6RMSITyqtvJGWQ7fbzY2zLDFRK6snFsu5FVtE_gfCa5e5fyE30jXcWh8i5ghvbLQBdTM5rky6C-BoWC8DhK89NWMvCOgJLf1pPKCbVN_kuB_eXsogvLKNYBWI1fVZpNe08/s770/Untitled.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="770" data-original-width="487" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCBWejOUl8lsxDCH_qa3RJNCv2C2oe1qLkTVGSDOHirwCK0YqFI53N5lxUy6RMSITyqtvJGWQ7fbzY2zLDFRK6snFsu5FVtE_gfCa5e5fyE30jXcWh8i5ghvbLQBdTM5rky6C-BoWC8DhK89NWMvCOgJLf1pPKCbVN_kuB_eXsogvLKNYBWI1fVZpNe08/w253-h400/Untitled.jpg" width="253" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">નદબાબુએ બનાવેલું લિનોકટ, તારીખ 12041930</td></tr></tbody></table><br />સમય જતાં લિનોકટના અગાઉના તબક્કા ભૂલાઈ ગયા અને તેનું છેલ્લું, પ્રચલિત બનેલું સ્વરૂપ જ યાદ રહ્યું. આ ચિત્રના ચાર તબક્કા એક જ ફ્રેમમાંઃ (મોટું કરીને જોવા માટે તેની પર ક્લિક કરો)<div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq1qBFMlc-9gOB2AWeZb9uMo8_RTKrD8-YmqBix_SGScgGtD9TVXoSCswkNuv-nEA3Oj4_lJraedSBNGpPEBDjyy8G2j06d7nsp66lisQJQC_3RxAUBaYn4JICujx7Ou9V03WWc4SPnm_FDDSKm8WMWZSMeSIoL96Fp9tPShz5AXYUI1v1Ti70yzHYcMc/s1963/gandhi.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="787" data-original-width="1963" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq1qBFMlc-9gOB2AWeZb9uMo8_RTKrD8-YmqBix_SGScgGtD9TVXoSCswkNuv-nEA3Oj4_lJraedSBNGpPEBDjyy8G2j06d7nsp66lisQJQC_3RxAUBaYn4JICujx7Ou9V03WWc4SPnm_FDDSKm8WMWZSMeSIoL96Fp9tPShz5AXYUI1v1Ti70yzHYcMc/w400-h160/gandhi.jpg" width="400" /></a></div><br /><div><br /></div><div><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">સ્રોતઃ </div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">1.https://dagworld.com/visualising-the-dandi-march-at-santiniketan.html</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">2.https://www.christies.com/lot/lot-nandalal-bose-1882-1966-bapuji-5452454/?from=salesummary&intObjectID=5452454&lid=1</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><span style="text-align: left;"> </span></div></div></div>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-36262524185121735712023-11-21T21:46:00.012+05:302023-11-21T21:46:59.784+05:30ઉઘડતા વેકેશને<p><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">જે આવે
છે, તેનું જવાનું નિશ્ચિત હોય છે—આ કરુણ અને અફર સત્ય માણસને કે તેની જિંદગીને
ફક્ત એક વાર લાગુ પડે છે, પણ વેકેશનના મામલે દર વર્ષે ઓછામાં ઓછો બે વાર તેનો
અનુભવ થાય છે. વડીલશાઈ શૈલીમાં કહી શકાય કે </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">હવે તો વેકેશન પણ પહેલાં જેવાં ક્યાં
રહ્યાં છે</span>?’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">
માણસોની ધીરજની જેમ અને સરકારોની સહિષ્ણુતાની જેમ વેકેશનો પણ ટૂંકાં થઈ ગયાં છે. એક
રજા વધારે મળે તો લોકો </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">વેકેશન-વેકેશન</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> કહીને ઝૂમવા લાગે છે. અઠવાડિયામાં
પાંચ દિવસ કામ કરતા—અને એ રીતે વડાપ્રધાન બનવાની રેસમાંથી આપોઆપ બાકાત થઈ ગયેલા—લોકોને
એ બે દિવસની આગળ કે પાછળ એક રજા મળે તો તે લોંક વીકએન્ડ મનાવવા ઉત્સુક હોય છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">બાળપણની
મઝા ગુમાવવાની વાત આવે ત્યારે બારીશકા પાની અને કાગઝકી કશ્તીને લોકો યાદ કરી લે
છે, પણ બાળપણ અને મોટપણ વચ્ચેનો સૌથી મોટો તફાવત વેકેશનનો હોય છે. મોટા થયા પછી
ઉમંગભેર બારીશકા પાનીમાં કાગઝકી કશ્તી તરાવવી હોય તો કોઈ રોકનાર નથી, પણ બાળપણના ઉમંગથી
વેકેશન ભોગવી શકાતું નથી. ઉર્દુના એક શાયરે કહ્યું હતું, </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">અબ તો ઉતની ભી મયસ્સર નહીં મયખાનેમેં</span>/<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> જિતની હમ છોડ દિયા કરતે થે
પયમાનેમેં</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">. એવી
જ રીતે, બાળપણમાં મુખ્ય વેકેશનની સાથે જેટલા દિવસ લટકાના મળતા હતા, એનાથી ઓછા
દિવસનું તો કુલ વેકેશન નોકરીઓમાં હોય છે. પરંતુ મોટા થયાની ખંડણી પેટે મોટું
વેકેશન ચૂકવ્યા વિના છૂટકો થતો નથી.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ટૂંકા
વેકેશન સાથે સમાધાન સાધી લીધા પછી પણ ઉઘડતા વેકેશનનો ઇમોશન અત્યાચાર સૌથી વસમો નીવડે
છે. આમ તો, અઠવાડિયે પાંચ દિવસ કામ કરતા લોકોની</span> ‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">મન્ડે બ્લુઝ</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">—એટલે કે, સોમવારે કામે જવામાં કીડીઓ
ચડે તે સ્થિતિ બહુ જાણીતી છે. વેકેશનમાં તે સ્થિતિ વકરી જાય છે. દિવંગતને યાદ
કરતાં લોકો જેમ કહે કે, </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">અરે,
હજુ ગઈ કાલે તો અમે બજારમાં મળ્યા હતા...કાલે તો એમણે મને બૂમ પાડીને બોલાવ્યો
હતો...ગયા અઠવાડિયે તો એમણે મારી સામે જોઈ હાથ ઊચો કર્યો હતો...</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એવું જ વેકેશનના મામલે ઘણાખરા
લોકોને થાય છે. </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">હજુ ગઈ
કાલની તો વાત છે. કેવા શાંતિથી સવારે ઉઠ્યા હતા...નિરાંતે ચા પીધી હતી. નહાવાની પણ
ઉતાવળ ન હતી, ઓફિસનો તો વિચાર સરખો મનમાં આવ્યો ન હતો. અને આજે એકદમ વેળાસર
નાહીપરવારીને ઓફિસે જવાનું પણ આવી ગયું</span>?<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> ખરેખર, આ જિંદગીનો કશો ભરોસો નથી.</span>’</p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સાવ
બાળપણમાં સ્કૂલે જતાં બાળકો તેમની અનિચ્છા કે તેમનો વિરોધ વ્યક્ત કરવા માટે ભેંકડા
તાણી શકે છે, હાથપગ પછાડી શકે છે અને રસ્તા પર આળોટી શકે છે. પરંતુ નાના કે મોટા
વેકેશનના પછીના દિવસે ઓફિસે જવાની અનિચ્છા ધરાવતા લોકો એવું કશું કરી શકતા નથી. કારણ
કે તેમને મોટા થઈ ગયેલા જાહેર કરવામાં આવ્યા છે. વિરોધ કરતા બાળકને સ્કૂલે જવા
માટે વિવિધ લાલચો આપવામાં આવે છે, પરંતુ મોટેરાંને એવી કોઈ લાલચો આપી શકાતી નથી.
કારણ કે, ઓફિસમાં જવાનો ઉત્સાહ થાય એવી લાલચો મોટા ભાગના કિસ્સામાં હોતી જ નથી
અથવા હોય તો તેને </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">લાલચ</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ની વ્યાખ્યામાં બેસાડવાનું અઘરું હોય
છે. </span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">વેકેશનની
સુસ્તી ખંખેરી ન શકતા માણસને શું કહીને પ્રેરિત કરવાના</span>?<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એવું કહેવાનું કે </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">જા બકા, ઓફિસે બોસ તારી રાહ જોઈને જ
બેઠા છે. તું નહીં જાઉં તો લોકોને ખખડાવવાનો તેમનો ક્વોટા પૂરો શી રીતે થશે</span>?’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> અથવા </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">તું ઓફિસે નહીં જાય તો જેને ચા
કહેતાં ચાનું અને પાણી કહેતાં પાણીનું અપમાન થાય, એવી ઓફિસની ચા તારા વિના સૂની
પડી જશે,</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">
ભારતમાં રાજકારણમાં જેટલી ઓફિસો હોય છે, એના કરતાં ઓફિસોમાં રાજકારણ ઘણું વધારે હોય
છે. તે રાજકારણનાં પાત્રો પણ મોટા ભાગના કિસ્સામાં માણસને ઓફિસ તરફ ખેંચવાને બદલે
ઓફિસથી દૂર ધક્કો મારવાનું કામ વધારે કરતાં હોય છે. માણસ પ્રયત્નપૂર્વક મનને ઓફિસે
જવા માટે તૈયાર કરતો હોય અને તેને વિચાર આવે કે </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">અરે, મારે ફરી એક વાર ફલાણાનું</span>/<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ફલાણીનું મોં જોવું પડશે</span>?’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એ સાથે જ, તેના વેરવિખેર ઉત્સાહનો
માંડ બંધાતો કિલ્લો કડડભૂસ થઈ જાય છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">કોરોના
પછી વર્ક ફ્રોમ હોમના સમયમાં વગર વેકેશને લોકોને ઓફિસે જવાનું ગમતું નથી. અમેરિકા
જેવા દેશોમાં કર્મચારીઓને મનામણાં કરીને, તેમના માટે ઓફિસે અવનવી પાર્ટીઓ યોજીને
તેમને ઓફિસે બોલાવવા પડે છે. અનુકૂળ હોય એવી દરેક વાતમાં પરદેશી કંપનીઓના દાખલા
દેતા સાહેબલોકો કર્મચારીઓને ઓફિસે બોલાવવાની વાત આવે ત્યારે પાશ્ચાત્યને બદલે
પૌર્વાત્ય સંસ્કૃતિનું, ભગવદ્ ગીતાનું અને ફળની આશા વગરના કર્મનો ઉપદેશ આપે છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">વેકેશન
પછી ઓફિસે પાછા ફરવાની બાબતમાં મોટિવેશનલ સ્પીકરો પણ કામ લાગતા નથી. (એ કઈ બાબતમાં
કામ લાગે છે, તે એક સવાલ છે. પરંતુ બુદ્ધની જેમ સંસારની--વેકેશનની અને નોકરીની--
નિરર્થકતા સમજાઈ ગયા પછી અને તેનું દુઃખ અનુભવી લીધા પછી માણસને જાતે જ સમજાય છે
કે નોકરી માટે વેકેશનનું જેટલું મહત્ત્વ છે, એટલું જ વેકેશન માટે નોકરીનું પણ છે.
એટલે, નોકરી વિના કાયમી વેકેશન મળી જવાની આશંકાએ તે ફરી કમર કસીને નોકરીએ જવા
તૈયાર થાય છે, જેથી તે બીજા વેકેશનની આતુરતાથી રાહ જોઈ શકે.</span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-10602903072997574562023-10-30T20:05:00.006+05:302023-10-30T20:05:38.201+05:30તૂટેલા પુલના સમ<p> <span style="font-family: Shruti, sans-serif;">એક
સમયે ગુજરાત અમદાવાદના ઝુલતા મિનારા માટે પ્રખ્યાત હતું. હવે તૂટતા પુલ માટે તે
જાણીતું બન્યું છે. ગુજરાતમાં છેલ્લા ઘણા સમયથી પુલ તૂટવાના એટલા કિસ્સા બની રહ્યા
છે કે કેટલાંક અખબારો ખાસ પુલ-સંવાદદાતા નીમવાનું વિચારી રહ્યાં છે અને કેટલાંકે
તો બિનસત્તાવાર રીતે તે નીમી પણ દીધા છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પુલ
તૂટવાની વાતમાં નરેન્દ્ર મોદી, અમિત શાહ, સાવરકર કે સનાતન ધર્મની વાત આવતી નથી.
એટલે છાપાં-ચેનલો-યુ ટ્યુબ ચેનલો ખુલીને તેની ટીકા કરીને, પોતાની નિર્ભિકતાનું
પ્રદર્શન કરી શકે છે. વળી, તેમાં પ્રજાહિત સંકળાયેલું હોવાથી પ્રજાહિતની રખેવાળીનો
પાઠ પણ ભજવી શકાય છે. કારણો ગમે તે હો, પણ પુલ તૂટવાના મુદ્દે થોડીઘણી કાગારોળ થાય
છે તે આવકાર્ય છે. તેમાં કેન્દ્રસ્થાને રહેલો મુદ્દો સ્વાભાવિક રીતે જ
ભ્રષ્ટાચારનો હોય છે. ભ્રષ્ટાચારની ચ્યુઇંગ ગમનું સુખ એ છે કે શરૂઆતના ગળપણ સુધી
તેનો સ્વાદ લઈને ચગળી શકાય છે ને સ્વાદ ઉડી જાય ત્યારે તેને સહેલાઈથી ફેંકી શકાય
છે. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પુલ
બાંધનારા લોકોની આધ્યાત્મિક વૃત્તિની કદર નહીં કરી શકતા લોકો એવો તળીયાઝાટક આરોપ
મુકે છે કે કોન્ટ્રાક્ટરો અને નેતાઓ-અફસરોની મીલીભગતને કારણે રૂપિયા અઢળક ખર્ચાય
છે- સંબંધિત પાર્ટીઓના ઘરે સોનાના પુલ બને એટલી રકમ આવે છે, પણ અસલી પુલમાં વેઠ
ઉતરે છે. તેના કારણે ભ્રષ્ટાચારીઓ પુલનિમિત્તે થયેલી કમાણીનો વહીવટ કરી શકે તે
પહેલાં પુલ તૂટી જાય છે.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">—અને
તેમને શરમાવું પડે છે</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એવો
વિચાર ક્યાંથી આવ્યો</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">
શરમાવાનું તો ક્યારથી મુકી નથી દીધું</span>? <span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ઉલટું, નવું કામ આવી પડે છે
ને કમાવાની નવી તક ઊભી થાય છે. ગુજરાતમાં કોન્ટ્રાક્ટરો બ્લેકલિસ્ટ થયા--એવું
વાંચીને પહેલાં ભોળા લોકોને લાગતું હતું કે એ કોન્ટ્રાક્ટરોની તો જિંદગી ઝેર થઈ
જશે. પરંતુ ધીમે ધીમે તેમને ખ્યાલ આવ્યો કે કોન્ટ્રાક્ટ આપવામાં સિલ્વર, ગોલ્ડ અને
પ્લેટિનમ પછીનું કોઈ રેટિંગ હોય તો તે બ્લેક રેટિંગ છે. એક વાર કોઈ કોન્ટ્રાક્ટર
બ્લેકલિસ્ટ થાય, ત્યાર પછી તેના વિશે નેતાઓ અને અધિકારોઓને કશી અવઢવ નથી રહેતી.
તેની સાથે શરમસંકોચ (હજુ પણ જો બચ્યો હોય તો) નેવે મુકીને કમિશનના દર અંગે વાતચીત
થઈ શકે છે. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing">‘<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મારી
કોઈ ડાળખીમાં પાંદડાં નથી, મને પાનખરની બીક ન બતાવો</span>’<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એવી કાવ્યપંક્તિને ચરિતાર્થ કરતા
બ્લેકલિસ્ટ થયેલા કોન્ટ્રાક્ટરના મનોદેહ પર કોઈ આવરણ હોતાં નથી. એટલે તેમને
નિર્વસ્ત્ર થવાની કોઈ બીક પણ હોતી નથી. તેના કારણે બંને પક્ષે વાતચીતમાં
પ્રામાણિકતા અને પારદર્શકતા પ્રગટે છે. એ તો જાહેર જીવનની કામગીરીનો આખરી હેતુ અને
ઉચ્ચ આદર્શ છે. તેની ટીકા કરવાની હોય કે તેને વધાવી લેવાનું હોય</span>? <span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>પ્રામાણિકતા અને પારદર્શકતા જેવાં મૂલ્યો આજે
ભલે ભ્રષ્ટાચાર અને લેતીદેતીમાં પ્રગટ થાય, પણ એ જ મૂલ્યો દૃઢ થયા પછી લાંબા ગાળે
જાહેર જીવનનું અભિન્ન અંગ બની નહીં રહે</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એટલા મોટા સામાજિક પરિવર્તન માટે થોડા પુલોનો ભોગ આપવો પડે, એ ઊચ્ચ
ભૂમિકાએ પહોંચવાની તબક્કાવાર પ્રક્રિયાનો જ એક હિસ્સો છે. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આગળ
પુલ બાંધનારા લોકોની આધ્યાત્મિક વૃત્તિનો અછડતો ઉલ્લેખ કર્યો હતો. તેના વિશે પણ
જાણી લેવું જોઈએ. નજીવી બાબતોમાં, અરે ક્રિકેટ મેચોમાં, </span>‘<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જય શ્રી રામ</span>’<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની ચિચિયારીઓ પાડનારા પુલની વાત આવે
ત્યારે રામાયણ ભૂલી જાય તે કેમ ચાલે</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> લંકા પહોંચવા માટે વાનરસેનાએ પુલ બનાવ્યો ત્યારે તેનું વૈજ્ઞાનિક
પરીક્ષણ થયું હતું</span>? <span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">તેમાં
સીમેન્ટ ઓછો છે ને સળીયા ઓછા છે ને મટીરીયલ નિમ્ન કક્ષાનું છે—એવી કશી ચૂંથ થઈ હતી</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> કથા પ્રમાણે, વાનરસેનાએ શ્રદ્ધા અને
ભક્તિથી પથ્થરો મુક્યા અને પુલ બની ગયો. આધુનિક કોન્ટ્રાક્ટરો </span>‘<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જય શ્રી રામ</span>’<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની ચિચિયારીઓથી ખોફ ખાઈને,
લંકા-પુલપદ્ધતિથી નવા પુલો બાંધતા નહીં હોય એની શી ખાતરી</span>? <span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કથામાં રામના નામે પથરા તરતા હતા.
કળીયુગમાં ચૂંટણીમાં રામનામે પથરા તરી જાય છે. તો કોન્ટ્રાક્ટરોએ વિચાર્યું હોય કે
અસલી પથરાને પણ ટકાવી જોઈએ. એટલે એન્જિનિયરિંગને બદલે શ્રદ્ધાથી કામ લઈને તેમણે
પુલ બાંધ્યા હોય એવું ન બને</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એવી
રીતે બાંધેલા પુલ તૂટી જાય તો તેમાં કોની શ્રદ્ધા ઓછી પડી કહેવાય</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> કોન્ટ્રાક્ટરની</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> દલાલની</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> અફસર-નેતા યુતિની</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> કે તેની પર-તેની નીચે ચાલનારાની</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> આ સવાલ આધ્યાત્મિક સ્વરૂપ ધારણ કરે
છે અને તેને એન્જિનિયરિંગ સાથે કોઈ લેવાદેવા રહેતી નથી. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જે
રીતે અભ્યાસક્રમો બદલાઈ રહ્યા છે અને પુરાણકથાઓને ઇતિહાસ કે વિજ્ઞાન તરીકે
ઘુસાડવામાં આવી રહી છે તે જોતાં, સિવિલ એન્જિનિયરિંગ ભણેલા વિદ્યાર્થીને લંકાના
પુલ વિશે બધી ખબર હોય અને ગુજરાતમાં બાંધવાના પુલો વિશે કશી ખબર ન હોય, તો પણ આઘાત
ન લાગવો જોઈએ. બલ્કે, તેના સંસ્કૃતિજ્ઞાનને બિરદાવવું જોઈએ અને પુલો તૂટવા છતાં
રાજ્યની-દેશની સંસ્કૃતિનો વિજયધ્વજ કેવો ફરફરી રહ્યો છે તેનું ગૌરવ લેવું જોઈએ. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">દરેક
વખત પુલ તૂટે ત્યારે માણસોનાં મૃત્યુ થાય તે જરૂરી નથી. માણસ-માણસ વચ્ચેના પુલ
તૂટે ત્યારે કાગારોળ મચતી નથી. વર્ષોથી એવા પુલ સતત તૂટી રહ્યા છે—આયોજનપૂર્વક અને
ગાફેલિયતથી. એવા પુલ ફરી બનાવવામાં સાહેબલોકોને રસ પડતો નથી. કારણ કે, એવા પુલ ન
બને એમાં જ તેમનું સાહેબપણાની સલામતી હોય છે. </span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">બીજા
સમુદાયના લોકોથી માંડીને (મણિપુર જેવાં) બીજાં રાજ્યો સાથે આપણને જોડતા પુલ
તૂટ્યાનો અવાજ સંભળાયો</span>?<span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><o:p></o:p></span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-51968306610097777042023-10-18T21:38:00.004+05:302023-10-18T21:38:19.954+05:30પટ્ટી તૂટ્યાની વેળા<p><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">દિલ તૂટવા વિશે દરેક ભાષામાં અઢળક સાહિત્ય સર્જાયું છે.
કેટલાયનો તો કારોબાર જ બીજાનાં દિલના તૂટવા પર ચાલ્યો છે. તેની સરખામણીમાં
સ્લીપર-ચપ્પલની પટ્ટી તૂટવા વિશે કોઈ ગદ્ય કે પદ્ય કૃતિ ભાગ્યે જ વાંચવા મળશે.
સાહિત્યસર્જકો પર વાસ્તવિકતાથી દૂર હોવાનો આરોપ કંઈ અમસ્તો મુકાતો હશે</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> માણસ જેવો માણસ તેની સ્લીપર જેવી સ્લીપર કે ચપ્પલ જેવી ચપ્પલ પહેરીને રસ્તા
જેવા રસ્તા પર સરેઆમ ચાલતો હોય અને અચાનક, દિલની જેમ જ, </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કટ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> કે </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ફટ</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> અવાજ આવ્યા વિના પગરખાંની પટ્ટી તૂટી જાય, તે શું નાનોસૂનો ધક્કો છે</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> આધુનિક મહાકાવ્યોની રચના માટે કવિઓ વાલ્મિકીની જેમ ક્રૌંચ વધ જોવા ક્યાં મળવાનો</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ડિસ્કવરી પર કે યુ ટ્યુબ પર</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એને બદલે, ચાલતાં ચાલતાં પગરખાંની પટ્ટી તૂટી જાય
ત્યારે સર્જાતી કારુણી </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કલાપી</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ની કવિતાને ટક્કર મારે એવું વિષાદકાવ્ય નીપજાવવાની પ્રેરણા આપી શકે છે. તેના
માટે કવિએ સમાનુભૂતિનો અહેસાસ કરવો પડે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ગમે તેટલા ઉદાર જણને પણ પટ્ટીતૂટ્યા
સ્લીપર સાથે સમાનુભૂતિ અનુભવવાનું—</span><span lang="EN-US">'</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એ સ્લીપર એ સ્લીપર નહીં, હું જ છું</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">- એવું કલ્પવાનું અઘરું પડે છે, પણ
સ્લીપર પહેરનારની પીડાનો અહેસાસ કરી શકાય કે નહીં</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સેંકડો લોકો રોજ પગરખાં પહેરીને બહાર નીકળે છે.
તેમાંથી કોની સ્લીપર વિધાતાની વક્ર દૃષ્ટિનો ભોગ બનવાની છે, તેની કોઈને ખબર નથી
હોતી. યક્ષના પ્રશ્નના જવાબમાં સૌથી મોટા આશ્ચર્યનું વર્ણન કરતાં યુધિષ્ઠિરે
કહ્યું હતું કે મૃત્યુ નિશ્ચિત છે તે જાણવા છતાં માણસ એવી રીતે વર્તે છે, જાણે તે
કદી મૃત્યુ પામવાનો નથી. એવી જ રીતે, મોટા ભાગના પગરખાંપહેરકો એવી રીતે વર્તે છે,
જાણે ફક્ત તે પોતે જ નહીં, તેમનાં પગરખાં પણ અમરપટો લખાવીને આવ્યાં હોય.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કેટલાંક લોકો પગરખાંને જેટલાં લાડ
લડાવે છે, એટલું જતન ઘણા લોકો પોતાની જાતનું પણ નહીં કરતા હોય. રોજ પગરખાંને બરાબર
લૂછવાં, ધોવાં, ગુંજાશ હોય ત્યાં પોલીશ કરીને કે કરાવીને તેમને ચકચકાટ કરવાં...આવી
રીતે તૈયાર થયેલાં પગરખાં પર ગૌરવભરી નજર નાખતાં તેમનું શેર લોહી ચડે છે. એવા વખતે
તેમને કહેવામાં આવે કે આટલો મોહ સારો નહીં, પગથિયાં ગમે ત્યારે, આગોતરો અણસાર
આપ્યા વિના, સાથ છોડી દેશે અને પહેરનારને અધવચ્ચે મૂંઝવણભરી સ્થિતિમાં મુકશે. એ
વખતે પહેરનારે પગરખાં-દેવદાસ બનવાનો વારો આવશે. તેને થશે કે અરેરે, આ પગરખાં, મને
અડધે રસ્તે રઝળતો મૂકીને તૂટી ગયેલાં પગરખાં માટે મેં આટલી આસક્તિ રાખી</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> આટલાં વાનાં કર્યાં</span><span lang="EN-US">?</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પગરખાં-અને ખાસ કરીને સારાં પગરખાં
પહેરનાર માને છે કે તેનાથી ફક્ત પગની નહીં, પગ ઉપર રહેલા માથાની પણ શોભા વધે છે.
પરંતુ રસ્તા વચ્ચે સ્લીપર-ચપ્પલની પટ્ટી તૂટે, ત્યારે બધી શોભા અવળી નીકળી શકે છે.
કેમ કે, પહેરનારના ચિત્તમાં તે વખતે મજબૂરીનું વાવાઝોડું ફુંકાય છે. કવેળા,
અધરસ્તે તૂટેલી પટ્ટીને કારણે માણસનું બધું ધ્યાન પગરખાંના તૂટેલા ભાગ પર
કેન્દ્રિત થાય છે. અચાનક ચાલવામાં પડવા લાગેલી તકલીફને કારણે, આકરા પાણીએ હોય એવા
લોકોને સૌથી પહેલો વિચાર તૂટેલાં પગરખાં ફગાવી દેવાનો આવે છે. તેની પાછળ </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">એ મને શું છોડતી</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">તી</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> હું જ એને તજી દઉં છું.</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">—એવી ઘવાયેલા સ્વમાનની લાગણી
જવાબદાર હોય છે. પરંતુ એ વિચારના અમલ પહેલાં તરત બીજા, વધારે વ્યવહારુ વિચારો આવવા
માંડે છે. જેમ કે, હું તૂટેલી સ્લીપર પર ગુસ્સે થઈને તેને ફેંકી દઉં, તો તેની
જોડીદાર એવી બીજી સ્લીપરનું શું</span><span lang="EN-US">?</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">એ ખરું કે માણસોની જેમ સ્લીપરને
ફેંકી દેતાં પહેલાં પણ કશી ભૂમિકા બાંધવાનું આવશ્યક નથી. મોટા ભાગની કંપનીઓ માણસો
પાસે એ મતલબના કરાર કરાવી જ લેતી હોય છે, સ્લીપર સાથે તો એવા કરારની પણ જરૂર નથી
હોતી. છતાં, ઉગ્ર પ્રતિક્રિયાનો-રોષનો તબક્કો પૂરો થયા પછી માણસને યાદ આવે છે કે
ટાયરમાં પંક્ચર થાય તો ટાયર ફેંકી દેવામાં આવતું નથી—તેનું પંક્ચર કરાવવામાં આવે
છે. એવી જ રીતે, સ્લીપરની તૂટેલી પટ્ટી પણ સંધાવવી જોઈએ..</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">વિચાર તો પવિત્ર છે, પણ મોટા ભાગના
પવિત્ર વિચારોની જેમ, તેના અમલીકરણમાં ખરી મુશ્કેલી હોય છે. તૂટેલી સ્લીપર સંધાવવી
ક્યાં</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> અને ખાસ તો,
તેનો કોઈ સાંધણહાર ન મળે ત્યાં સુધી ખેંચવું શી રીતે</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એ લગ્નજીવન તો છે નહીં કે જેમતેમ કરીને, ઘસડમપટ્ટી કરીને પણ ખેંચ્યે રાખવું
પડે. તૂટેલી સ્લીપરને પહેરેલી રાખતાં માણસની ચાલવાની ગતિ પર અને એના કરતાં પણ
વધારે, તેની ચાલવાની સલામતી પર ગંભીર અસર પડી શકે છે. બીજો વિકલ્પ લોકલાજ તજીને
તૂટેલી સ્લીપરને હાથમાં પકડવાનો છે. પરંતુ </span><span lang="EN-US">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કુછ તો લોગ કહેંગે, લોગોંકા કામ હૈ કહના</span><span lang="EN-US">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">—એ ગાવું જેટલું સહેલું છે, એટલું જ સાકાર કરવું અઘરું. સમાજમાં પોતાની ધારી
લીધેલી પ્રતિષ્ઠાને કારણે વ્યક્તિને થાય છે કે હું</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> અને સ્લીપર હાથમાં પકડીને ચાલું</span><span lang="EN-US">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એના કરતાં તો સ્લીપરને ગૌરવભેર
ફગાવીને ઉઘાડપગો ચાલું, તો મારું સ્વમાન વધારે સચવાય.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પગરખાની પટ્ટી ઓચિંતી તૂટવાની ઘટના
જાગ્રત માણસ માટે બુદ્ધત્વની ક્ષણ બની શકે છે. તેને વિચાર આવી શકે છે કે જેમ
પગરખાંની તેમ જીવનની પટ્ટી પણ સંધાવી ન સંધાય એવી રીતે એક દિવસ તૂટી જશે</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">.</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> પછી</span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;">?</span><span lang="EN-US" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એ જુદી વાત છે કે એવું બુદ્ધત્વ
પગરખાં સાંધી આપનાર મળે ત્યાં સુધી જ ટકે એવું હોય છે. </span><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="EN-US" style="mso-ansi-language: EN-US; mso-bidi-language: GU;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNoSpacing"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ansi-language: EN-US; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-language: GU; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"><o:p> </o:p></span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-47269889983484827102023-10-17T15:32:00.002+05:302023-10-17T16:52:13.283+05:30ફિલિસ્ટાઇન્સ એન્ડ ફેરિસીઝ (અસંસ્કારી અને કટ્ટર) : મુકુલ કેસવન<p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"><span style="font-size: 14.6667px;"><a href="https://www.telegraphindia.com/opinion/philistines-pharisees-israels-legitimacy-grows-out-of-the-tragedy-of-the-holocaust/cid/1973461" target="_blank">મૂળ લેખ</a> ધ ટેલીગ્રાફ, 15-10-23</span></span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"><span style="font-size: 14.6667px;"><br /></span></span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">હમાસ એ પેલેસ્ટાઇની રાષ્ટ્રવાદનો પાશવી</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇસ્લામી ગુણવિકાર છે. તે સત્તાવાર રીતે ઇઝરાઇલના નિકંદન માટે પ્રતિબદ્ધ છે. ઇઝરાઇલને તે ‘યહુદીવાદી એકમ’ (ઝાયનિસ્ટ એન્ટાઇટી) ગણે છે. હમાસનું બાકાયદા સૈન્ય ન કહેવાય એવું દળ તક મળે ત્યારે ઇઝરાઇલ સામે ગેરીલા યુદ્ધ આદરે છે. વ્યૂહાત્મક ઊંડાણની રીતે ગાઝા માંડ એક શોપિંગ મોલ જેવું છે. સુસજ્જ સૈન્ય ધરાવતી સરકાર જેવી ગરીમાાનો અભરખો હમાસ રાખી શકે તેમ નથી. ઘેરાબદ્ધ પ્રદેશમાં તે માન્યતા વગરનું રાજ ચલાવે છે. હમાસ સંરક્ષણ પૂરું પાડવાનું તરકટ</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">સમાજકલ્યાણ માટેનું સંગઠન</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">મુક્તિચળવળ અને આતંકવાદી ટોળકી—આ બધું જ છે. ગાઝા વિશ્વની સૌથી મોટી ખુલ્લી જેલ હોય</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">તો હમાસ તે જેલનું જાતે બની બેઠેલું ટ્રસ્ટી છે અને ઇઝરાઇલ તે જેલનું વોર્ડન.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇઝરાઇલ યહૂદીવાદી (ઝાયનિસ્ટ) રાષ્ટ્રવાદનું મૂર્તિમંત સ્વરૂપ છે. તેના કબજામાં રહેલા પ્રદેશ પરનો તેનો દાવો એ માન્યતા પર આધારિત છે કે તે પ્રદેશ યહુદીઓનું રાષ્ટ્રીય વતન હોવું જોઈએ. કારણ કે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પ્રાચીન કાળમાં તેમના વડવાઓને ત્યાંથી હાંકી કાઢવામાં આવ્યા હતા. આ દાવો ફક્ત વિચારધારાકીય નથી. દોઢેક સદીથી યહુદીવાદી યહુદીઓ પેલેસ્ટાઇન/ઇઝરાઇલને તેમનું વતન ગણીને ત્યાં સ્થળાંતર કરતા રહ્યા છે. અગાઉના પેલેસ્ટાઇનમાં યહુદીઓની નાનકડી વસ્તીની સતત રહી હતી</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">એ બાબતને યહુદીવાદીઓ તેમના દાવાના સમર્થનમાં ટાંકતા હતા.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">બીજા વિશ્વયુદ્ધ વખતે થયેલા યહૂદીસંહારની કરુણતામાંથી અને યુરોપની વચ્ચોવચ થયેલા યહૂદીસંહાર અંગે પશ્ચિમી દેશોની ગુનાઈત લાગણીમાંથી યહૂદીઓનો ઇઝરાઇલ પરના અધિકાર ફૂલ્યોફૂલ્યો. જર્મનીના બ્રેન્ડનબર્ગ ગેટ કે બ્રિટનના વડાપ્રધાનના નિવાસસ્થાન 10</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ડાઉનિંગ સ્ટ્રીટ પર કદી પેલેસ્ટાઇનના ધ્વજના રંગ છવાયેલા જોવા નહીં મળે. યહૂદી જનસંહારની સ્મૃતિને કારણે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇઝરાઇલીઓ દ્વારા થતી પેલેસ્ટાઇનીઓની હત્યા એટલી અધમ અને નઠારી નથી લાગતી</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">જેટલી પેલેસ્ટાઇનીઓ દ્વારા થતી ઇઝરાઇલીઓની હત્યા લાગે છે.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પશ્ચિમી સરકારોનું એ કાયમી-સ્વીકૃત વલણ છે કે એક રાષ્ટ્ર તરીકે ઇઝરાઇલ પર અપ્રમાણસરની હિંસાનો આરોપ મુકી શકાય</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પણ તેને કદી ત્રાસવાદી ન ગણાય. કારણ કે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇઝરાઇલનું શિસ્તબદ્ધ સૈન્ય ત્રાસવાદનો જવાબ વિવેકપૂર્વકની હિંસાથી આપે છે. ઇઝરાઇલના સ્વરક્ષણના અધિકારને કારણે અજાણતાં નિર્દોષો માર્યા જાય એવું બને</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પણ તે કદી ત્રાસવાદી અત્યાચાર ન હોઈ શકે. સ્વરક્ષણની કાર્યવાહીમાં જ્યાંના નિર્દોષો અજાણતાં માર્યા જાય છે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">એ પ્રદેશ તો લડાકુ ટોળકીઓનો છે. તે ટોળકીઓ નાગરિકો અને સૈનિકો વચ્ચે ફરક પાડતા બીજા શિસ્તબદ્ધ દેશના નાગરિકો પર જાણી જોઈને હુમલા કરે છે. માટે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇઝરાઇલની હિંસા અને પેલેસ્ટાઇનની હિંસાની નૈતિક રીતે કદી તુલના કરી શકાય નહીં. કારણ કે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇઝરાઇલની હિંસા તો હંમેશાં પેલેસ્ટાઇનના વણનોતર્યા ઉત્પાતનો વાજબી જવાબ (સ્વરક્ષણનો અધિકાર) જ હોવાની.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઐતિહાસિક દૃષ્ટિએ આ વલણનું સમર્થન કરવું કઠણ છે. કેમ કે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પેલેસ્ટાઇનની હિંસા વણનોતરી-કશી ઉશ્કેરણી વિના થયેલી નથી. આધુનિક સમયમાં એક દેશે બીજા પર સૌથી લાંબા સમય સુધી કબજો જમાવી રાખ્યો હોય એવાં ઉદાહરણોમાં ઇઝરાઇલે પેલેસ્વેટાઇન પર જમાવેલા કબજાનો સમાવેશ થાય છે. ઇઝરાઇલે પચાવી પાડેલી જગ્યાનો સતત વિસ્તાર થતો રહ્યો છે. પેલેસ્ટાઇન માટે અલગ ફાળવેલી જમીન પર સતત યહૂદી વસાહતો ઊભી કરવામાં આવી છે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">જેથી પેલેસ્ટાઇન ઊભું કરી શકાય એવી કોઈ સળંગ જગ્યા ન બચે. જમીનની આ ચોરીથી પેલેસ્ટાઇનના લોકોની આજીવિકા ખતમ થઈ ગઈ છે. આ પ્રકારે તેમની નાગરિકતા ખતમ થવાને કારણે તેમની હાલત ગુલામો જેવી બની છે. જેરુસલેમના પૂર્વ હિસ્સા પરનો તેમનો દાવો પણ તેમની પાસેથી સતત ખાલી કરાવાતી જગ્યાઓને કારણે ઉત્તરોત્તર નબળો પડી રહ્યો છે. કટ્ટર જમણેરી ચળવળો</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">વસાહતીઓ અને રૂઢિચુસ્ત અંતિમવાદીઓ જેરુસલેમની પવિત્ર ભૂમિની યથાસ્થિતિને સતત પડકારી રહ્યા છે. ઇઝરાઇલના આ પ્રકારના કબજાને કારણે ઉશ્કેરણીનો એવો સિલસિલો ઊભો થાય છે</span>, <span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">જે ઇઝરાઇલી રાજની પેલેસ્ટાઇની પ્રજાએ રોજેરોજ વેઠવો પડે છે અને એ પણ ફક્ત અસ્તિત્વ ટકાવી રાખવા ખાતર.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇઝરાઇલીઓ સમુહ વસાહતો (કિબુત્ઝ) પર હમાસનો હુમલો ઉશ્કેરણીનું પરિણામ હતો અને આસુરી હતો. (પરંતુ) માનવપાત્રો ફક્ત તે જે પરિસ્થિતિમાં મુકાયાં હોય, તેનાં લક્ષણરૂપ નથી હોતાં. હમાસના યોદ્ધાઓનો નિર્ણય હતો; તે મહિલાઓને, બાળકોને, નિહથ્થા નાગરિકોને ન મારવાની પસંદગી કરી શક્યા હોત. એવી જ રીતે, ઇઝરાઇલના સૈન્યનો જવાબ પણ ઉશ્કેરણીનું પરિણામ હતો અને આસુરી હતો. સરવાળે તે હમાસના ખરાબમાં ખરાબ પ્રયાસ કરતાં પણ વધારે આસુરી હોવાનો. કારણ કે ઇઝરાઇલનો શસ્ત્રભંડાર આધુનિક છે. હવાઈ મોરચે તેનું વર્ચસ્વ સંપૂર્ણ છે અને (પેલેસ્ટાઇનના) લગભગ વીસ લાખ લોકો બીજે ક્યાંય જઈ ન શકાય એવી રીતે, જમીનની સાંકડી પટ્ટીમાં કેદ છે. ઇઝરાઇલના લશ્કરના એક જનરલે કહ્યું હતું કે બોમ્બમારા વખતે ચોક્સાઈને બદલે મહત્તમ નુકસાન અને વિનાશને પસંદગી આપવામાં આવશે. બીજા જનરલે ગાઝાના લોકો સાથે </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">હ્યુમન એનિમલ્સ</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> (માનવપશુઓ) જેવો વ્યવહાર કરવાનું વચન આપ્યું. </span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ઇઝરાઇલ-પેલેસ્ટાઇન વચ્ચેના સંઘર્ષના ઇતિહાસમાં ઇઝરાઇલે દસ ગણા વધારે પેલેસ્ટાઇનીઓને માર્યા છે. આંકડાકીય દૃષ્ટિએ તો, પેલેસ્ટાઇનીઓની યાતના અને ઇઝરાઇલના અત્યાચારનો કેસ બને છે—સિવાય કે તમે એવું માનતા હો કે માર્યા ગયેલા બધા પેલેસ્ટાઇનીઓ ત્રાસવાદી, ત્રાસવાદીના સાથી કે ત્રાસવાદીઓ દ્વારા ઢાલ તરીકે વપરાયેલા લોકો હતા. એટલે કે, આ લખાય છે ત્યારે ઇઝરાઇલના ગાઝા પરના હવાઈ હુમલામાં માર્યા ગયેલાં 500 બાળકો અને 276 મહિલાઓ જેવાં. અડધી સદીના ઇતિહાસમાં પહેલી વાર સેંકડો ઇઝરાઇલીઓ માર્યા ગયા છે અને તેની સરકાર તથા ઉચ્ચ અફસરોએ સ્પષ્ટ કરી દીધું છે કે તે પણ મૃત્યુઆંકને સરભર કરી દેશે. ગાઝામાં વસ્તીની ગીચતા જોતાં તો એ બહુ ઝડપથી થઈ જવું જોઈએ. ગાઝા પર બોમ્બમારો કરવો એ પીપડામાં તરતી માછલીને ઠાર કરવા જેવું (સહેલું) છે. </span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr97fX6yMtP36HIJZlUSRnhVcZM0f0g0A3XyhAA_uzvn0Yi67cocBFHA1StrYwKxsmC8t9X7QlpZ1NZwYHSPrWZkTN8_QEyCc5oWV1ECbKN61G7YYs4UPiv2zm-H7EEhh-ax8pWApvHC9SJ7XMb_4XsHSxVHpqCD1FlFGKp-phHC_TQYr9G2lj3bbCWYA/s1596/unnamed.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1596" data-original-width="1125" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr97fX6yMtP36HIJZlUSRnhVcZM0f0g0A3XyhAA_uzvn0Yi67cocBFHA1StrYwKxsmC8t9X7QlpZ1NZwYHSPrWZkTN8_QEyCc5oWV1ECbKN61G7YYs4UPiv2zm-H7EEhh-ax8pWApvHC9SJ7XMb_4XsHSxVHpqCD1FlFGKp-phHC_TQYr9G2lj3bbCWYA/w283-h400/unnamed.jpg" width="283" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ઇઝરાઇલ-પેલેસ્ટાઇન સંઘર્ષમાં કોના પક્ષે કેટલી ખુવારીઃ <br />આ લેખથી અલગ, ધ ન્યૂયોર્ક ટાઇમ્સમાં પ્રગટ થયેલો, <br />પણ આ લેખના મુદ્દા સાથે સીધો સંબંધ ધરાવતો આલેખ</td></tr></tbody></table><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">બ્રિટનના </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ધ ટેલીગ્રાફ</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">માં ઇઝરાઇલ દ્વારા થનારા અત્યાચારોને ધ્યાનમાં રાખીને એક આક્રમક લેખ પ્રગટ થયો હતો. તેમાં જણાવાયું હતું, </span>‘<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">બેશક, પ્રચંડ બળપ્રયોગ પ્રક્રિયાની દૃષ્ટિએ હંમેશાં ચોખ્ખો રહી શકતો નથી. એવા બળપ્રયોગનાં પરિણામ વખતે નેરેટીવની અને પીઆરની--એટલે કે, બળપ્રયોગનાં પરિણામોને કારણે થતા ઉહાપોહની અને તે વખતે છબી જાળવી રાખવાની--મુશ્કેલીઓ આવશે<i>.</i> એટલા માટે જ, ઇઝરાઇલને પશ્ચિમી સરકારોની સમજદારીની અને તેમના ટેકાની ક્યારેય ન હતી એટલી જરૂર અત્યારે છે.</span>’<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> જાણે સંકેતની જ રાહ જોતા હોય તેમ, અમેરિકાના પ્રમુખ, બ્રિટનના વડાપ્રધાન અને વિરોધ પક્ષના વડા તથા યુરોપીઅન કમિશનનાં અધ્યક્ષે ઇઝરાઇલના સ્વરક્ષણના અને ગાઝા પર પ્રતિબંધો લાદીને તેને ઘેરો ઘાલવાના અધિકારનું સમૂહગાન કર્યું. ત્યાંના નિર્દોષ નાગરિકોના રક્ષણ વિશે સમ ખાવા પૂરતો પણ ઉલ્લેખ કરવાનું તેમને જરૂરી ન લાગ્યું.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">(તમને થતું હશે કે) પેલેસ્ટાઇનીઓએ ઇઝરાઇલી નાગરિકોની હત્યાનાં પરિણામ વિચારવાં જોઈતાં હતાં, ઇઝરાઇલની વાસ્તવિકતા સ્વીકારી લેવા જેવી હતી અને હિંસા-સશસ્ત્ર સંઘર્ષ તજીને ઇઝરાઇલ સાથે શાંતિપૂર્ણ ઢબે વાટાઘાટો કરવી જોઈતી હતી. ગાઝાની પૂર્વે વેસ્ટ બેન્કમાં પેલેસ્ટાઇની નેશનલ ઓથોરિટીના મહમુદ અબ્બાસે એવું જ કર્યું. પેલેસ્ટાઇન નેશનલ ઓથોરિટી પેલેસ્ટાઇનના લોકોની પ્રતિનિધિ તરીકે આંતરરાષ્ટ્રિય માન્યતા ધરાવે છે. તેને શાંતિપૂર્ણ વાટાઘાટોના પ્રયાસનો શો બદલો મળ્યો</span>?<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> રોકી ન શકાય એવી રીતે વિસ્તરતી યહૂદી વસાહતો, બે અલગ દેશના ઉકેલનો ઇઝરાઇલના વડા નેતાન્યાહુ દ્વારા અને ઇઝરાઇલની રાજસત્તા દ્વારા તુચ્છકારભર્યો ઇન્કાર, અને તે જેમનું પ્રતિનિધિત્વ કરે છે તેવા લોકોમાં નમાલા તરીકેનો દરજ્જો. </span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">બે અલગ રાષ્ટ્રોનો ઉકેલ ફગાવી દીધા પછી ઇઝરાઇલ વાટાઘાટો દ્વારા ઉકેલ નહીં, સંપૂર્ણપણે શરણાગતિ ઇચ્છે છે. વાટાઘાટો નહીં કરવાની તેની નીતિમાં હમાસ બહુ અગત્યનું પરિબળ છે. ગાઝા પર હમાસની પકડને લીધે ઇઝરાઇલ એવો દાવો કરવાની તક મળે છે કે તે જેમની સાથે વાતચીત કરી શકે એવો (ઠેકાણાસરનો) પેલેસ્ટાઇનની પ્રજાનો કોઈ પ્રતિનિધિ જ નથી. કતાર દ્વારા હમાસને થતી નાણાંકીય સહાયમાં નેતાન્યાહુની ભૂમિકા વિશે ઇઝરાઇલના અગ્રણી અખબાર </span>Haartez<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">માં અહેવાલ પ્રકાશિત થઈ ચૂક્યો છે. હમાસ સાથે નેતાન્યાહુનો સંબંધ ઇંદિરા ગાંધીના ભીંદરાનવાલે સાથેના સંબંધ જેવો છે. ઇંદિરા ગાંધીએ અકાલીઓને માપમાં રાખવા માટે ભીંદરાનવાલેને ઊભા કર્યા હતા. નેતાન્યાહુ અને ઇંદિરા ગાંધી બંનેએ એવા અસુર પેદા કર્યા, જે તેમના કાબૂમાં પણ ન રહ્યા. </span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">નેતાન્યાહુની વ્યૂહરચના બેપાંખીયા છે. એક, જેરુસલેમમાં અને કબજે કરેલા બીજા વિસ્તારોમાં એવી પરિસ્થિતિ ઊભી કરવી કે જેથી બે અલગ રાષ્ટ્રોનો (પેલેસ્ટાઇન સ્વતંત્ર રાષ્ટ્ર બને એવો) ઉકેલ અપ્રસ્તુત બની જાય. બીજું, પેટ્રોલિયમના ભંડાર ધરાવતાં આરબ રાજ્યોને અલગ પેલેસ્ટાઇનનું વચન આપ્યા વિના, તેમની સાથેના સંબંધ સામાન્ય બનાવવા. આ યોજનાનો પહેલો હિસ્સો (નેતાન્યાહુથી પણ પહેલાં) દાયકાઓથી અમલમાં છે. બીજો હિસ્સો એટલે ડોનાલ્ડ ટ્રમ્પે વચ્ચે રહીને (ઇઝરાઇલ અને કેટલાંક આરબ રાષ્ટ્રો વચ્ચે) કરાવેલી અબ્રાહમ એકોર્ડ નામની સમજૂતી, જેને બાઇડેને પણ યથાતથ અપનાવી લીધા. આ રીતે ઇઝરાઇલના કબજાનો ભોગ બનેલા અને પોતાના હક ગુમાવી બેઠેલા લોકોની કરુણ સ્થિતિ કેવળ અપ્રસ્તુત ગણગણાટી બનીને, ઝૂંપડપટ્ટીઓમાં સમાઈને રહી જાય.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">આ યોજનાને પશ્ચિમી દેશોનો ટેકો હોવાનું ઘણા સમયથી સ્પષ્ટ છે, પણ હમાસે સમુહ વસાહતો (કિબુત્ઝ) પર કરેલા હુમલા અને ઇઝરાઇલે ગાઝા પર કરેલા બોમ્બમારા પછી પશ્ચિમી દેશોએ નાટકીય અશાંતિ સિદ્ધ કરી છે, જે વિકૃત છે. અમેરિકા અને બ્રિટને ગાઝા સામે ઇઝરાઇલની અસ્તિત્વની લડાઈમાં જહાજો, વિમાનો અને હથિયાર મોકલ્યાં છે. અમેરિકાના ગૃહ મંત્રીએ હમાસને નાઝીઓ સાથે સરખાવ્યું છે. ઇઝરાઇલના સૈન્યે </span>ISIS<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">ના ઝંડા ઉપજાવી કાઢ્યા છે અને અત્યાચારો આચરવા માટેની સફરો યોજી છે. બાઇડેને હમાસ પર બાળકોના શિરચ્છેદનો આરોપ મુક્યો છે, જે બાબતે તેમના જ પ્રવક્તાએ પીછેહઠ કરવી પડી, કારણ કે હકીકતની ખરાઈ કર્યા વિના તે આરોપ કરવામાં આવ્યા હતા.</span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">પેલેસ્ટાઇનના લોકો વિસ્ફોટોમાં મૃત્યુ પામેલાં તેમનાં બાળકોની તસવીરો ટિક ટોક પર મુકવાનું શરૂ કરે, તો બાઇડન તેને શેર કરે એ બનવાજોગ નથી. અમેરિકાના ગૃહમંત્રી પણ ઇઝરાઇલની ગાઝા પર અત્યાચારોની સફરને મંજૂરી નહીં આપે. નાગરિકોની નજીકથી હત્યા કરવી તે દૂર રહીને કે ઊંચાઈ પરથી નાગરિકોને મારી નાખવા જેટલું ખરાબ નથી. પશ્ચિમી નેતાઓ અને અખબારોએ હમાસના હત્યાકાંડને ઇઝરાઇલના </span>9/11<span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> તરીકે ઓળખાવ્યું છે. એ ન્યાયે ઇઝરાઇલે કચડી નાખેલું ગાઝા પેલેસ્ટાઇનનું ડ્રેસ્ડન ગણાય. (</span><span face="Shruti, sans-serif" style="font-size: 14.6667px;">બીજા વિશ્વયુદ્ધમાં જર્મનીના ડ્રેસ્ડન શહેર પર અમેરિકા અને બ્રિટનના વાયુ દળના ઘાતક બોમ્બમારામાં હજારો નાગરિકોનાં મોત નીપજ્યાં હતાં અને શહેર ખંડેર બની ગયું હતું.) </span><span face="Shruti, sans-serif" style="font-size: 11pt;">ફરક એટલો કે દરેક પશ્ચિમી રાષ્ટ્ર ઇઝરાઇલના લોહીયાળ બોમ્બમારાને સમર્થન આપે છે. જાણે કહેતાં હોય, અમને રોજરોજ ડ્રેસ્ડન બતાવો. </span></p><p style="background-color: white; color: #222222; font-family: Calibri, sans-serif; font-size: 11pt; margin: 0in; text-align: justify;"> </p><p><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">ઇઝરાઇલનું સૈન્ય </span><span face="Calibri, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">‘</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">લોન સાફ કરે છે</span><span face="Calibri, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">’</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;"> અને </span><span face="Calibri, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">‘</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">મનુષ્યપ્રાણીઓ</span><span face="Calibri, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">’</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;"> સાથે પનારો પાડે છે, ત્યારે રશિયા સામે (યુક્રેનના) ન્યાયી યુદ્ધના તરફદારો ઇઝરાઇલ-પેલેસ્ટાઇનના સંઘર્ષમાં કબજો જમાવનાર ઇઝરાઇલને મદદ કરવા અને હથિયારો આપવા હડી કાઢે છે. બે અલગ રાષ્ટ્રોના ઉકેલનું છેલ્લું અંગવસ્ત્ર પણ રહ્યું નથી. હવે જે છે તે સંપૂર્ણ, ઉઘાડેછોગ નગ્નતા છે. બાઇબલના નવા કરારમાં કહ્યું છે, </span><span face="Calibri, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">‘</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">જે માણસ જાગતો રહે છે અને પોતાનાં વસ્ત્રો સાચવે છે તે પરમસુખી છે. કારણ કે તેને નિર્વસ્ત્ર નહીં ફરવું પડે અને લોકો આગળ તેની એબ ઉઘાડી નહીં પડે.</span><span face="Calibri, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">’</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;"> (નવો કરાર, દર્શન 16</span><span face="Calibri, sans-serif" style="background-color: white; color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">:</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="color: #222222; font-size: 11pt; text-align: justify;">15)</span> </p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-22777078644223662812023-10-15T12:37:00.005+05:302023-10-15T12:37:50.589+05:30 ઇઝરાઇલ-પેલેસ્ટાઇન વિશે થોડી વાતઃ શાંતિથી વાંચવા-વિચારવા માટે<p><span style="white-space-collapse: preserve;">2002ની ગુજરાતી કોમી હિંસાની વાત નીકળે એટલે તેનાથી ખરડાયેલા અને તેમના સમર્થકો તરત 1984ની શીખવિરોધી હિંસાની વાત કાઢે છે--ન્યાય અપાવવા માટે નહીં, છેદ ઉડાડવા માટે.</span></p><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">1984ની શીખવિરોધી હિંસા પછી અને 2002ની ગુજરાતની મહદ્ અંશે મુસ્લિમવિરોધી હિંસા પછી ન્યાયની કામગીરીમાં ભાજપ-કોંગ્રેસ નહીં, માનવ અધિકારને લગતાં સંગઠનો અને અંગત નિસબત ધરાવતા લોકો જ અગ્રસર રહ્યા હતા. આ વાત સામાન્ય માણસોને યાદ રહેતી નથી અને રાજકીય પક્ષો-તેમના અનુયાયીઓ લોકોને આ વાત યાદ રહે તેમ ઇચ્છતા નથી. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">હિંસાનો સામસામો છેદ ઉડાડવાનું કામ નાગરિકોનું નહીં, નેતાઓનું અને તેમની મંડળીઓનું છે. બાકી, હિંસાના છેદ કદી ઉડી શકતા નથી. તેના વર્ગ (સ્ક્વેર) જ થાય છે. ઇઝરાઇલ અને પેલેસ્ટાઇનના મામલે પણ એવું જ છે. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">સદીઓથી યુરોપમાં પ્રતાડનનો ભોગ બનેલા યહુદીઓને વીસમી સદીમાં પેલેસ્ટાઇના માથે મારીને બ્રિટન તો ચાલી નીકળ્યું, પણ ત્યાર પછી થયેલો હિંસાનો સિલસિલો, વચ્ચે વચ્ચે શાંતિપ્રયાસોના અપવાદ સાથે, કરુણ અને કરપીણ રીતે ચાલતો રહ્યો છે. પેલેસ્ટાઇનીઓને ઇઝરાઇલ કઠે છે. કારણ કે એ તેમના માથે મરાયેલું છે. તેમાં વળી વધારાની અણી ધર્મને કારણે ઉમેરાય છે. આખો મામલો યહૂદી વિરુદ્ધ મુસલમાનનો બનાવવામાં આવ્યો છે. અમેરિકા ઇઝરાઇલના પક્ષે છે. આરબ રાષ્ટ્રો પેલેસ્ટાઇનના લોકોના અધિકારોને સમર્થનનો દાવો તો કરે છે, પણ રાષ્ટ્રો વચ્ચેના સંબંધમાં છેવટે ઉમદા લાગણીઓ નહીં, સ્વાર્થ જ બળવાન હોય છે. એટલે આરબ રાષ્ટ્રો મન થાય ત્યારે મુસલમાન અને મન થાય ત્યારે અમેરિકાના ભેરુ બની જાય છે. તેમાં અધિકારથી વંચિત એવા પેલેસ્ટાઇનના લોકોની દશા ફુટબોલ જેવી થાય છે. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">પેલેસ્ટાઇનમાં પણ હમાસ સહિતનાં વિવિધ જૂથો છે, જે પેલેસ્ટાઇનના નામે કામ કરે છે, અંદરોઅંદર ટકરાય છે અને ઇઝરાઇલમાં આતંક ફેલાવે છે. ભારતમાં ઘણા લોકોને ઇઝરાઇલનું ઘેલું છે. ઇઝરાઇલ તેમને માટે આદર્શ દેશ છે અને ભારતે ઇઝરાઇલ જેવા હોવું કે થવું જોઈએ, એવું તે માને છે. ઇઝરાઇલ માટે લડવું એ લડવાનો નહીં, ટકી રહેવાનો પર્યાય છે, એટલી સાદી વાત તે સમજવા માગતા નથી. ચોતરફ શત્રુરાષ્ટ્રોથી ઘેરાયેલા અને વસ્તુતઃ પેલેસ્ટાઇનના માથે મરાયેલા ઇઝરાઇલના માથે અસ્તિત્વ ભૂંસાઈ જવાનો ભય વર્ષો સુધી રહ્યો. ત્યારથી તેની માનસિકતામાં ભૂંસવા કે ભૂંસાઈ જવાના વિકલ્પો જ બચ્યા છે. એટલે શાંતિના નિષ્ફળ પ્રયાસ પછી, પેલેસ્ટાઇનની જમીન પર ઇઝરાઇલનો પથારો વિસ્તરતો જ જાય છે અને પેલેસ્ટાઇનના નિવાસીઓને ભય પમાડતો-ત્રાસ આપતો રહે છે. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">હવે કેટલાક આરબ દેશો ગઈગુજરી ભૂલીને નવેસરથી અમેરિકા સાથે (અને આડકતરી રીતે ઇઝરાઇલ સાથે) હાથ મિલાવવા અને વર્તમાન સ્થિતિને નોર્મલ--સામાન્ય સ્થિતિ તરીકે સ્વીકારી લેવા તૈયાર થયા, તે (નોર્મલાઇઝેશન) વર્તમાન હિંસાના મૂળમાં રહેલો મુદ્દો ગણાવવામાં આવે છે. આગળ કહ્યું તેમ, આરબ રાષ્ટ્રો પેલેસ્ટાઇનના હકની વાતો તો કરે છે, પણ છેવટે સ્વાર્થ બળવાન છે. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">આટલી પૂર્વભૂમિકા પછી અને પેલેસ્ટાઇનના લોકો સમક્ષ શાંતિપૂર્ણ વિરોધની કોઈ જગ્યા ઇઝરાઇલે છોડી નથી એ જાણ્યા પછી પણ, હમાસે ઇઝરાઇલનાં સામાન્ય નાગરિકો સાથે જે ક્રૂરતાથી કામ પાડ્યું, તે નકરો ત્રાસવાદ છે. તેની પાછળની વૃત્તિ ઇઝરાઇલના અન્યાયનો વિરોધ કરવાની હોય તો પણ, અન્યાયનો મુકાબલો અન્યાયથી, રાજ્યના ત્રાસવાદનો મુકાબલો સંસ્થાના ત્રાસવાદથી કરવાથી, છેદ ઉડતા નથી, પણ વર્ગ થાય છે. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">આ સંજોગોમાં કઈ ઢબે સવાલ પૂછવામાં આવે છે-તેનું ફ્રેમિંગ કઈ રીતે કરવામાં આવે છે, એ મહત્ત્વનું છે. મારે ઇઝરાઇલના સરકારી ત્રાસવાદ અને હમાસના બિનસરકારી ત્રાસવાદમાંથી કોઈ એકની પસંદગી શા માટે કરવી પડે? મને બંને ત્રાસવાદ લાગે છે અને બંને એકસરખા ગંભીર લાગે છે. સામસામા છેદ ઉડાડવાની વ્યવસ્થા મારી પાસે નથી. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">જે પ્રજાનું પ્રતિનિધિત્વ આતંકવાદી સંગઠનના હાથમાં આવે અથવા જે પ્રજાનું પ્રતિનિધિત્વ કરતું સંગઠન આતંકવાદનો રસ્તો અપનાવે, ત્યારે એ પ્રજાને પણ ભારે વેઠવાનું આવે છે. કારણ કે, સ્ટેટ (રાજ્ય-સરકાર) આતંક પર ઉતરે તો તે હંમેશાં સવાયું આતંકવાદી જ પુરવાર થાય, એટલાં સંસાધનો તેની પાસે હોય છે. અને હકીકત એ પણ છે કે ઇઝરાઇલને શાંતિની ભાષા સમજાતી નથી. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">આવા સંજોગોમાં આંતરરાષ્ટ્રીય દબાણનો એકમાત્ર વિકલ્પ બાકી રહે છે. સંયુક્ત રાષ્ટ્રસંઘ તો બળુકાઓની દાસી છે. અમેરિકાએ ઇઝરાઇલનો હાથ ઝાલ્યો હોય તો સંયુક્ત રાષ્ટ્રસંઘ ચૂં કે ચાં ન કરે. તો આંતરરાષ્ટ્રીય દબાણના બીજા કયા વિકલ્પ હોઈ શકે? ખબર નથી. કેમ કે, આંતરરાષ્ટ્રીય સંબંધો અને રાજકારણ એ મારા અભ્યાસનો વિષય નથી. અહીં જે લખ્યું એના માટે તે વિષયના નિષ્ણાત હોવાની જરૂર નથી. દ્વેષબુદ્ધિ વગરની સામાન્ય સમજથી તે જોઈ શકાય તેમ છે. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">બાકી, મુસ્લિમવિરોધને ટીંગાડવાની ખીંટીઓ શોધતી પ્રજા ઇઝરાઇલનો જયજયકાર કરે ને તેના સરકારી ત્રાસવાદ પ્રત્યે આંખ આડા કાન કરે તેમાં કશી નવાઈ નથી. અને હમાસના લોકોને કેવળ મુસલમાન ગણીને, તેમનાં અમાનવીય ત્રાસવાદી કૃત્યોને મજબૂરી ગણાવનારી પ્રજાની પણ કશી નવાઈ નથી. આ બંને પક્ષો ખરેખર એકબીજાના આડકતરા સમર્થકો છે ને એકબીજાની સ્થિતિ મજબૂત બનાવે છે. </span><br /><br /><span style="white-space-collapse: preserve;">અલગ હોય તો તે એવા લોકો, જેમને બંને પક્ષનો ત્રાસવાદ દેખાય છે, એકસરખો કઠે છે અને બીજા પ્રકારના ત્રાસવાદનું જરાય ઉપરાણું લીધા વિના-તેને વાજબી ઠરાવ્યા વિના, સરકારી ત્રાસવાદ વધારે ગંભીર-વધારે મૂળરૂપ લાગે છે. </span>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-90366358498560397292023-09-21T21:44:00.008+05:302023-09-21T21:44:47.214+05:30મચ્છરનો ડંખ<p><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify;">કવિઓએ ભ્રમરના ડંખ વિશે ઘણું લખ્યું
છે, પરંતુ તેમના સાહિત્યમાં બીજી ઘણી વાસ્તવિકતાઓની જેમ મચ્છરડંખના ઉલ્લેખની
ગેરહાજરી નોંધપાત્ર છે. પહેલાં તો એવો વિચાર આવે કે સંસ્કૃત કવિઓના જમાનામાં મચ્છર
નહીં હોય</span><span style="text-align: justify;">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify;">
ડાયનોસોર ક્યારે હતાં અને ક્યારે ન હતાં, તેના વિશે આધારભૂત માહિતી મળે છે, પણ
મચ્છરો વિશે એવી કોઈ વિગત કમ સે કમ સામાન્ય જનતાની જાણકારીમાં તો નથી.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પરશુમરામની કથામાં એવો ઉલ્લેખ આવે છે
કે પરશુરામ તેમના પ્રિય શિષ્ય કર્ણના ખોળામાં માથું મૂકીને સુતા હતા ત્યારે કર્ણને
ભમરાએ ડંખ માર્યો, લોહી નીકળ્યું અને કર્ણ ચૂપચાપ પીડા સહન કરતો રહ્યો. તેનાથી
પરશુરામને કર્ણના કુળ વિશે શંકા ગઈ. ધારો કે કર્ણને ભમરાને બદલે મચ્છર કરડ્યું કે
કરડ્યાં હોત તો</span>?</p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">મચ્છરડંખપીડિતોને આ મૂંઝવણ સમજાઈ
શકશેઃ વારંવાર મચ્છર કરડતું હોય તો, કરડનાર ઇસમ, એટલે કે મચ્છર, એક જ છે કે અનેક,
એવી કેમ ખબર પડે</span>?<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એકનું
એક મચ્છર વારે ઘડીએ કરડતું હોય એવું પણ ન બને</span>?<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> કેટલાંક પશુપક્ષીઓને રેડિયો
ફ્રિકવન્સીવાળાં ટેગ લગાડવામાં આવે છે, એવું હજુ સુધી મચ્છરોના કિસ્સામાં બન્યું
નથી. માણસોની આંખ પણ મચ્છરને </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ચહેરો</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> જોઈને ઓળખવા માટે ટેવાયેલી નથી
હોતી. ઘણા માણસો બીજા માણસોનો ચહેરો પણ માંડ યાદ રાખી શકતા હોય ત્યાં તે મચ્છરને
ઓળખે એવી અપેક્ષા શી રીતે રાખી શકાય</span>?</p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">શક્ય છે કે કેટલાક મચ્છરપીડિતોએ
રાત્રે સુતી વખતે મચ્છર દ્વારા થતા આક્રમણ વિશે લખ્યું હોય. કારણ કે તે વખતે
મચ્છરોનો હુમલો ફક્ત શરીર પર જ નહી, ઉંઘ પર પણ થતો હોવાથી તેની ગંભીરતા બેવડાઈ જાય
છે. તેના કારણે, દિવસે મચ્છરો દ્વારા થતી છાપામારીને અવગણવા જેવી કે હળવાશથી લેવા
જેવી નથી. સામાન્ય રીતે આસ્તિકો એવું વિચારતા હોય છે કે ઇશ્વરની મરજી આગળ માણસનું
કંઈ ચાલતું નથી. પણ જીવ અને શિવ વચ્ચે ફરક ન કરતા લોકો જાણે છે કે ફક્ત ઇશ્વરની
નહીં, ઘણી વાર તો મચ્છરની મરજી આગળ પણ માણસનું કશું ઉપજતું નથી. માણસ ખુરશીમાં
પગ</span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;"> </span><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">લાંબા કરીને બેઠો હોય અને અચાનક પગે
ચટકો ભરાયાનો અહેસાસ થાય છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">ગામમાં તોફાન થાય તો અમુક લોકો પર
સૌથી પહેલી શંકા જાય, એવી જ રીતે દિવસે પગમાં કંઈક સળવળાટ કે કરડાટ અનુભવાય તો
પ્રાથમિક શકમંદ કીડી કે ચોમાસામાં મંકોડા હોય. નેતાઓ નિવેદનો ફટકારીને સમસ્યાઓ
ઉકલી જશે એવો દેખાવ કરે છે તેમ, માણસ ચટકો લાગ્યો હોય ત્યાં હાથથી એકાદ હળવી થપાય
મારીને સમસ્યા ઉકલી જશે એવી આશા રાખે છે. ફરક એટલો કે નેતા જેના વિશે નિવેદન
ઠપકારે છે એ સમસ્યા તેમની નહીં, દેશની હોય છે. એટલે એ ન ઉકલે તો તેમને કશો ફરક
પડતો નથી અને ઘણા કિસ્સામાં ફાયદો પણ થાય છે. જ્યારે ચટકાગ્રસ્તને તેના હાથ કે પગ
પર થયેલા હુમલાનો નીવેડો લાવવાનો હોય છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પહેલા ચટકા પછી માણસ તેના સગડ
શોધવાનો પ્રયાસ કરે અને તેની પર કોઈનું ધ્યાન પડતાં, તે સહજ પૂછે કે </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">શું થયું</span>?’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> ત્યારે ઘડીક ડંખનો ડંખ ભૂલીને માણસ
વડાપ્રધાનની </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ન કોઈ
ઘુસા થા, ન કોઈ ઘુસા હૈ</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">
મુદ્રામાં </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કંઈ
નહીં, કંઈ નહીં</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> કરવા
લાગે છે. તેનાથી મચ્છરને (અને ચીનને પણ) ફાવતું જડે છે. પરંતુ મચ્છર ફરી કરડે
ત્યારે માણસની ધીરજ ખૂટે છે. તે રાજનેતા નથી. તેને દેશને તમાચો વાગવા દઈને પોતાનો
ગાલ લાલ રાખવાનો નથી હોતો. એટલે તે મચ્છરના હુમલાના પ્રતિકાર માટે વિકલ્પો વિચારે
છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પોલીસમાં ફરિયાદ થઈ શકે</span>?’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> તે વિચારે છે. પછી તેને યાદ આવે છે
કે પોલીસમાં માણસો સામેની ફરિયાદ માંડ નોંધાતી હોય ત્યાં સેમી-અદૃશ્ય એવા મચ્છર
સામેની ફરિયાદ ક્યાંથી નોંધાવાની</span>?<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> અને
ધારો કે કોઈની ઓળખાણથી નોંધાઈ પણ ગઈ, તો અજ્ઞાત મચ્છર સામે એફઆઈઆર નોંધાવીને શા
કાંદા કાઢી લેવાના</span>?<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> બીજો
એ પણ ખ્યાલ આવે છે કે મચ્છરે કોઈ રીતે મારી ધાર્મિક લાગણી દુભાવી છે એવી ફરિયાદ
ઊભી થાય તો પોલીસને રસ પડે. પણ મચ્છરે હાથે કે પગે મારેલા ડંખમાં ધાર્મિક લાગણીનું
આરોપણ શી રીતે કરવું</span>?<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> તેના
માટે લાગણીદુભાવ સ્પેશ્યલિસ્ટોની મદદ લેવા જતાં ઓડનું ચોડ થાય, એમ માનીને એ વિકલ્પ
પડતો મુકાય છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">પોલીસમાં છેક ઉપરની ઓળખાણ હોય તો
મચ્છરના એન્કાઉન્ટરનો વિકલ્પ રહે છે, પણ આજકાલ ગુજરાતમાં એન્કાઉન્ટરનું ચલણ રહ્યું
નથી. અને આટલા નાના કામમાં પોલીસનો સહકાર મેળવવા માટે છેક સહકાર મંત્રી અમિત શાહ
પાસે ફોન કરાવવો પડે, તેમાં મચ્છરને વધુ પડતું મહત્ત્વ આપી દીધા જેવું થાય, એમ
વિચારીને તે વિકલ્પ પર ચોકડી મુકાય છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">સોશિયલ મિડીયાના ખેલંદાઓને વિચાર આવે
છે કે આ મચ્છરનું ફેસબુક-ટ્વિટર પર એકાઉન્ટ હોત તો તેને ખબર પાડી દેત. સાયબર
સેલમાંથી તેનું એવું ટ્રોલિંગ કરાવત કે તે ફરી વાર મને કરડવાની ખો ભૂલી જાત. પરંતુ
મચ્છરોને લોહી પીવા માટે ફેસબુક પર હોવાની જરૂર પડતી નથી. એ બાબતમાં તે આત્મનિર્ભર
હોય છે. છેવટે, માણસ એકાદ મચ્છર અગરબત્તી કે મચ્છર ભગાડતા પ્રવાહીનો પ્રયોગ કરીને,
પોતે તો બનતું કર્યું, એવો સંતોષ માને છે અને દુનિયા મચ્છરમુક્ત થાય એવા અચ્છે
દિનની રાહ જુએ છે.</span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-6925913254776409492023-08-16T22:08:00.003+05:302023-08-16T22:08:31.790+05:30વર-કન્યા, (સરકારથી) સાવધાન<div class="xdj266r x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">ગુજરાત સરકાર પ્રેમલગ્નમાં માતા-પિતાની મંજૂરી ફરજિયાત બનાવવાનું વિચારી રહી છે. ના, આ વાતમાં સરકાર વિચારી રહી છે-તે વિચારી શકે છે, તે સમાચાર નથી. અને સરકાર તે જોગવાઈ લાવવાનું વિચારી રહી છે, તે સમાચાર ઓછામાં ઓછા 18 વર્ષ જૂના છે. </span></div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>વર્તમાન વડાપ્રધાન ગુજરાતના મુખ્ય મંત્રી હતા ત્યારે મણિપુર એકંદરે શાંત હતું ને મહિલા પહેલવાનોની કશી માથાકૂટ ન હતી. તે વખતે મુખ્ય મંત્રીને દીકરીઓની ઘણી ચિંતા રહેતી. એક દીકરીની તો તેમને એટલી બધી ચિંતા હતી કે તેની પાછળ ગૃહ ખાતું સંભાળતા મંત્રીની દેખરેખ હેઠળ રાજ્યની એન્ટિ-ટેરરિસ્ટ સ્ક્વોડ કામે લગાડી દેવામાં તેમને ખચકાટ થયો ન હતો. તે મામલો છેવટે અદાલતે પહોંચ્યો ત્યારે દીકરીના પિતાએ કહ્યું હતું કે મુખ્ય મંત્રી તેમના જૂના પરિચિત છે અને તેમના (પિતાના) કહેવાથી જ મુખ્ય મંત્રીએ તેમની દીકરીનું ‘ધ્યાન’ રાખ્યું હતું. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">વ્યક્તિગત કિસ્સો જવા દઈએ તો પણ, જૂના-નવા સમાચાર એ છે કે લગ્નમાં માતા-પિતાની સંમતિ ફરજિયાત બનાવવાની જાહેરાત 18 વર્ષ પહેલાં જેટલા મોટા ઉપાડે કરવામાં આવી હતી, એટલા જ પાછા પગલે જઈને સરકારે તેને રદ કરવી પડી હતી. હવે, ગુજરાતની દીકરીઓની સલામતીની સરકારે નવેસરથી ચિંતા જાગી છે. એ અલગ વાત છે કે આ જ સરકાર બળાત્કારના ગુનામાં દોષી ઠરી ચૂકેલા લોકોની સજાનો બાકી રહેલો થોડો હિસ્સો માફ કરી શકે છે. તેમાં પણ દીકરીઓ પ્રત્યે ચિંતા દર્શાવવાની સરકારની એવી કોઈ રીત છુપાયેલી હશે, જે આપણા જેવા સામાન્ય માણસોને ન સમજાય. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">ચિંતા કરવાની-લાગણી બતાવવાની બાબતમાં (અને આમ તો બીજી ઘણી બાબતોમાં) સરકારોનું કામકાજ ધૃતરાષ્ટ્ર જેવું હોય છેઃ તે પ્રેમ દેખાડવા માટે જેને ભેટે તેનું પણ ઘણી વાર આવી બને. હવે સરકાર લગ્નલાયક છોકરાછોકરીઓનાં માતાપિતા પ્રત્યે પ્રેમ દેખાડવાના મૂડમાં છે. તેની પાછળ અપાતું સામાન્ય કારણ છોકરીઓના હિતનું છે. ગ્રાઉચો માર્ક્સ નામના એક અવળચંડા હાસ્યકારે કહ્યું હતું કે જે ક્લબ મારા જેવા માણસને સભ્યપદ આપે, એવી ફાલતુ ક્લબોમાં હું સભ્ય બનતો નથી. ગુજરાત સરકાર પણ ગ્રાઉચોના અંદાજમાં વિચારી શકે કે જે યુવાનો-યુવતીઓ વારંવાર અમને જ મત આપ્યા કરે, તેમની નિર્ણયશક્તિ પર કેટલો ભરોસો મૂકી શકાય? અને જે માતાપિતાઓ વારંવાર અમને સત્તા સોંપતાં હોય તેમની લાગણીનો વિચાર કરવો પડે કે નહીં? (જમણેરીઓનો વિરોધ કરનારાને ડાબેરી તરીકે ખપાવવા ઉત્સુક જનોના લાભાર્થે ખાસ નોંધઃ ગ્રાઉચો માર્ક્સ ડાબેરી વિચારસરણીના પ્રણેતા કાર્લ માર્ક્સના કશા સગપણમાં ન હતો.)</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">સરકારનો નવો-જૂનો વિચાર, અગાઉ થયો હતો તેમ, ફરી એક વાર કચરાપેટીભેગો થાય અને આ બાબતે સમય 18 વર્ષ આગળ ચાલ્યો છે—પાછળ નહીં, તેનો ઝાંખોપાંખો પુરાવો મળી રહે, એવી ગુજરાતવાસીઓને શુભેચ્છા. સાથોસાથ, ભૂલેચૂકે સરકારનું ગતકડું કાયદો બની જાય તો કેવી સ્થિતિ સર્જાઈ શકે, તેની મસ્તીભરી કલ્પના.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">*</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">એક વ્યાવસાયિક પાસે લખાવેલી અરજી</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">વિષયઃ પ્રેમલગ્નમાં માતાપિતાની સંમતિ મેળવી આપવા/સંમતિમાંથી મુક્તિ મેળવી આપવા માટે ઘટતું કરવા માટે જરૂરી સૂચના આપવા માટેનો સત્તાવાર નિર્દેશ કરવા માટેની વિનંતી </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">મહેરબાન સાહેબ,</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">આથી અમો, નીચે સહી કરનાર ફલાણાભાઈ ને ઢીંકણાબહેન, આપણા દેશના બંધારણના, ઇષ્ટ દેવતાના અને બેકરી આઇટેમોના પ્રેમી હોવાને કારણે યીસ્ટ દેવતાના પણ સોગંદ ખાઈને જણાવીએ છીએ કે અમો લગ્નલાયક ઉંમર વટાવી ગયેલ છીએ. અમો એકબીજા સાથે રાજીખુશીથી, કોઈની ધાકધમકી વિના, બિનકેફી અવસ્થામાં, પૂરા સાનભાન સાથે પ્રેમમાં પડેલ છીએ. અને અમને કોઈ પ્રકારની ઇજા થયેલ નથી. તેનું સિવિલ સર્જનનું પ્રમાણપત્ર આ સાથે સામેલ છે. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">અમારા પ્રેમસંબંધના પુરાવા તરીકે અમારી વચ્ચેના પત્રવ્યવહારની નોટરી કરાવેલી પ્રમાણિત નકલો, સિનેમાની ટિકિટો, રેસ્ટોરાંનાં બિલ, એકબીજાને ઘરે મુકવા જવા પેટે થયેલો પેટ્રોલખર્ચ વગેરે આ અરજી સાથેના બીડાણમાં સામેલ છે. આ નકલોની અસલ પણ અમો જરૂર પડ્યે કચેરીમાં રજૂ કરવા બંધાયેલા છીએ તે હકીકતથી અમો વાકેફ છીએ અને તેને કબૂલમંજૂર રાખીએ છીએ.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">અમો કોર્ટમાં લગ્ન રજિસ્ટર કરાવવા ગયાં ત્યારે ખબર પડી કે સરકાર માઈબાપ તરફથી લગ્નનું પ્રમાણપત્ર મેળવવા માટે પહેલાં અમારાં માતા-પિતાની સંમતિ મેળવવી જરૂરી છે. અમારી વિનંતી છે કે અમે જાહેરમાં બેસીને શાંતિથી વાતો કરતાં હતાં ત્યારે જે ગુંડાભાઈઓ સંસ્કૃતિના નામે અમને નસાડવા આવતા હતા ને અમારી તરફ લાકડીઓ વીંઝતા હતા, તે જ ગુંડાભાઈઓને તમે અમારાં માતા-પિતાની સંમતિ મેળવવા માટે મોકલી આપી શકો? તેમને અમારા ઘરે મોકલવામાં જે કંઈ ટીએ-ડીએ અને સંબંધિત ખર્ચ થાય, તે અમે તેમને રોકડેથી આપવાનું કબૂલીએ છીએ. </div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space-collapse: preserve;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">આપસાહેબને માલુમ થાય કે અમારાં માતાપિતા સાથે અમારી કોઈ અદાવત નથી, પણ અમારાં માતાપિતાને અમારો સંબંધ મંજૂર નથી. કારણ કે અમારામાંથી છોકરાના પપ્પા સાયબર સેલની એક શાખામાં કામ કરે છે અને છોકરીના પપ્પા વિરોધ પક્ષ સાથે જોડાયેલ છે. તેમની વચ્ચે વાતચીત કરાવવા અને સંબંધ માટે મનાવવા સંયુક્ત રાષ્ટ્રસંઘમાંથી શાંતિરક્ષક દળ મંગાવવું પડે, જેનો ખર્ચ ભોગવવાની અમારી ક્ષમતા નથી. તે સંજોગોમાં આપસાહેબને વિનંતી કે અમને માતાપિતાની સંમતિ મેળવવામાંથી મુક્તિ આપવામાં આવે અથવા સરકારશ્રી પોતે અમારાં માતા-પિતા પાસેથી અમને એવી સંમતિ મેળવી આપે. આ માટે ઘટતું કરવા માટેની વિનંતી સાથે,</div></div><p><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space-collapse: preserve;">આપના વિશ્વાસુ અરજદાર--</span> </p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-92208446469954750472023-08-05T15:36:00.002+05:302023-08-05T15:36:47.660+05:30અચ્યુતભાઈ યાજ્ઞિકનો ઇન્ટર્વ્યૂ (30 એપ્રિલ, 2006) : સગવડિયા ઇતિહાસ અને સગવડિયા ધર્મથી પેદા થયેલા મતિભ્રમે ગુજરાતીઓને વધારે હિંસક અને ક્રૂર બનાવ્યાં છે<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgl-LZve1a6W1B6diCHz0_8iiqVUls6R_UVwxbH6F6yHcjzPfB-ySjhMcmsmY8npjjFucyKsR6JDhKbiW8CZbptWFfQ-GGVSNWDbpTwu43WR7jlxdUtHIaWS1Ohj3QkPhtFYAZAWgIa9nCJE4AbILbZwepL8ife9iuZEvZDkyB9hS7aWOrdpR789-wDTA/s2048/365465448_630352349077275_2274736642103991729_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1435" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgl-LZve1a6W1B6diCHz0_8iiqVUls6R_UVwxbH6F6yHcjzPfB-ySjhMcmsmY8npjjFucyKsR6JDhKbiW8CZbptWFfQ-GGVSNWDbpTwu43WR7jlxdUtHIaWS1Ohj3QkPhtFYAZAWgIa9nCJE4AbILbZwepL8ife9iuZEvZDkyB9hS7aWOrdpR789-wDTA/s320/365465448_630352349077275_2274736642103991729_n.jpg" width="224" /></a></div>વર્ષ 2006-07માં
<span lang="EN-GB">'</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">દિવ્ય ભાસ્કર</span><span lang="EN-GB">'
</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સાથે સંકળાયો ત્યારે ગુજરાતી પત્રકારો કરતાં
સાવ જુદાં વલણો ધરાવતા</span><span lang="EN-GB">,</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> પ્રયોગશીલ અને મૌલિક એવા </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આકાર પટેલ તેના ગ્રુપ એડિટર હતા. તેમણે રવિવારની પૂર્તિને નવું રૂપ
આપ્યું અને તેમાં એક આખા પાનાના ઇન્ટર્વ્યૂનો સમાવેશ કર્યો. તે સ્વરૂપમાં મારે
પાંચ-છ ઇન્ટર્વ્યૂ કરવાના થયા. તેમાંથી એક અચ્યુતભાઈનો હતો. થોડા વખત પહેલાં
તેમનું ગુજરાત વિશેનું પુસ્તક આવ્યું હતું. એટલે તે વાંચીને તેમનો ઇન્ટર્વ્યૂ કરવો
એવું ઠર્યું. તે ઇન્ટર્વ્યૂ નિમિત્તે અચ્યુતભાઈ સાથે શરૂ થયેલો સંબંધ પછી તો સતત
જળવાઈ રહ્યો. </span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span><p></p><p>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અચ્યુતભાઈની
વિદાય પછી વડીલ મિત્ર વિપુલ કલ્યાણીએ તેમના ઇન્ટર્વ્યૂની વર્ડ ફાઇલ માગી. જાતે
ટાઇપ કરવાનું અનુકૂળ ન હતું. એટલે મિત્ર સુજાતને કહ્યું. તેણે તત્કાળ કરીને તે
મોકલી આપી. એટલે 17 વર્ષ પહેલાંનો આ ઇન્ટર્વ્યૂ અહીં મૂક્યો છે. </span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p><p>*</p><p> <span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">બેસ્ટસેલર પુસ્તક </span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">શેપિંગ
ઓફ મોડર્ન ગુજરાત</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">ના સહલેખક તરીકેની સૌથી તાજી ઓળખ ધરાવતા અચ્યુત યાજ્ઞિક છેલ્લા ત્રણેક
દાયકાથી ગુજરાતના જાહેરજીવન સાથે સંકળાયેલા રહ્યા છે. તેમના કૌટુંબિક સંસ્કાર
કર્મકાંડી બ્રાહ્મણના. તેની પર રામમનોહર લોહિયાના સમાજવાદનો રંગ ચડ્યો. એટલે </span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">ગુજરાત
સમાચાર</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">માં દસ
વર્ષની નોકરી દરમિયાન યુનિયન પ્રવૃત્તિ અને કામદાર સંઘની પ્રવૃત્તિઓ સાથે નજીકથી
સંકળાયેલા રહ્યા. ગુજરાતી પત્રકારત્વમાં એક દાયકો વિતાવ્યા પછી અચ્યુતભાઈ મુક્ત થયા.
</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">સેન્ટર
ફોર સોશિયલ સ્ટડીઝ</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;"> (સુરત)ના સંશોધનપત્ર </span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">અર્થાત્</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">ના
સ્થાપક-સંપાદક બન્યા. પાંચેક વર્ષ સુધી </span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">ઇકોનોમિકલ એન્ડ પોલિટિકલ વીકલી</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;"> જેવા
પ્રતિષ્ઠિત સામયિક માટે ગુજરાતમાં રહીને કામ કર્યું. </span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">લોકાયન</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;"> પ્રોજેક્ટથી તે સમાજકાર્ય સાથે
સંકળાયા અને </span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">સેતુ – સેન્ટર ફોર સોશિયલ નોલેજ એન્ડ એક્શન</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">ની સ્થાપના કરીને સમાજકાર્યમાં
ઝંપલાવ્યું. તેમના શબ્દોમાં કહીએ તો, </span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">“</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;">સાહસ કરી શકું એવી સ્થિતિમાં હતો,
એટલે સાહસ કર્યું.</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">”</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify; text-indent: 36pt;"> બૌદ્ધિક પ્રતિભા અને સંશોધક
તરીકેનું ઊંડાણ તેમના પુસ્તકમાં જ નહિ, તેમની સાથેની વાતચીતમાં પણ સતત (તેમના
મુક્ત હાસ્યની જેમ) પ્રગટતું રહે છે. તેમની સાથેની વિશેષ મુલાકાતના અંશો અત્રે
પ્રસ્તુત છે</span><span lang="EN-GB" style="text-align: justify; text-indent: 36pt;">:</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સાહિત્યનો સમાજ સાથેનો નાતો તૂટી ગયો
છે, એવી ફરિયાદ ભૂકંપ અને ૨૦૦૨નાં રમખાણો પછી તીવ્ર બની છે. આવું થવાનું શું કારણ</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સાહિત્ય હોય કે સામાજિક પ્રવૃત્તિ, તેમાં પડેલા માણસે ડી-લર્નિંગની
પ્રક્રિયામાંથી પસાર થવું પડે. કૌટુંબિક વારસાને લીધે જે ભાષા અને સમજ પ્રાપ્ત થઈ
હોય તેનો પ્રભાવ ધીમે ધીમે ઓછો થવો જોઈએ કારણ કે બહુજન સમાજ સાથે સંકળાવાનું છે. એ
પ્રક્રિયા ન થાય, તો બહુજન સમાજ સાથે સીધું સંધાન થઈ શકતું નથી. સાહિત્યમાં લેખકોએ
પોતાના પરિવેશની બહાર જવાનો પ્રયાસ ન કર્યો. ગાંધીયુગમાં શહેરના ભણેલાગણેલા લોકોને
પોતાના પરિવેશની બહાર ખેડા કે બારડોલીના ખેડૂતો સાથે વાત કરવાનો સંબંધ ઊભો થયો, પણ
આઝાદી પછી એ પ્રક્રિયા અટકી ગઈ. આઝાદી પછીના સાહિત્યને હું </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માસ્તરિયું
સાહિત્ય</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> કહું
છું. તે ચારસો-પાંચસો અધ્યાપકો-પ્રાધ્યાપકોનું સાહિત્ય થઈ ગયું છે. એ લોકો જ વાંચે
અને એ જ સમજે. લોકમાનસ સાથેના તંતુવિચ્છેદની વાત પણ રસિકલાલ પરીખે સાહિત્ય પરિષદના
અધ્યક્ષપદેથી ૧૯૬૪-૬૫માં કરી હતી. બીજું કારણ એ કે સાહિત્યનો ઇતિહાસ સાથેનો સંબંધ
તૂટી ગયો. તેના સંયુક્ત પરિણામ તરીકે ઘોર વ્યક્તિવાદ ઊભો થયો, જેને </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">રે મઠ</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની
પ્રવૃત્તિ કહેવામાં આવે છે, તેમાં પણ ઘોર વ્યક્તિવાદ હતો. વર્તમાન અને ભૂતકાળ
સાથેનો સંબંધ તૂટી જતાં સાહિત્યકારો સ્વકેન્દ્રી બની જાય છે અને રોગિષ્ટ મનોદશા
ઊભી થાય છે. અત્યારનું આપણું સાહિત્ય રૂગ્ણ મનોદશાનું પરિણામ છે.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કનૈયાલાલ મુનશીએ જે લખ્યું તેને
ઇતિહાસ કહેશો</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">મુનશીએ ગુજરાતની અસ્મિતાના તેમના ખ્યાલને પોષે એવું ઇતિહાસમાં જે હતું
એ લીધું. ચૌલુક્ય સમયને તેમણે ઊંચી પાયરી પર મૂકી આપ્યો. નવલકથા હોય તેમાં છૂટછાટ
તો લઈ શકાય, પણ મુનશી-ધૂમકેતુની ઐતિહાસિક નવલકથાઓના પરિણામે ગુજરાતનું એક દર્શન
એવું ઊભું થયું, જે હિંદુ ભૂતકાળની વાત કરતું હતું. મુસ્લિમ શાસન શરૂ થયું તેના
પહેલાંના સમયની ચર્ચા કરતું હતું. દાખલા તરીકે, આજે અમદાવાદને કોઈ સંબંધ હોય તો એ
જૂના અમદાવાદની સ્થાપના સાથે છે. તેને ઐતિહાસિક રીતે સોલંકીસમય સાથે કોઈ સંબંધ
નથી. પણ (નવલકથાઓ પછી) પ્રવૃત્તિ એવી થઈ કે અમદાવાદને સોલંકીસમય કે ચૌલુક્ય સમય
સાથે જોડી દેવામાં આવે છે. બીજી રીતે એવું પણ કહેવાય કે આ પ્રકારની નવલકથાઓને
કારણે ગુજરાતમાં પ્રતિવાદ ન હતો એ પ્રગટ્યો.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">નર્મદે </span><span lang="EN-GB">‘</span></i></b><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જય જય ગરવી ગુજરાત</span><span lang="EN-GB">’</span></i></b><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> ગાયું
હતું...</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">નર્મદે કરેલી ગુજરાતી અસ્મિતાની વાત ભાષાકીય અને </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">શું
શાં પૈસા ચાર</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ના સંદર્ભમાં હતી. નર્મદથી પહેલાં પ્રેમાનંદે </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગરવો
દેશ ગુજરાત</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> લખ્યું છે, પણ કયું ગુજરાત એ પ્રેમાનંદે કહ્યું નથી. મુનશી-ધૂમકેતુની
નવલકથાઓમાં જે ગુજરાત આવે છે, એ મુસ્લિમોના આગમન પૂર્વેનું છે એટલે કે ગુજરાતની
બહુવિધતાનો એમાં સ્વીકાર નથી. </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કરણઘેલો</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માં નંદશંકર મહેતાએ પણ એવું કર્યું
છે. એ વખતે સવાલ થાય છે કે તમે કયા ગુજરાતની વાત કરો છો</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એ ગુજરાતની જેમાં સુરત, અમદાવાદ,
જામનગર અને ભુજ પણ નહોતું</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એ પ્રકારના સાહિત્યમાં, ગુજરાતની સંસ્કૃતિમાં
રહેલા સમન્વયની વાત આગળ ન વધી. સાહિત્યમાં ઇતિહાસ આવ્યો, પણ વિશિષ્ટ રીતે આવ્યો.
તેમાં ઇતિહાસબોધ ન આવ્યો.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પુસ્તકમાં વર્તમાન પરિસ્થિતિ માટે
તમે બૌદ્ધિક ગરીબીને જવાબદાર ગણાવી છે. એના માટે જવાબદાર કોણ</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એક તો આપણી વણિકવૃત્તિ. અત્યારે અમદાવાદની એલ.ડી. ઇન્સ્ટિટ્યૂટમાં
પોણો લાખ હસ્તપ્રત છે. કોબામાં એક લાખ હસ્તપ્રત છે. ગુજરાતમાં હસ્તપ્રતોનો મોટો
ભંડાર છે. જૈન મુનિઓ જિનવિજયજી અને પુણ્યવિજયજીએ પ્રયત્નો કરીને આ ભંડાર એકઠો
કર્યો. તેનાથી એ ખજાનો સચવાયો અને અત્યારે સુરક્ષિત છે. એની વારસા તરીકે વાત
કરવાની – ગૌરવ લેવાનું પણ તેને આગળ લઈ જવાનું શું</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">હસ્તપ્રતો વાંચનારા કેટલા</span><span lang="EN-GB">?’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એવું
પૂછીએ, તો એનો જવાબ મળતો નથી કારણ કે તેના માટે જૂની ગુજરાતી, પ્રાકૃત અને
અપભ્રંશનો અભ્યાસ કરવો પડે અને તેમાં મુદ્દાનો સવાલ આવીને ઊભો રહે</span><span lang="EN-GB">:</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એમાંથી
મળે શું</span><span lang="EN-GB">?’<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અત્યારના સમાજમાં સંપ્રદાયોનું
વર્ચસ્વ ઘણું છે. સમાજ પર અસર વિશે બહુ સાંભળવા મળતું નથી.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">હિંદુત્વની વાત થાય છે, ત્યારે સંઘ પરિવાર અને તેના જુદા જુદા સભ્યોની
જ ચર્ચા થાય છે. તેને કારણે હિંદુત્વને ગુજરાતમાં આગળ લઈ જવામાં સંપ્રદાયોના
પ્રદાનની વાત થતી નથી. આ સંદર્ભમાં ત્રણ મુદ્દા અગત્યના છે</span><span lang="EN-GB">:</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> (૧)
પહેલાં ભક્તિ આંદોલનમાં સમન્વયની વાત હતી.<span style="background-color: white;"> <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">નવા સંપ્રદાયોથી એ તત્ત્વ કોરાણે મુકાઈ ગયું.</span></span> (૨)
સાયન્સ-ટેક્નોલૉજીમાં નકારાત્મક પરિણામોની ચર્ચા નહિ કરવાની. ઉપરથી, તેમને સિદ્ધિ
તરીકે ઓળખવામાં આવે છે. અણુબોમ્બથી વધારે અધાર્મિક બીજું શું હોઈ શકે</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> પણ એ
અધાર્મિક છે એવું કહેવાતું જ નથી, એટલે સંપ્રદાયોના લોકો એવા મહાન ભારતની કલ્પના
કરે છે, જે ખરેખર પશ્ચિમની નાની આવૃત્તિ છે. (૩) ઉપભોક્તાવાદની પણ ચર્ચા નહિ
કરવાની. તેના કારણે, મધ્યમવર્ગને બહુ મજા પડી ગઈ.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આ ત્રણેય રીતે એક એવો નવો હિંદુવાદ અને હિંદુધર્મ ઊભો કર્યો, જે તેની
પ્રશિષ્ટ પરંપરાથી દૂર થઈ ગયો.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એટલે કે અત્યારના હિંદુત્વનો હિંદુ
ધર્મ સાથેનો સંબંધ નામ પૂરતો જ રહ્યો.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કુટુંબની દૃષ્ટિએ અમારા કુળદેવતા રામ છે. મેં કોઈ દિવસ રામચંદ્રજીના
હાથમાં ધનુષ્ય અને બાણ હોય એવી મૂર્તિ જોઈ નથી. આખા ગુજરાતમાં કોઈ પણ ઠેકાણે
મંદિરમાં જુઓ તો રામની જોડે સીતા બેઠાં હોય. એ આખી <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">કુટુંબવિશેષની</span> વાત છે. એને બદલે, નવા <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">રામ</span> ઊભા કરવામાં આવ્યા.
તેમના હાથમાં ધનુષ્યબાણ મૂકી દેવામાં આવ્યું. વિશ્વ હિંદુ પરિષદ લંકાદહનની વાત
કરીને કહે છે કે <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">આતતાયીઓ</span>-રાક્ષસોનું
દહન કરવું જોઈએ. પણ લંકાદહન પછી હનુમાનજી કેવું દુઃખ પ્રગટ કરે છે, તેની વાત જ નહિ
કરવાની. અત્યારે હિંદુ ધર્મનું ફક્ત એવું જ સ્વરૂપ રજૂ કરવામાં આવે છે, જેનો મધ્યમ
વર્ગની <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">જીવનપદ્ધતિ</span>
સાથે મેળ બેસી જાય છે. <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">તેમના</span>
મનમાં કોઈ શંકા થતી નથી. જે ઇતિહાસમાંથી, તેમ પુરાણોમાંથી કે રામાયણ-મહાભારત જેવા
મહાગ્રંથોમાંથી ચૂંટેલી વસ્તુ મૂકવાથી <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">બુદ્ધિભ્રમ</span> ઊભો થાય છે. એ ભ્રમ <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">તોડવાનો</span> પ્રયત્ન કરનાર માટે <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">વાદવિવાદનો</span> કોઈ અવકાશ રહેતો નથી. <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">મારામારી</span> જ થાય છે.
સગવડિયા ઇતિહાસ અને સગવડિયા ધર્મથી પેદા થયેલા મતિભ્રમે ગુજરાતીઓને વધારે હિંસક
અને ક્રૂર બનાવી દીધા છે. શાંતિપ્રિય, <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">વણિકબુદ્ધિવાળી</span> અને વચલો રસ્તો <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">કાઢનારી</span> પ્રજા તરીકેની છબિ સાથે તેને ક્યાંય મેળ
ખાતો નથી.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="background-color: white; font-family: Shruti, sans-serif;">બીજી અગત્યની વાત એ છે કે અત્યારે જે રીતે હિંદુ અને મુસ્લિમના <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ભાગલા</span> કરવામાં આવે છે, એવા
ભાગલા <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">પહેલાં</span> હતા જ
નહિ. વસતી ગણતરી કે મ્યુનિસિપાલિટીની ચૂંટણીઓ જેવી <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">પાશ્ચાત્ય</span> અસરોએ આવા ભાગલામાં મોટો <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">ભાગ</span> ભજવ્યો. એ
સંસ્થાનવાદની નીપજ છે. એ રીતે, અત્યારનો હિંદુવાદ પણ સંસ્થાનવાદની નીપજ છે. એ આપણી
ભક્તિ પરંપરા પ્રમાણેનો કે હિંદુ ધર્મમાંથી ફિલસૂફીનું તત્ત્વ પકડીને પુનઃજીવિત
કરાયેલો નથી.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">હિંસાના જનીન ગુજરાતીઓમાં ક્યાંથી
આવ્યા</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પુસ્તકમાં આંકડા અને નક્શા સાથે અમે તારવ્યું છે કે જે વિસ્તારોમાં
ભ્રૂણહત્યાનું પ્રમાણ ઊંચું છે, કૌટુંબિક હિંસા જ્યાં વધુ છે ત્યાં ૨૦૦૨માં કોમી
હિંસાને છૂટો દોર મળ્યો, દા.ત. મહેસાણા, સાબરકાંઠા, અમદાવાદ, આણંદ, નડિયાદ...
હિંસા એક સ્વરૂપે વ્યક્ત થતી નથી. એ વખતે મને કોઈએ પૂછ્યું, </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુજરાતીઓ
આટલા બધા હિંસક થઈ ગયા છે</span><span lang="EN-GB">?’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> મેં કહ્યું, </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જે
પોતાની પુત્રીને મારી શકે એ કોઈને પણ મારી શકે.</span><span lang="EN-GB">’<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઉત્તર ગુજરાત અને મધ્ય ગુજરાતને બાદ કરતાં, બાકીના ગુજરાતમાં મોટા
પાયે હિંસાચાર થયો નથી. સમગ્ર ગુજરાતની વાત કરવામાં આવે ત્યારે આ વાત ભૂલી જવાય છે
અને છાપ એવી ચાલ્યા કરે છે કે સમગ્ર ગુજરાતમાં હિંસાચાર થયો.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કોમી હિંસા પછી </span><span lang="EN-GB">‘</span></i></b><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુજરાતને
બદનામ કરવાની સાજિશ</span><span lang="EN-GB">’</span></i></b><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> જેવો શબ્દપ્રયોગ સાંભળવા મળે છે...</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પોતાની અંદર ઝાંકીને જોવું ન હોય, તો એ બહુ સહેલો રસ્તો છે. ગુજરાતીઓ
પોતાનું આત્મવિશ્લેષણ કરવા માટે તૈયાર નથી. તેમાં માધ્યમો પણ આવી જાય છે. જાહેર
જીવન સાથે સંકળાયેલા તમામ પરિબળો એક યા બીજી રીત રાજકારણીઓએ ઊભી કરેલી ભ્રમણાને
પોષે છે. ૨૦૦૨માં જે કંઈ બન્યું, એ ગુજરાતમાં જ બન્યું છે. આઝાદી પછીનું સૌથી મોટું
કોમી રમખાણ ૧૯૬૯માં ગુજરાતમાં જ થયું. બિનસત્તાવાર આંકડા પ્રમાણે અઢી-ત્રણ હજાર માણસો
તેમાં મરી ગયા હતા. તેની તપાસ માટે નિમાયેલા રેડ્ડી તપાસપંચના અહેવાલનું શું થયું</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">તેની પર ચર્ચા કે અમલ કેમ ન થયો</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> આપણી
પાસે વિશ્લેષણાત્મક અભિગમ નથી એટલે સ્લોગન-શાઉટીંગ અને પેમ્ફ્લેટીઅરિંગની (સૂત્રોચ્ચાર-પત્રિકાયુદ્ધની)
બહાર નીકળી શકતા નથી. એનો પડઘો અખબારમાં પડે છે. માધ્યમોમાં આવે ક્યાંથી</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">
કૂવામાં હોય તો હવાડામાં આવે ને</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> કૂવો તો સમાજ છે.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ભૂમિકાની નિષ્ફળતા બાબતે ગુજરાતી અને
અંગ્રેજી મીડિયા વચ્ચે તમે તફાવત પાડો છો</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુજરાતી માધ્યમો એ જ મધ્યમ વર્ગ થકી ચાલે છે, જે મધ્યમ વર્ગ આ
પરિસ્થિતિ માટે કારણભૂત છે. મધ્યમ વર્ગની આશા-આકાંક્ષાઓ ગુજરાતના ભદ્ર વર્ગની આશા-આકાંક્ષાઓ
જેવી જ છે. નીતિની વાત નહિ કરવાની</span><span lang="EN-GB">!</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એટલે શેરબજારમાં જે કંઈ થાય એમાં
તેમને કશું ખોટું લાગતું નથી. શેરબજારમાં સટ્ટો કરનારા પણ ગુજરાતીઓ છે. તેની ચર્ચા
કોઈ કરતું નથી. ફરી ઇતિહાસબોધની વાત પર આવી જઈએ છીએ. અંગ્રેજી માધ્યમો અતિસરળીકરણનો
ભોગ બને છે. સમગ્ર ગુજરાતમાં હિંસાચારની છાપ ઊભી થઈ, તેનું કારણ એ કે અંગ્રેજી
માધ્યમોને ગુજરાતની સામાજિક પરિસ્થિતિ વિશે ખબર નથી. ગુજરાતમાં કોઈ મોટી ઘટના બને
ત્યારે આવતા અંગ્રેજી અખબારોના પ્રતિનિધિઓ અતિસરળીકરણનો ભોગ બને છે. તેમણે પ્રચલિત
કરેલી છાપ રાષ્ટ્રીય કક્ષાએ આગળ ચાલે છે. પણ પત્રકાર તરીકે આખી વસ્તુનો વિચાર કરો</span><span lang="EN-GB">:</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> બીજા
રાજ્યમાં જઈએ ત્યારે આપણી પણ અતિસરળીકરણ જ કરીએ. પત્રકારત્વની કેટલીક સીમાઓ ત્યાં
આપોઆપ આવી જાય છે. તેમાં ઇરાદાનો પ્રશ્ન નથી આવતો. </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">બદનામ કરવાની સાજિશ</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">જેવી વાત તો નેતાઓ પોતાના બચાવ માટે
ઉપજાવી કાઢે છે.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુજરાતને અન્યાયવાળી વાતમાં કેટલું
તથ્ય છે</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુજરાત-મહારાષ્ટ્ર સંયુક્ત હતાં અને મુંબઈ જ્યારે રાજધાની હતી ત્યારે
એવું લાગતું હતું ખરું, પણ કયા ગુજરાતને અન્યાય થાય છે</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુજરાતના ભદ્ર સમાજને જ્યારે લાગે છે
કે </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">અમને
અન્યાય થાય છે</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> ત્યારે એ </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સમગ્ર ગુજરાતને અન્યાય થાય છે</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એવું
વાતાવરણ ઊભું કરે છે. દા.ત. નર્મદા બંધની વાત કરીએ. તેમાં સમગ્ર ગુજરાતની વાત
કરતાં એ ભૂલી જવાય છે કે દરેક સાતમો ગુજરાતી આદિવાસી છે અને દરેક દસમો ગુજરાતી મુસલમાન
છે. આદિવાસીઓના દૃષ્ટિકોણથી આખો મુદ્દો જોઈએ તો, ધરોઈનો બંધ બાંધ્યો, એ આદિવાસી
વિસ્તારમાં. તાપી-દમણગંગામાં પણ આદિવાસી વિસ્તારોમાં વિસ્થાપન થયું. દરેક સાતમો
ગુજરાતી જે છે, તેના દૃષ્ટિકોણથી પણ ગુજરાતની ચર્ચા ન થવી જોઈએ</span><span lang="EN-GB">?</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એ
ચર્ચા નથી રાજ્યકર્તાઓ કરતા કે નથી મધ્યમ વર્ગ કે નથી વિશ્વવિદ્યાલયોમાં આવી ચર્ચા
થતી કે એક જ સમાજ પાસેથી બલિદાનની અપેક્ષા શા માટે રાખવામાં આવે છે</span><span lang="EN-GB">!</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> આમ,
ગુજરાતનો ભદ્ર વર્ગ પોતાના હિતને સમગ્ર ગુજરાતના હિત તરીકે ખપાવીને એ મુદ્દો આગળ
કરે છે અને આખી વાત એવી રીતે મૂકવામાં આવે છે, જાણે પેલા લોકો ગુજરાતી જ નથી.</span><span lang="EN-GB"><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ગુજરાતની વર્તમાન હાલતમાં કોંગ્રેસની
ભૂમિકા કેવી રીતે જુઓ છો</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">માધવસિંહ સોલંકી મુખ્યમંત્રી હતા ત્યારે મેં લખ્યું હતું, </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">કોંગ્રેસે
અન્ય પછાતોને </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ઇલેક્શનાઇઝ</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> કર્યા, પણ પોલિટિસાઇઝ</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> કર્યા
નહિ.</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">(ચૂંટણી પ્રક્રિયામાં સામેલ કર્યા,
પણ રાજકીય પ્રવાહમાં આણ્યા નહિ.) તેને કારણે અન્ય પછાતમાંથી જે નેતાગીરી ઊભી થવી
જોઈએ, એ ન થઈ એટલે સવર્ણ મધ્યમ વર્ગ સામે કોઈ પડકાર ન રહ્યો. એ સવર્ણ મધ્યમ વર્ગે
પોતાના હિતોની રખવાળી માટે હિંદુત્વનો ઉપયોગ કર્યો. દરમિયાન દલિત અને આદિવાસી
સમાજમાંથી પણ એક મધ્યમ વર્ગ ઊભો થયો. તેમણે પોતાની ઓળખ અને અસ્મિતાવાળી ભૂમિકા ન
લીધી</span><span lang="EN-GB">,</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">પણ </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સમન્વય</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ની ભૂમિકા લીધી. </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સમન્વય</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એટલે
હિંદુત્વ સાથે જોડાઈ જવું</span><span lang="EN-GB">!</span><span lang="EN-GB" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> </span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">૧૯૮૧-૧૯૮૫માં સવર્ણ-દલિત સામસામે અને
મુસ્લિમો શાંત હતા. એ ત્રિકોણીયા પરિસ્થિતિનું ૧૯૯૦ આવતાં આવતાં ધ્રુવીકરણ થયું
અને હિંદુ-મુસ્લિમો સામસામે થઈ ગયા. પછાતો તરફથી સવર્ણોને પડકાર ઊભો થયો જ નહિ અને
પડકાર ઊભો થાય તે પહેલાં સવર્ણોએ હિંદુત્વને નામે પછાતોનો ઉપયોગ કરી લીધો. આ ઘટનાક્રમ
માટે કોંગ્રેસ પૂરેપૂરી જવાબદાર હતી. ગુજરાતમાં જે પ્રકારનું વાતાવરણ અને
સાંપ્રદાયિકતા ઊભાં થયાં તેમાં કોંગ્રેસનો પણ ફાળો છે. અત્યારે વિશ્લેષણ થતું નથી
એટલે હંમેશાં સંઘ પરિવારનું નામ લેવાય છે. કોંગ્રેસ જો એનો ધર્મ ના ચૂકી હોત, તો
ગુજરાતની આ પરિસ્થિતિ ન હોત. આજે ગુજરાતમાં ફેશન પડી ગઈ છે કે બધામાં સંઘ
પરિવારનું જ નામ લેવાનું. એમાં સંઘ પરિવારને મજા પડી ગઈ છે. બધી ક્રેડિટ એમને મળી
જતી હોય, તો શું ખોટું</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b><i><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સ્વૈચ્છિક સંસ્થાઓ (એનજીઓ) સામે
ગંભીર ફરિયાદો થાય છે. આ ક્ષેત્ર સાથે સંકળાયેલી વ્યક્તિ તરીકે તમે શું માનો છો</span><span lang="EN-GB">?<o:p></o:p></span></i></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">૧૯૮૦-૮૫ના ગાળામાં ત્રણ પ્રકારના લોકો ભેગા થઈને દેશના કે સમાજના
પ્રશ્નોની ચર્ચા કરતા હતા</span><span lang="EN-GB">:</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> (૧) સામાજિક આંદોલનો કે પ્રવૃત્તિ
સાથે સંકળાયેલા લોકો, (૨) માધ્યમોના લોકો અને (૩) વિદ્યાસંસ્થાઓ-સંશોધન સંસ્થાઓના
લોકો. એવા તબક્કે જે સંસ્થાઓ ઊભી થઈ, તેના લોકોના રાજકીય સંસ્કારો અગાઉ થઈ ચૂક્યા
હતા. વિશ્લેષણ કરવાની વૃત્તિ-પ્રવૃત્તિ તેમનામાં હતી. ૧૯૮૫થી ૧૯૯૦ સુધીમાં
એનજીઓમાં પ્રોફેશનલિઝમ આવવા લાગ્યું. ટાટા ઇન્સ્ટિટ્યૂટમાં કે બીજી કોલેજમાં ભણીને
બહાર પડેલા લોકો આવતા થયા. તેમની પાસે અગાઉના લોકો જેવું વ્યાપક રાજકીય શિક્ષણ
નહોતું. વ્યાપક સમાજ કે સંસ્કૃતિની દૃષ્ટિએ નહિ, પણ સમાજકાર્યની દૃષ્ટિએ જ એ વિચાર
કરતા હતા. કોઈ તબીબ આવે, તો એ ખાલી હેલ્થનો જ વિચાર કરે. તેના પરિણામે સામાજિક
સંસ્થાનો દાયરો નાનો થતો ગયો. જેમ માધ્યમોમાં અતિસરળીકરણની વાત કરી, એવું જ
અતિસરળીકરણ અહીં થયું. વ્યક્તિગત માન્યતા પ્રમાણે કહું તો ભરયુવાનીમાં આ બધી
પ્રવૃત્તિઓ </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">ધર્મ</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> લાગે છે. પછી </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">એ બધાનો ધર્મ નથી</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> એવું
લાગતાં એને </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">સ્વધર્મ</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> માનતા થઈએ છીએ. પછી પણ જાતજાતના
અનુભવો થાય અને તેની મર્યાદાઓ નજીકથી જોવા મળે, ત્યારે થાય છે કે હવે આ </span><span lang="EN-GB">‘</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;">આપદ્દધર્મ</span><span lang="EN-GB">’</span><span lang="GU" style="font-family: "Shruti",sans-serif; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-bidi-theme-font: minor-bidi; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin;"> છે.
પચીસ વર્ષથી હું સમાજકારણમાં છું અને ધર્મથી શરૂ કરીને આપદ્દધર્મ સુધી આવી ગયો
છું. હવે તેમાં એટલું જ જોવાનું હોય છે કે મોટી કટોકટી ઊભી થઈ છે. તેમાં આપણાથી જે
થઈ શકે એ કરવાનું.<o:p></o:p></span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-49539612384275348972023-08-03T19:38:00.004+05:302023-08-03T19:39:07.427+05:30રસ્તો નથી સસ્તો<p><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="text-align: justify;">રસ્તે પડેલી
વસ્તુની કિંમત નથી હોતી અથવા નકામી વસ્તુને </span><span style="text-align: justify;">‘</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="text-align: justify;">રસ્તે પડેલી</span><span style="text-align: justify;">’</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="text-align: justify;"> તરીકે
ઓળખવામાં આવે છે. પણ રસ્તો પોતે રસ્તામાં નથી પડ્યો. તે કિમતી ચીજ છે. રસ્તા
બનાવવાની કામગીરી કેટલા બધા લોકો માટે સમૃદ્ધિ સુધી પહોંચવાનો રસ્તો બની હશે, તે
ઠેકઠેકાણે અને છાશવારે થતી રસ્તાની અવદશાથી કલ્પી શકાય. ફિલસૂફો અને ચિંતકોએ
રસ્તાનો બહુ મહીમા કર્યો છે. (</span><span lang="EN-US" style="text-align: justify;">‘</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="text-align: justify;">ખરું મહત્ત્વ મંઝિલનું નહીં, પણ ત્યાં સુધી પહોંચવાના
રસ્તાનું છે.</span><span style="text-align: justify;">’</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU" style="text-align: justify;"> વગેરે) છતાં,
રસ્તાની વાસ્તવિક-વ્યાવહારિક કિંમત કરવાની બાબતમાં ચિંતકો અને ફિલસૂફો કરતાં અધિકારીઓ
અને કોન્ટ્રાક્ટરો ઘણા આગળ નીકળી ગયા છે. </span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">રસ્તા એ
વિકાસની નિશાની છે. ભાંગેલાતૂટેલા રસ્તા તો વિશેષ. કેમ કે, સમજુ નાગરિકો એવા રસ્તા
જોઈને કલ્પી શકે છે કે રસ્તા બનાવવાના અને તેનું સમારકામ કરવાના કામમાં સંકળાયેલા લોકોનો
કેટલો બધો વિકાસ થઈ ગયો હશે. છેવટે, વ્યક્તિનો અને પરિવારોનો વિકાસ એ જ દેશનો
વિકાસ નથી</span><span lang="EN-US">?</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="EN-US"> </span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">રસ્તા માળખાકીય સુવિધામાં મહત્ત્વનું સ્થાન ધરાવે છે, એવું
અર્થશાસ્ત્રમાં આવે છે, પણ રસ્તાનું વાસ્તવિક અર્થશાસ્ત્ર વધારે મહત્ત્વનું છે અને
બીજી ઘણીખરી મહત્ત્વની બાબતોની જેમ તે પણ અભ્યાસક્રમમાં આવતું નથી.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">જૂની કહેવત હતી
કે હાથી જીવતો લાખનો અને મરેલો સવા લાખનો. એવી જ રીતે કહી શકાય કે રસ્તો નવો
લાખોનો અને તૂટેલો લાખ્ખોનો. ફિલસૂફો કહે છે કે જન્મ એ મૃત્યુનું સૌથી મોટું કારણ
છે, પણ ફિલસૂફી એ અવતરણ તરીકે ટાંકવાની ચીજ બની ચૂકી હોવાથી, તેની પર તાળીઓ
ઉઘરાવવા-પાડવાથી વિશેષ ધ્યાન લોકો આપતા નથી. બાકી, તેમના મનમાં </span><span lang="EN-US">‘</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">રસ્તા વારંવાર તૂટી કેમ જાય છે</span><span lang="EN-US">?’</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> એવો સંકુચિત સવાલ થતો ન હોત. તે
સમજતા હોત કે રસ્તા છે એટલે તૂટે છે. સરકારશ્રીએ રસ્તા બનાવ્યા ન હોત તો તે તૂટત
પણ નહીં. તેને બદલે ગાળો ખાવાનું-અપજશ વહોરવાનું જોખમ ખેડીને પણ વહીવટી તંત્રે
રસ્તા બનાવ્યા છે, તો આ સાહસિક અને હિંમતભર્યા પગલા બદલ તેનાં ઓવારણાં લેવાં જોઈએ
કે તેમના માથે માછલાં ધોવાં જોઈએ</span><span lang="EN-US">?</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> વહીવટી તંત્ર એટલું સંવેદનશીલ છે
કે ચોમાસામાં પાકા રસ્તા પર ઠેર ઠેર નાનાં તળાવની સાઇઝનાં ખાબોચિયાં ભરાઈ શકે તેવી
પણ વ્યવસ્થા રાખે છે, જેથી ત્યાં માછલાં આવી શકે અને તંત્રના માથે ધોવા માટેનાં
માછલાં લેવા પણ બહાર લેવા જવું ન પડે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif">પહેલાં વરસાદ
ફક્ત ચોમાસામાં પડતો હતો. હવે ગ્લોબલ વોર્મિંગના પ્રતાપે તે ગમે ત્યારે પડે છે.
એવી જ રીતે, પહેલાં રસ્તા ફક્ત ચોમાસામાં તૂટતા હતા. હવે તે વર્ષમાં ગમે ત્યારે
તૂટતા હોય છે. તેના માટે ગ્લોબલ વોર્મિંગને જવાબદાર ઠેરવવા જેટલી વૈજ્ઞાનિક સમજ પ્રજામાં
હજુ કેળવાઈ નથી—નવી શિક્ષણનીતિમાં તે કેળવાઈ જશે એવી આશા રાખી શકાય—પરંતુ લોકનિંદાથી
ડગ્યા વિના વહીવટી તંત્રના કેટલાક અફસરો અને કોન્ટ્રાક્ટરો તેમના કર્તવ્યના
રસ્તેથી વિમુખ થતા નથી અને સહેજમાં તૂટી જાય એવા રસ્તા બનાવવાનું નિષ્ઠાપૂર્વક
ચાલુ રાખે છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif">ડામરના પાકા રસ્તાની
બોલબાલા પછી નવા સંશોધન તરીકે આરસીસીના રસ્તા બનવાના શરૂ થયા, ત્યારે રસ્તાને
અમરફળ મળી ગયું હોય એવો આનંદ અબુધ પ્રજામાં ફેલાયો હતો. આરસીસીના રસ્તાની લાંબી
આવરદા અને મજબૂતી વિશે દંતકથાઓ ચાલી હતી. પરંતુ આટલાં વર્ષોમાં તેમને સમજાયું છે
કે અધિકારીઓ-કોન્ટ્રાક્ટરોના સંબંધો આરસીસી કરતાં પણ વધારે મજબૂત હોય છે. તેના
કારણે આરસીસીના ઘણા રસ્તા ડામરના રસ્તા જેટલા જ કે તેથી પણ વધારે બેહાલ જોવા મળે
છે. તે જોઈને અહેસાસ થાય છે કે ડામર-આરસીસી એ તો બધી માયા છે. અસલી ચીજ
અધિકારી-કોન્ટ્રાક્ટર વચ્ચેનો સંબંધ છે. ખોળીયાં બદલાયા કરે, પણ આત્મા મરતો નથી.
એવી રીતે, આ સંબંધ પણ ખોળીયાં બદલીને નીતનવા સ્વરૂપે સતત પુનરાવતાર પામતો રહે છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">રસ્તા કેવા
હોવા જોઈએ</span><span lang="EN-US">?</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> લોકોને </span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">નવા, સુંવાળા, અડચણ વગરના રસ્તા જોઈએ છે, જેની પરથી
પસાર થતી વખતે વાહન પાણીના રેલાની જેમ સરકતું રહે. તેમને એ ખ્યાલ નથી કે એવા રસ્તા
કોઈ વ્યસનની જેમ, કામચલાઉ આનંદ અને લાંબા ગાળે જીવનું જોખમ ઊભું કરનારા નીવડી શકે
છે. ચાલક સહેજ ગાફેલ રહે તો, રસ્તા તરફથી કોઈ સંઘર્ષ ન હોવાને કારણે, ચાલકને ઝોકું
આવી શકે છે. એટલા સુંવાળા-સમથળ રસ્તાને મોતના કૂવા ન ગણવા જોઈએ</span><span lang="EN-US">?</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="EN-US"> </span><span lang="EN-US">‘</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">સારા રસ્તા નાગરિકોની સલામતીની દૃષ્ટિએ જોખમી છે</span><span lang="EN-US">’</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU"> એવું સંશોધન હજુ સુધી સરકારે કોઈ સંસ્થા પાસે કે આઇટી સેલ પાસે કરાવ્યું નથી,
તે નવાઈની વાત છે. બાકી, સરકારનું આવું સંશોધન માનીને હોંશેહોંશે તેને ફોરવર્ડ કરનારા
પૂરતા પ્રમાણમાં મળી રહેશે. </span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">લોકશાહીની દૃષ્ટિએ વિચાર કરીએ તો પણ, સ્વસ્થ-તંદુરસ્ત લોકશાહી માટે નાગરિકોને
જગાડવાનું-જાગતા રાખવાનું જરૂરી છે. તે સ્વીકારીએ તો સમથળ-ખાડામુક્ત રસ્તા બનાવવા
એ નાગરિકોની જાગૃતિ સામેનું અને સરવાળે લોકશાહીવિરોધી ષડયંત્ર ન ગણાય</span><span lang="EN-US">?</span><span face="Shruti, sans-serif" lang="EN-US"> </span><span face="Shruti, sans-serif" lang="GU">અને વડાપ્રધાન કહે છે કે ભારત લોકશાહીની જનની છે. જનનીના
ઘરમાં એટલે કે પિયરમાં લોકશાહી એટલી સુરક્ષિત છે કે વડાપ્રધાનને નવ-નવ વર્ષના
શાસનકાળમાં એક પણ પ્રેસ કોન્ફરન્સ ન કરી હોવા છતાં અને દરોડા પાડતી સંસ્થાઓનો
બેફામ દુરુપયોગ કર્યો હોવા છતાં લોકશાહીને ઘસરકો સુદ્ધાં પડ્યો નથી. આટલી મજબૂત
લોકશાહી સામે સુંવાળા રસ્તા જેવી મામુલી બાબત થકી ખતરો ઊભો ન થાય, તે જોવાની કોન્ટ્રાક્ટરો-અફસરોની
પણ ફરજ ખરી કે નહીં</span><span lang="EN-US">?</span><span face="Shruti, sans-serif"> </span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-64388578477132229422023-07-27T21:58:00.008+05:302023-07-27T21:58:46.462+05:30 ટ્રાફિકના નિયમોનો ભંગ કરનારને જાહેરમાં ફટકારવા વિશે<p></p><ul style="text-align: left;"><li>પોલીસ જાહેરમાં લોકોને ફટકારે તેમાં ઘણાબધા લોકોને બહુ આનંદ આવે છે અને ન્યાય થયો હોય એવું લાગે છે. ગુનેગારોને સીધા કરવાની એ જ સાચી રીત છે, એવું તેમને લાગે છે. </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>અત્યારે ટ્રાફિકના ગુનાની વાત કરીએ તો, મોટા અકસ્માત પછી એક-બે વિડીયો એવી જોવા મળી, જેમાં ટ્રાફિકનો ગુનો કરનારને એક પોલીસ પકડે અને બીજા પાછળથી ફટકારે. કેટલી લાકડીઓ? પોલીસને મન થાય ને ધરવ થાય એટલી. </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>લાકડી ફટકારતી વખતે પોલીસ કોનો કોનો કે શાનો શાનો ગુસ્સો ઉતારે છે એની તો આપણે કલ્પના કરવાની રહી, પણ સીધીસાદી સભ્યતાના એક પણ ધોરણે એ સજા વાજબી ઠેરવી શકાય તેમ નથી. ગુનેગાર સાથે ગુનેગાર બનીને કામ પાડવામાં ન્યાય નથી થતો. બરાબરી થાય છે. </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>ટ્રાફિકના ગંભીરમાં ગંભીર ગુના માટે કાયદાની કલમો હશે અને ન હોય તો તે કલમો બનાવવા માટે રજૂઆતો-આંદોલન કરવું, એ તેનો ઉપાય છે. આ રીતે કોઈને પણ મારવાની પોલીસને સત્તા નથી. તેમ છતાં, પોલીસ એ સત્તા ભોગવે અને તેને લોકોના મોટા સમુદાયનું સમર્થન મળે, એ બંને બાબતો બહુ ખતરનાક છે. </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>નૈતિકતા કે પ્રમાણભાનની વાત ઘડીભર બાજુએ રાખીએ તો પણ, જાહેરમાં ફટકારવાના પ્રસંગોથી રાજી થતા અને પોરસાતા લોકોને એ ખ્યાલ હોય છે કે કોઈ પણ રેશનલ--તર્ક કે પ્રમાણભાન--વગરના, આવા 'ઇન્સ્ટન્ટ ન્યાય' એટલે કે પોલીસની ધોકાવાળીમાં તેમનો નંબર પણ ગમે ત્યારે લાગી શકે છે? </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>જેમની પાસે જેની સત્તા નથી, તે એ સત્તા હાથમાં લઈ લે ત્યારે નાગરિક તરીકે આપણે ચેતવાનું હોય અને વિરોધ કરવાનો હોય. કારણ કે, સત્તાના દુરુપયોગની બંદૂક હંમેશાં આપણને ન ગમતા માણસ સામે જ તકાય એવું બિલકુલ જરૂરી નથી હોતું. અને એક વાર સત્તાના દુરુપયોગને વધાવી લીધા પછી, આપણે પણ તેના સાગરીત બનીએ છીએ. </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>ગુનેગારોને કડક સજા થાય તે માટે 1) કાયદાની જોગવાઈ 2) કાયદા પ્રમાણે ચાલવાની પોલીસની વર્તણૂંક 3) તેના માટે પોલીસ ઉપરીઓની પ્રોફેશનલ (દબંગછાપ નહીં) વર્તણૂંક 4) પોલીસ દ્વારા અસરકારક રીતે થતી કેસની નોંધણી અને સંબંધિત કાચું કામ, જેના આધારે અદાલતમાં પહોંચ્યા પછી કેસ લૂલો ન પડી જાય અને 5) અદાલતમાં આ પ્રકારના કેસની ઝડપી સુનાવણી અથવા આ પ્રકારના કેસ માટેની બીજી અદાલતો-- આટલું જરૂરી છે. </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>આ પ્રક્રિયા છે, જેના પહેલા પગથિયાની દિશામાં સફર શરૂ થવી જોઈએ. મીડિયાએ હઈસો હઈસો ને ગુનેગારોને અવનવાં લેબલ આપવાને બદલે લાંબા ગાળાના ઉકેલની દિશામાં લોકમત ઘડવો, દોરવો જોઈએ. અને એવું ન કરે તો પણ લોકોને ઉશ્કેરણીના રવાડે ચડાવવા જોઈએ નહીં. </li></ul><ul style="text-align: left;"><li>ડંડાવાળી કરવાથી કે ટ્રાફિક ઝુંબેશો કે સ્પેશ્યલ ડ્રાઇવ કરવાથી સનસનાટીપ્રેમી -લોકલાગણી ઉશ્કેરનારાં મીડિયાને ધરવી શકાશે, પણ આપણી નાગરિકોની સમસ્યાનો કશો ઉકેલ નહીં આવે.</li></ul><p></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-11184018616476173652023-07-24T19:40:00.007+05:302023-07-24T19:40:48.374+05:30છત્રીસલક્ષણી છત્રી<p> <span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify;">સામાન્ય લોકોને મન છત્રી એટલે વરસાદથી
પલળતાં બચાવતું સાધન. વધારે તૈયાર લોકો છત્રીના </span><span style="text-align: justify;">‘</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify;">સ્વરક્ષણ કમ, આક્રમણ જ્યાદા</span><span style="text-align: justify;">’</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify;">વાળા ઉપયોગ પણ (કરી) જાણતા હશે. પરંતુ
છત્રીના સમાજશાસ્ત્રીય મહત્ત્વ વિશે કેટલા લોકો જાણતા હશે</span><span style="text-align: justify;">?</span><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif; text-align: justify;"> બીજાને તો ઠીક, સમાજશાસ્ત્રીઓને પણ
ભારતીય કુટુંબવ્યવસ્થા સાથે છત્રીના સંબંધ વિશે પૂછવામાં આવે તો માથું ખંજવાળી શકે
છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">જૂના સમયની છત્રીઓનો ઘેરાવો યાદ કરો.
તે સમયની લગભગ દરેક ચીજની જેમ, છત્રી પણ મોટી હતી. એટલી મોટી કે શિરછત્ર જેવી લાગે.
રાજાઓના માથે રહેલું શિરછત્ર સોનાનું ને મોંઘું હોય, જ્યારે સામાન્ય માણસના શિર પર
ધારણ કરાતું છત્રી-છત્ર કાળું અને સીધુંસાદું હોય. પણ બંનેથી મળતા રક્ષણમાં કોઈ
ફરક નહીં. ઘણાં ઘરમાં દાદાજીની લાકડીમાંથી બનેલી છત્રીઓ પણ જોવા મળતી. એવી છત્રી
ખુલે ત્યારે માથે કુટુંબના વડાનું છત્ર હોય એવો સલામતીભર્યો અહેસાસ થતો હતો.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">સમાજશાસ્ત્રની રીતે વિચારતાં કહી
શકાય કે તે છત્રીઓ સંયુક્ત પરિવારનું પ્રતિક હતી. પરિવાર મોટો. છત્રીઓ પણ મોટી.
નાનાં બાળકોને એવી છત્રીઓ ઝટ ખોલ-વાસ કરતાં ફાવે નહીં. ચપટી ભરાવાની બીક લાગે. તે
ખોલવા માટે પણ જોર લગાડવું પડે. વડીલો બાળકોને સલામત રીતે છત્રી ખોલતા શીખવાડીને
આગામી પેઢીનો જીવનપથ પ્રશસ્ત કરે. બાળકને મોટી છત્રી બરાબર ખોલતાં-બંધ કરતાં આવડી
જાય, ત્યારે તે મોટું થયું ગણાય અને વડીલને સંતાન પ્રત્યેનું એક કર્તવ્ય અદા
કર્યાનો સંતોષ થાય.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">દેશમાં કુટુંબના વિસ્તારની સાથે
છત્રીઓનો વિસ્તાર સંકોચાતો ગયો કે પછી, છત્રીઓના વિસ્તારની સાથે કુટુંબોનો વિસ્તાર
સંકોચાતો ગયો, તે ચર્ચાસ્પદ મુદ્દો છે, પણ બંનેના વિસ્તાર સંકોચાયા એ હકીકત છે. </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">પ્રેમગલી અતિ સાંકરી, તામેં દો ના
સમાયે</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> એવું
કબીરજીનું વચન જુદી રીતે નવી છત્રીઓને બરાબર લાગુ પડ્યું. તે છત્રીઓ એટલી સાંકડી
હતી કે તેમાં બે તો ઠીક, એક જણ માંડ સમાઈ શકે. વિભક્ત પરિવારોમાં માણસો ઇન, મીન ને
તીન હોવા છતાં, તે પણ પોતાની </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સ્પેસ</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> માટે ફાંફાં મારતાં હોય છે. એવી જ
રીતે, નવા જમાનાની છત્રી ધારણ કરનાર એકલો હોવા છતાં, તે છત્રી નીચે વરસાદથી બચવા
માટે સંઘર્ષ કરતો જોઈ શકાય છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">નવી છત્રીઓ ગાંધીજીએ ચીંધેલાં </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સુધારા</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">નાં—એટલે કે </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">કુધારા</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">નાં—લક્ષણોવાળી નીકળી. ચાંપ દબાવો
એટલે ભફ્ફ અવાજ સાથે ઓચિંતી ખુલી જાય. ખોલનાર સાવધ ન હોય તો આજુબાજુના કોઈને તે વગાડી
બેસે. જેમ ઝડપ એ સુધારાનું લક્ષણ છે તેમ, બીજાના હિત કરતાં પોતાની સુવિધાને
પ્રાધાન્ય આપવું એ પણ સુધારાની ખાસિયત છે. તેમાં પોતાની સુવિધા વધારવા માટે બીજાના
હિતનો ભોગ લેવાનો પણ છોછ હોતો નથી. બલ્કે, તેને અનિવાર્ય અનિષ્ટ અથવા આવડત ગણવામાં
આવે છે.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">જૂની છત્રીઓ વર્ષો સુધી અને કેટલાક
કિસ્સામાં પેઢી દર પેઢી ચાલતી હતી. છત્રી કરતાં છત્રી વાપરનારની જીવનલીલા વહેલી
સંકેલાઈ જાય એવું ઘણી વાર બન્યું હશે. એકની એક છત્રીને થીંગડું મરાવીને વાપરનારા
લોકો પણ હતા. તે છત્રી વરસાદ સિવાયની ઋતુઓમાં ટેકણલાકડીથી માંડીને પોશાકના અભિન્ન
અંગ તરીકે ખપમાં લેવાતી હતી. તારક મહેતાએ સર્જેલું કાંડે છત્રી ઝુલાવતા તેમના
જમાનાના પત્રકાર પોપટલાલનું પાત્ર એ હકીકતનો પુરાવો છે. ઘરની બહાર બંધ છત્રી ઊભી
ટેકવેલી હોય તે વડીલની હાજરીની નિશાની ગણાતી હતી અને બાળવર્ગમાં તે છત્રીનાં
દર્શનમાત્રથી અનુશાસન પર્વ વ્યાપી જતું હતું.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">હવે વડીલની છત્રી અને વડીલની ધાક
બંને ઘણી હદે, શહેરોમાં તો ખાસ, લુપ્ત થયાં છે. નવી છત્રીઓના વરસાદમાં જૂની છત્રી
જાણે તણાઈ ગઈ. ટકાઉપણાને પરિવર્તનવિરોધી અને જૂનવાણી ગણતા યુગમાં જૂની છત્રીઓનું
ઉઠમણું ન થાય તો જ નવાઈ. તેમની સરખામણીમાં સ્વિચવાળી છત્રીનું તકલાદીપણું તેની
કમનીયતામાં અને સુવિધામાં ખપવા લાગ્યું. ત્યાર પછી છત્રી બગડે તે આપત્તિ નહીં, પણ
અવસર ગણાવા લાગ્યો. </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">નાની
બચત</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> પછીના, રીફીલ
પૂરી થાય ત્યારે આખેઆખી પેન જ ખરીદવી પડે એ યુગમાં જન્મેલા લોકો કહે છે, </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સારું થયું, હવે નવી છત્રી આવશે. બે
વર્ષથી એકનું એક છત્રું વાપરીને કંટાળો આવ્યો હતો</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">.</span></p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">સ્વિચવાળી છત્રીઓ થોડો વખત વપરાયા
પછી સરળતાથી બંધ થવાનો ઇન્કાર કરે, તેના એકાદબે સળીયા આઘાપાછા થઈ જાય, સ્વિચ બગડી
જાય અને એવું કશું ન થાય તો એકાદ તોફાની વરસાદમાં છત્રી કાગડો થઈ જાય--જેમ
લોકશાહીના રક્ષણ માટે રહેલી ઘણીખરી બંધારણીય સંસ્થાઓની છત્રી અત્યારે કાગડો થઈ
ચૂકી છે. પરંતુ બધા પાસે એ પ્રકારની છત્રી હોવાને કારણે અને બધાની છત્રીઓ કાગડો થઈ
હોવાને કારણે, કોણ કોને શરમાવે</span>? <span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ત્યાર
પછી છત્રીની કાગડો અવસ્થાને </span>‘<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;">ન્યૂ
નોર્મલ</span>’<span lang="GU" style="font-family: Shruti, sans-serif;"> જાહેર કરવાનું
જ બાકી રહે છે.</span></p>
<p class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Shruti, sans-serif;">દાદાજીના જમાનામાં છત્રીઓ સામે
કટોકટી આવતી હતી. તોફાની હવામાં ક્યારેક તે છત્રી છત્રીધારકને પોતાની સાથે તાણી
જતી હતી. પણ તે કાયમ માટે નકામી થઈ જાય એવી કાગડાવસ્થાને પામતી ન હતી. તેનું
સમારકામ કરી શકાતું હતું અને બીજા ચોમાસે તે એવું રક્ષણ આપતી હતી, જાણે અગાઉ કશું
થયું જ ન હોય. હવે કાગડો થઈ ગયેલી છત્રીઓ અને સંસ્થાઓ માટે એવી આશા રાખવી કે એવો
આશાવાદ સેવવો અઘરો છે. કાશ, કાગડો થયેલી છત્રી જેટલી સહેલાઈથી કાગડો થયેલી સંસ્થાઓ
સમારી-સુધારી શકાતી હોત.</span></p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8512076518668010629.post-82085568268700668732023-07-23T11:44:00.002+05:302023-07-23T11:44:10.669+05:30અમદાવાદના અકસ્માત વિશે થોડા પ્રાથમિક-પાયાના વિચાર<p> 1. ઘણા ગુનામાં કોઈ એક ગુનેગાર નહીં, ઘણા બધા ગુનેગાર હોય છે. આ કિસ્સામાં સૌથી મોટો ગુનેગાર બેદરકાર ડ્રાઇવિંગથી 11 જણને કચડી નાખનાર તથ્ય પટેલ છે. તેનો અર્થ એવો નથી કે બાકીની એજન્સીઓ (ટ્રાફિક પોલીસ, રસ્તાનું ધ્યાન રાખતું કોર્પોરેશન વગેરે) નિર્દોષ ઠરે છે. </p><p>2. એવી જ રીતે, ફ્લાય ઓવર પર અંધારું હતું, ફ્લાયઓવર પર ચડતાં દૃષ્ટિ અવરોધાઈ જાય છે, ટોળું ત્યાં શું કરતું હતું, ટ્રાફિક પોલીસે બેરીકેડ કેમ ન લગાડી--આ બધા મુદ્દા સાચા હોવાને કારણે, તથ્ય પટેલનો ગુનો જરાય ઓછો થતો નથી. એટલે, એ મુદ્દા તથ્ય પટેલના બચાવમાં વાપરી શકાય નહીં. </p><p>3. બુલડોઝરની કાર્યવાહી ક્યાંય પણ થાય, તે ગુફાયુગની પ્રથા છે. બુલડોઝર ચલાવી દેવું એ ટોળાંનો બદલો હોઈ શકે, ન્યાય નહીં. સરકાર જેવી સરકાર ટોળાંશાહીની રીતે, ટોળાંની લાગણી સંતોષવા હિંસા આચરતી થઈ જાય, ત્યારે કોઈ સલામત નથી રહેતું --અને એ અત્યારે આપણે જોઈ જ રહ્યાં છીએ. </p><p>4. ગુનેગારને ફાંસી થવી જોઈએ--એવું બૂમરાણ મચાવવાથી કીક આવે છે અને સરકારને તેના મનગમતા--કાયદો હાથમાં લેવાના--રસ્તે આગળ વધવા પ્રોત્સાહન આપી શકાય છે. પણ મૂળ મુદ્દો એ છે કે કાયદામાં આ પ્રકારની સજાની જોગવાઈ છે ખરી? </p><p>5. એક પણ નિર્દોષનો જીવ જાય, તો તેનો જીવ લેનારને કે જીવ લેવામાં પોતાની બેદરકારીથી કારણભૂત બનનારને તેની આકરી કિંમત ચૂકવવી પડે--એ ન્યાય છે. સૌથી પહેલાં એની ચર્ચા થવી જોઈએ કે તથ્ય પટેલ પ્રકારના કિસ્સામાં કાયદાની શી જોગવાઈ છે? અને તેમાં કશા ફેરફારની જરૂર છે? દરેક કેસ વખતે આરંભિક હોબાળા પછી, ગુનેગાર રૂપિયાના જોરે છૂટી જાય (કે ન પણ છૂટે) તેના કરતાં, કાયમી ધોરણે કાયદામાં ફેરફાર થાય અને આ પ્રકારના ગુનાની સજા ગંભીર બને તે વધારે જરૂરી છે. </p><p>6. તથ્ય પટેલે કે તેના પિતાએ કે તેના વકીલે અગાઉ શું કરેલું, એની કથાઓ રસિક હોઈ શકે છે, પણ તે મીડિયા ટ્રાયલ માટે કામની છે-અસલી ન્યાય માટે નહીં. અત્યારે તથ્ય પટેલને શક્ય એટલી મહત્તમ સજા થાય અને રૂપિયાના આધારે બધું મેનેજ થઈ જાય છે--એવો મેસેજ ન જાય, તે સૌથી મહત્ત્વનું છે. </p><p>7. તથ્ય પટેલને સજા થઈ જાય એટલા માત્રથી પણ ન્યાય થઈ જતો નથી. તથ્ય પટેલને સજા થાય અને મૃતક પરિવારોને તથ્ય પટેલની કૌટુંબિક સંપત્તિમાંથી દાખલો બેસે એટલી મોટી રકમ વળતર સ્વરૂપે આપવાનો હુકમ થાય, તે પણ જરૂરી છે. </p><p>8. અમીર હોવું એ તથ્ય પટેલનો ગુનો નથી, પણ આ ગુનામાં તેની અમીરી તેની તાકાત ન બની જાય, તેનું ધ્યાન રાખવું એટલું જ મહત્ત્વનું છે. </p><p>9. આખી ઘટનાને કરુણ સિરીયલ કે એશોઆરામમાં જીવતા નબીરાનાં કરતૂતની વેબ સિરીઝ તરીકે રજૂ કરવાથી બચવા જેવું છે. કારણ કે, એમ કરવા જતાં ગુનેગારને સજા-પીડિતને ન્યાયનો મુખ્ય મુદ્દો કેન્દ્રમાંથી ખસી જાય છે અને મનોરંજન-સનસનાટી-રોમાંચ મુખ્ય બની જાય છે.</p>U-said-ithttp://www.blogger.com/profile/13736911493607935034noreply@blogger.com1